Vonyarcvashegy - Berzsenyi kilátó

Közönséges méreggyilok - vadpaprika (Vincetoxicum hirundinaria vagy Vincetoxicum officinale)

Száraz gyepek, nyílt erdők, cserjések, vágások főleg meszes talaján találhatunk rá. A növény valamennyi része mérgező, különösen a föld alatti részek. Régebben a népgyógyászatban a gyöktörzsét vizelethajtó és izzasztószerként használták, valamint kígyómarás ellenszeréül. Innen származik latin neve is: vincetoxicum = mérget legyőző.

Nadragulya vagy maszlagos nadragulya (Atropa belladonna)
A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik.

Bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben és vágásokban bukkanhatunk rá. Minden részében tropán-alkaloidok, az érett, fekete bogyókban főként atropint tartalmaz. Az atropin pupillatágító hatású, ezért a középkorban, főleg az olasz nők előszeretettel alkalmazták szépítőszerként (innen a latin elnevezés is: az olasz bella donna = szép asszony).

Erősen mérgező növény. Oda kell figyelni, mert a fénylő fekete, cseresznyeszerű, édeskés ízű termésből gyerekeknél már 2-5 szem, míg felnőtteknél 10 bogyó elfogyasztása halálos lehet.

Tarka nőszirom (Iris variegata)
a nősziromfélék családjába tartozó, Magyarországon védett évelő növényfaj. Magyar nevét Diószegi Sámuel adta.
A három hazai sárga virágú nősziromféle közül csak ez az egy faj élőhelye kötődik a középhegységek szárazabb élőhelyeihez, ezért, valamint egyedi megjelenése miatt is könnyen elkülöníthetjük a többi hazai fajtól. Szárán gyakran több virág is nyílik egyszerre, de ezek mindig külön virágkocsányról erednek, és rendszerint az alsóbb virágok kocsányai hosszabbak mint a felsők. A virágot alkotó külső lepellevelek ibolyás erezetűek,

Vitézvirág (Anacamptis pyramidalis)
 (tornyos sisakoskosbor. tornyos vitézvirág)

Jellemzők: 15-50 cm magas, gracilis megjelenésű évelő. Levelei keskeny-lándzsásak, a felső szárlevelek szálasak. Virágzata kezdetben rövid, hegyesen kúpos, tömött fürt, majd buzogányszerű, amely a virágzás előrehaladtával megnyúlik. A virág színe a rózsaszíntől a liláig változik, ritkán fehér, aprók. A mézajak mélyen háromkaréjú, a karéjok hosszúkás-tojásdadok, épszélűek. Az oldalsó karéjok tövénél két púpszerű függelék található. A sarkantyú fonálszerű, hosszabb a magháznál.
Az egyes virágok hosszú sarkantyúban tárolják a nektárt, ezért inkább csak a lepkék és a poszméhek látogatják.
Élőhely: láprétek, sztyeprétek, sziklagyepek.

Fehérpettyes álcsüngőlepke (Amata phegea)
E törékeny, lassan repülő lepkefajunk a medvelepkefélék családjába tartozik, ám nagyon hasonlít a változékony csüngőlepkére (Zygaena ephialtes), amellyel egyáltalán nincs közeli rokonságban.
Szárnya fekete, de a potrohán széles sárga gyűrű látható, szárnyait pedig nagyrészt fehér foltok tarkítják. Testnedve mérgező és rossz ízű anyagokat tartalmaz. Feltűnő mintázatával a ragadozókat figyelmezteti: nem érdemes őt elfogyasztani. Éppen a méreganyagának köszönhetően engedheti meg magának, hogy lomhán repüljön, és nappal se rejtőzzön el.

Gyalogakác (Amorpha fructicosa)

További képek itt.