2014. június 29., vasárnap

Töröcskei tó - Kaposvár

A csodálatos Medve-szurdok túra után az autóm alig mozdul. Katica és Laci köszönöm nektek, hogy befogadtatok és segítettetek az autóm megcsináltatásában.




Búfelejtőként jólesett, hogy eljöttetek velem megnézni a Töröcskei tavat. Aznap nagyon meleg volt, így késő délután indultunk a túrának, vagy inkább sétának.








Jó nektek, hogy közel laktok egy ilyen szép helyhez.




Laci munka közben.

Remélem túra közben nem erőltetted meg a lábadat nagyon.










Az erdőben sok kiszáradt óriási fát láttunk.















A túra végén találkoztunk az autószerelővel, akik épp akkor érkezett meg. A szerelő megígérte, hogy holnap beszél a főnökével, és az én autóm javításához kezdenek elsőnek neki. Másnap délben már otthon ebédeltem.




További képek itt.

https://picasaweb.google.com/110707593898817886033/20140629TorocskeiTo


2014. június 28., szombat

Medve-szurdok (Bärenschützklamm)




Mixnitz



























Medve-szurdok














 



















 
Hochlantsch















 Teichalm












Hegyi búzavirág (Centaurea montana) fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozik. Más néven Hegyi Imola.
Csoportosan növő, föld alatti gyöktörzzsel terjedő növény. Szára és levele nemezesen szőrös, hajtása szürkés színű. Lágy szövetű szórt állású levelei hosszúkásak elliptikusak, ép szélűek. Édeskés illatú magánosan nyíló, sötétkék, ibolyakék, ritkán bíborszínű vagy fehér 60-80 mm átmérőjű fészkeiben a szélső virágok jóval nagyobbak. A zöld fészekpikkelyek széle feketés vagy barnás, fogazott.
Elterjedése: Európa magas hegységei. Hazánkban nem honos.
Élőhelye: Hegyi rétek, legelők, cserjések, ritkás erdők.
Gyógyhatása:
    Körülbelül 45 centiméteres magasságúra megnövő évelő növény, hegyvidéki erdőszélen és réteken májustól augusztusig virágzik. A mezei búzavirág rokona.
     A modern gyógynövénykultúrában ritkán használják, bár Európa néhány részén még mindig szép hírnévnek örvend a fáradt szemek írjaként. A hagyomány szerint kék szemre a leghatásosabb, barna szemre a nagy útilaput ajánlják.
     Egy normál adag 30g szárított, vagy három marék friss virágból áll, amit körülbelül fél liter forró vízbe kell dobni, majd legalább 15 percet (de maximum négy órát) állni hagyni. Alkalmazás előtt átszűrendő.
    Használják köhögéscsillapításra, szorulásra, ödéma ellen, menstruáció megindítására, valamint gyenge vízhajtóként. Külsőleg alkalmazható még vérzéselállítóként, szemfürdőként fertőzésekben, vagy fájdalomra, ezen kívül szájvízként ínyvérzés esetén.
    A mezei búzavirághoz hasonlóan terhes nőknek nem szabad fogyasztani.



 Fodros gólyaorr (Geranium phaeum)


A gólyaorrfélék feltűnő bíbor-lila virágú képviselője
A Gólyaorrfélék családjának szinte az egész világon vannak képviselői. A családba tartozó kb. 400 fajból Európában 39, Magyarországon 16 található meg. Akár 60 cm nagyságúra is megnövő egyéves növény. Hosszú kocsányon álló magányos virágai bordó – lila színűek,gyakran bólolók. a virágszirmok szétnyíltak. Szára hengeres, levele tenyeresen hasogatott, a a szárhoz nyéllel kapcsolódik, Termése a gólya orrára emlékeztet.




A gombos varjúköröm vagy gombos raponca (Phyteuma orbiculare) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és a harangvirágfélék (Campanulaceae) családjába tartozó faj.

Virágzata gombos, 2–3 cm átmérőjű, később gyakran tojás alakú. A csúcsuknál összenőtt, kék pártalevelek (a többi varjúkörömhöz hasonlóan) a virágzás előtt begörbülnek — erről kapta nevét a nemzetség.






Erdei tündérfürt (Aruncus sylvestris Kostel, A. vulgaris Rafin, A. dioicus auct.) rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó faj.



Felálló, kopasz szárú 1.5 m-re is megnövő kétlaki növény (a porzós és termős virágok nem egy növényen fejlődnek), levelei két-háromszorosan hármasak, levélszárnyai tojásdadok, hosszan kihegyezettek élesen kétszeresen fűrészesek, dús virágzata bugás, 50 cm hosszúságot elérhet, virágai kicsik, 2-4 mm szélesek, a porzós virágok sárgásfehérek, a termős virágok hófehérek, számosak, 5 szirma és csészéje van. Szurdokerdőkben, hegyi patakok menti magaskórós társulásokban szórványos, nálunk nem túl gyakori. Védett!





Kereklevelű kőtörőfű (Saxifraga rotundifolia) a kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjába tartozó faj.
Hosszú nyelű levelei világos zöldek, durván csipkézettek, a szirmok tövén piros pettyes fehér virágai laza bugában nyílnak.
Hegyi vegyeslombú erdőkben, magaskórósokban, patakparton, Közép és Dél-Európa hegyvidékein elterjedt, az Alpokban 2000 m-ig, nálunk nem él. Védett!








További képek itt.


https://picasaweb.google.com/110707593898817886033/20140628MedveSzurdok




Csodálatos Medve-szurdok

Anitáékkal hajnalban indultunk, 10 perces biztonsági idővel. Mikor felvettem őket még szélsebesen száguldottunk célunk felé, a kaposvári OBI parkolójához, ahol a találkozó volt. Útközben vettem észre, mintha lassabban menne a kocsim, talán a terhelés hatására. Az igali dombra 40 km/órás sebességgel tudtam csak feljutni. Ekkor már éreztem, hogy baj van, mert utána sem igazán voltam képes felgyorsulni. Kaposvárra beérve már éreztem, hogy komoly a baj. Anitával vészjeleket adattam le. Bálint Anita kisfia pánikba esett. OBI parkolóig el sem tudtam jutni. 20 km/órás sebességgel gurultam be a TESCO parkolójába. Míg én a TESCO mosdójában próbáltam összeszedni magam, Anitáék megkeresték a buszt. Mint később kiderült kettő is volt belőlük, csak sajnos Anitáék a másik buszba kerültek. Anita mondta, hogy meg tudja oldani a hazajutást, de velem mi lesz. Ezt a problémát erősen próbáltam a buszban elfelejteni, bevallom az elején nagyon nehezen ment. Első főnököm kedvenc mondásától „minden rosszban van valami jó” vontam le a következő következtetést: Szuper, hogy időben odaértünk, és senkit sem várakoztattam meg. Ez a jó, haza meg majd hazajutok. Azért ennyire könnyedén nem vettem a dolgokat.
Örülök, hogy a buszon Nati mellé kerültem. Az elején nem biztos, hogy egy kellemes beszélgetőpartner voltam. Erőt adott és megpróbálta elterelni a figyelmemet a problémámról. Ez sikerült is neki.
Nem néztem az órámra, de a tervezettnél hamarabb megérkeztünk Mixnitzbe. Csak a másik busz nem volt sehol sem. Anitáék késtek. Mint később kiderült a buszuk eltévedt és fél óra késéssel érkeztek meg. Mi ezt nem tudtuk, és semmiféle instrukciót, eligazítást nem kaptunk arról mit is csináljunk. Míg nem a társaság elkezdett a Medve-szurdok felé szivárogni, úgy hogy senki sem tud semmit, és akkor most mi lesz, miért nem megyünk már. Nati tavaly is volt velük és mondta, hogy ugyan ez volt, de a végén élményekkel tele már csak a szépre emlékeztek. Útközben felfelé nagyon meleg volt, de azzal hűtöttek le, hogy délutánra a meteorológia esőt ígért erre a környékre. Akkor meg minél előbb el kellene indulni. Felfelé menet útközben a mellettünk folydogáló patak csobogása és a kezdődő vízesések, melyekből egyre nagyobb és több lett teljesen lefoglalt, és felejtette velünk a bizonytalan helyzetünket. A sziklafalak is növekedésnek indultak és majdnem függőlegessé váltak. Ez már olyan táj volt melyet magyar országon nem lehet látni, talán kicsinyített mását néhol. A pénztárnál volt idő egy kis táplálkozásra, közben a vezetőink is megérkeztek és említették a busz késésének az okát.
Befizettek és elindult a csapat felfelé a Medve szurdokban. Nagyon biztonságos létrák és hidak váltogatták egymást. Próbáltam megörökíteni a látványt, de így utólag látom a fénykép csak silány utánzata a valóságnak. A zuhatagok csodálatosak voltak és a meredek magas sziklafalak mellett eltörpültek. A létrákon és hidakon egymás kerülésére nem volt lehetőség, ezért nagyon igyekeztem, hogy a fényképezéssel ne zavarjak másokat. Kitérőkben kitértem, de mindig akadt utánpótlás. Próbáltam videót is készíteni, de a sietség miatt itt nagyon alapvető hibákat követtem el. Például függőlegesen ne tarts a fényképezőgépet, mert lejátszani már csak vízszintesen tudod. Azt, hogy felvétel közben a függőlegesből vízszintesbe mész át nonszensz, én mégis megtettem, így ezeket már nem is tettem fel az albumomba, pedig a lefele zúduló víz dübörgése csodálatosan hallatszik. Én nagyon régen láttam hasonló még talán ennél nagyobb zuhatagokat is, de ilyen hosszú, biztonságos létra és híd rendszerrel még sehol sem találkoztam.
Guter Hirte  menedékháznál várta a csoport össze egymást. Itt ettünk ittunk és utána indultunk tovább a kiválasztott irányba. Én Hochlantsch csúcsán lévő kereszt meghódítására verbuválódott csoporthoz csatlakoztam. Kicsit féltem, hogyan fogom a felfele menő utat bírni. Több mint harminc éve voltam ilyen magasan, pedig a Hochlantsch az 1720 m-vel még nem is tekinthető óriásnak. Azonban felfele menet meredek, köves és óriási volt. Az emelkedőn a régi bevált taktikát vettem elő. Lassan folyamatosan haladok felfelé, hogy a légzésem és szívem ne pörögjön fel. Ez a lassú és komótos haladás megtette a hatását az első hatban fent voltam. Az utolsó kvázi vízszintes szakasz volt a legnehezebb. Az eső is elkezdett szemerkélni és a csúszóssá váló sziklás úton az előrehaladás nagyon nehéz volt. Baloldalt a meredek sziklák, lent a völgyben egy település, szemben a hegyek és mögöttük a többi hegy csodálatos volt. Végre egy évi szorgos edzésekkel sikerült feljutnom az első magas hegyre nem utolsónak. Sokat nem lehetett a keresztnél időzni, mert az égzengés és az egyre jobban eleredő eső miatt muszáj volt lefele elindulni. A kilátás a borús idő miatt nem volt jó, de az érzés, hogy újra elkezdtem a számomra vágyott magashegyi túrázást felemelő volt.
Próbáltam a csapatot összetartani, mert magas hegyen nem szabad különválni, ha bármi adódik, tudjunk egymásnak segíteni. Ekkor vettem észre, hogy a GPS-em kikapcsolódott a felfele menetben való nézegetéstől. Így kb. 700 m kimaradt a nyomvonalból. Vezetőnk Jóska is hamar megérkezett, és látva a rossz időjárást hamar a lefele indulást adta ki mindenkinek. Szedtem is a lábacskámat, hogy le ne maradjak és az élbolyhoz csatlakoztam. Így aztán esőben viszonylag kellemes kevésbé sziklás terepen jól haladtunk. Fényképezőgépemet csak akkor raktam el, amikor már nagyon esett és az esőkabátot is fel kellett venni. Teichalm tónál egy gyönyörű szivárvány fogadott bennünket. Annyira esett, hogy fényképezőgépemet nem mertem elővenni. Mire a buszról leszálltam, már nem tudtam megörökíteni a szivárványt. Voltak, akik lefotózták, ezért érdemes más albumokat is megkeresni. Még mindig hiányzott 5-6 ember. Nati is velük volt. Itt már biztos, hogy történhetett valami, mert ő gyors, mint egy zerge. Első kézből tudtam meg, hogy a szakosztályvezető útközben rosszul lett és el is esett. 82 éves korára nagy akaraterővel ő is megmászta a Hochlantsch csúcsát, de nem vitt magával inni és enni valót. Túratársak segítségére szorult, mert a vércukra is leeshetett, erre utalt a szédülése és talán emiatt is esett el. Szerencsére nem történt baja így időben hazaindulhattunk.
Köszönet Jóskának és Balázsnak az út megszervezéséért, és köszönet azoknak, akik a szakosztályvezetőre vigyáztak és lehozták épségben a hegyről.
Most már csak haza kellene jutnom valahogyan. Autóm 5 km/órás haladása még két napra Kaposváron marasztalt. Kaposvári barátaim kérdésére, hogy milyen volt az utazás csak annyit tudtam mondani a telefonba röviden:

A Medve-szurdok túra csodálatos volt!





2014. június 22., vasárnap

Balatonendréd, Csipkebokor tanösvény

A Cinege 25-ös teljesítmény túrán a Balatonendrédi tavak melletti dombon sok érdekes növényt találtunk. Júniusban  vajon vannak-e érdekes növény? Szeretném a gyomnövényeket is megismerni. Sok közülük gyógyhatású.


A tövises iglice (Ononis spinosa vagy Ononis vulgaris) a pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj. Európa legelőin, nedves rétjein honos.


Hogyan gyűjtsük? 
A növény gyökerét és virágos, leveles hajtását alkalmazzák gyógyászati célokra. A gyökerekről az agancsszerű gyökérfejet minden esetben el kell távolítani. Gyűjtési ideje tavaszi hónapoktól őszig ajánlott. 

Mire jó?
A növényi drogot vese- és hólyagbajok esetén alkalmazzák, jó vizelethajtó hatású. A húgykő kialakulásának megelőzésére alkalmas szer. Ajánlják reumás bántalmak esetén is teakeverékekben.


A tejoltó galaj vagy tejoltófű (Galium verum) a tárnicsvirágúak rendjébe tartozó növényfaj.

A galajfélék (Rubiaceae) családjába tartozó lágy szárú, hazánkban gyakori előfordulású növény. A tejoltó galaj évelő, szára 30-60 cm magas, négy élű, levele keskeny, szálas, örvös. Apró, négyszirmú, sárga színű virága mézillatú. A drog többnyire flavonoidokat, galiozint, aszperulozidot, cserzőanyagokat, illóolajat tartalmaz. Teljes virágzáskor, általában június-júliusban gyűjtjük a föld feletti, maximum 40 cm-es hajtásokat (Galii veri herba). A herbájából forrázatot készítünk.  A tejoltó galajt egykor a sajtok készítésekor a tej oltására használták.

Vízhajtó, görcsoldó hatása van. Vese és epebajokra, epilepsziára, mirigydaganatokra használjuk.



A szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó növényfaj

Nagy termetű növény. Felálló, erős szára szögletes, nem nagyon ágazik el, csak rövid, virágos hónaljhajtásokat fejleszt. Levelei kétfélék: az alsók kevésbe tagoltak, karéjosak, fűrészes szélűek. A felsők jellegzetes formájúak, nem téveszthetőek mással: mélyen három karéjúak, a középső karéj némileg hosszabb a szélsőknél. Keresztben átellenesen, nyéllel kapcsolódnak a szárhoz. A fehér-rózsaszín virágok a levelek hónaljában örvekben nyílnak, de a csúcs közelében már olyan szorosan egymás felett vannak az örvek, hogy fürtnek tűnik. A csészelevelek szúrós fogakban végződnek, a felső párta szőrös háta kelti azt a benyomást, hogy az egész virágzat szőrös. Termése makkocska.
 A kivonatok, a növényből előállított iridoidok nyugtató hatása kísérletileg igazolt, beváltak szívtáji panaszok esetében (neurotikus betegek "szívidegességében"), nyugtalansági állapotokban, alvászavarokban.

 A kígyószisz (Echium) nemzetség a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozik. Leveleik keskeny lándzsásak, ülők. Virágaik kissé kétoldali részarányos szimmetriájúak. Összetett virágzatuk rövid kunkorvirágzatok alkotta füzér. A párta torkában nincsenek pikkelyek (a borágófélék között ez gyakori), a porzók a pártából hosszan kinyúlnak, felfelé íveltek, nem egyforma hosszúak. A termés négy részterméskéből áll. Kétévesek vagy évelők. Magyarországon 3 fajuk honos, közülük egy védett.
  • Terjőke kígyószisz (E. vulgare L.) 
  • Piros kígyószisz (E. maculatum L. syn. E. russicum Gmel.)
  • Magas kígyószisz (E. italicum L. syn. E. altissimum Jacq.)





Az általam lefotózott virág a Magas kígyószisz (E. italicum L. syn. E. altissimum Jacq.)
Pártája fehér vagy halványlila. Gyakran túlnövi az egy méteres magasságot. Száraz gyepekben él. Júniustól szeptemberig virágzik.

Az interneten sem sokat találtam erről a növénytől. A balatonendrédi tavak déli csücskében fordult elő.




Most, hogy sikerült meghatároznom ezt a növényt nagyon sajnálom, hogy nem tudtam jobb fotókat készítenem róla. Csak egyetlen egy tövet láttam, de különlegessége felkeltette az érdeklődésemet és a lemerülő félben lévő gépemmel megörökítettem az épp, hogy nyílni készülő virágot.

Homoki vértő (Onosma arenaria)

Borágófélék (érdeslevelűek) családjába  (Boraginaceae), Ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe tartozik.

 Magyarországon négy vértő faj fordul elő, ezek mind védettek.


Jellemzők: 20-50 cm magas, bozontosan szőrös évelő. A szár felül ágas, a gyökér fásodó. A serteszőrök tövén kevés csillagszőr van, ezek sugarai rövidebbek a serte ötödénél vagy negyedénél, a serteszőrök köze molyhos szőrzetű. A levél 3-5 cm hosszú, 6-15 mm széles, lándzsás, ép szélű, ülő, a tőlevelek hosszabbak, visszás-tojásdadok, nyélbe keskenyedő vállúak. A párta halványsárga, a csészénél harmadával hosszabb.
Virágzás: Május-október.
Élőhely: Homokpusztákon, löszös lejtősztyepeken.

A vértő nevet a nemzetség a gyöktörzs vöröses festékanyagáról kapta.
Az általam talált példány egy ürge mező közelében nőtt.



A virágon Lucernacincér (Plagionotus floralis Pallas) látható.








Farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias)

Fehér színű tejnedvét régen szemölcsök gyógyítására használták, de óvatosan kell bánni a növénnyel, mert bőrirritációt okozhat. 20-50 cm magasra megnövő, bokros növekedésű faj. Virágai szárvégi bogernyőben nyílnak. Színük halványzöld, jelentéktelenek, inkább
az őket körülvevő murvalevelek feltűnőek, melyek hasonló színűek, de nyáron, tartós csapadékhiány után pirosra színeződnek. 


Mezei katicavirág (Nigella arvensis) a Ranunculaceae (Boglárkafélék) családjába tartozik


Virágjának alakja miatt érdekes megjelenésű. Halvány színe miatt nem is könnyű észrevenni a talaj közelében. Kandilla néven is említik.
15-40 cm-es magasságot elérő kopasz, felálló, elágazó szárú virág. Levelei többszörösen szárnyaltak, fonalszerű sallangokra szakadtak. Virágainak külleme rendkívül érdekes. A szár végén magányosan ülő virág szirmai mézfejtőkké módosultak, a sziromnak tűnő, halványkék vagy kékeslila csészelevelek zölden erezettek, lapát alakúak, a virág belseje felé keskenyednek. A csészék száma 5. Júliustól virágzik szeptemberig, nyílt réteken, szántók, utak szélen, meszes, kötött talajokon.





A hasznos tisztesfű (Stachys recta) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faj.
Gyógynövény, a hajtásból készült teával asztmát gyógyítanak, illetve vízhajtásra is alkalmazzák. Az ajakos virágúak között sok a gyógynövény, és mindegyik tartalmaz kisebb-nagyobb koncentrációban illóolajokat. 
A levélpárok hónaljában, örvekben nyílnak az ajakos virágok. Halványsárga színűek, a kinyúló pártán rózsaszín vagy piros mintázat látható, mely éles kontrasztot alkot az alapszínnel. Termése makkocska.




 












Szamárbogáncs (Onopordium acanthium) fészkesvirágzatúak családjába tartozó faj.


Nemzetségének egyetlen hazai képviselője. Bár levelei ugyancsak szúrósak, ezüstösen molyhos levelei és virágai kárpótolnak barátságtalan természetéért.
Kétéves faj, első évben tőlevélrózsát fejleszt, második évben virágzik, magot hoz, és elpusztul. Nagy termetű, két méterre is megnőhet. Szára és levelei fehéren molyhosak. Levelei hasogatottak, a hasábok szúrós, merev tövisekben végződnek. Szára egyébként igen jellegzetes, szárnyalt, mely szintén tövises. A nagy, bíbor vagy lila színű virágok egyesével nyílnak az ugyancsak szúrós fészekpikkelyek között. Repítőszőrös kaszat. Száraz rétek, kaszálók, gyepek gyomnövénye, mely uralkodóvá válhat.

 Rovarok által kedvelt növény.













 További képek itt.

https://picasaweb.google.com/110707593898817886033/20140622BalatonendredTanosveny

2014. június 14., szombat

Kereki - Balatonföldvár

6 évvel ezelőtt, 2008. június 15-én avatta fel a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület a Balatonföldvár – Kereki vár turistaútvonalat.  Akkor vagy 50 ember vett részt a túrán. Az évfordulóról egy fordított irányú túrával emlékeztünk meg 12-en.


Útközben talált érdekes növények:                                                              



A közönséges farkasalma (Aristolochia clematitis)

a farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjába tartozó farkasalma (Aristolochia) nemzetség egyetlen Magyarországon őshonos faja. Mérgező.

(bővebben)















Az ezüstös hölgymál (Pilosella officinarum vagy Hieracium pilosella) az európai gyepek indás növénye. A őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, a katángformák (Cichorieae) alcsaládjába tartozik. Új-Zélandon behurcolt (inváziós) növényként és ellenségek, valamint konkurensek hiányában a juhlegelőkön uralkodó (domináns) növénnyé vált, megoldhatatlan gondot okozva a juhokat tartó gazdáknak.

Az ezüstös hölgymál hatóanyagai vízhajtó tulajdonságúak, elősegítik a kloridok és a karbamidok vizelettel történő távozását. Antibakteriális hatását ( mely elsősorban Brucella nemzetségbe tartozó baktériumfajokra hat ) az állatgyógyászatban használják ki.
Gyógyítás:
Az embergyógyászatban elsősorban a veseműködést serkentő hatása miatt alkalmazzák, így hatásos túlzott folyadék-visszatartás, illetve az alsó végtagok vizenyője esetén. 5-10 g szárított növényt 1 L vízzel forrázzunk le, majd 10 percig hagyjuk ázni. 1 csészével fogyasszunk reggel és 1 csészével délben. Patikákban, gyógynövényszaküzletekben kapható kivonatokat, kapszulákat az előírásnak megfelelően alkalmazzuk. A napi gyógyászatban azt tartották róla, hogy akik hosszabb ideig fogyasztják, a betegséggel szemben ellenállóak lesznek.




További képek itt.

https://picasaweb.google.com/110707593898817886033/20140614KerekiBalatonfoldvar












    A Kereki - Balatonföldvár fordított megemlékező túra után itthon elgondolkodtam hogyan is érdemes túrázni. Ezen azért kellett elgondolkodnom, mert én nem teljesítmény túrára készültem. A fiuk délután evezni mentek ezért erőltetett tempóban haladtunk végig. Szüneteket beleszámítva így is az átlagsebességünk 4.2 km/ óra lett. A tempót bírtam volna, ha néha nem lettek volna fényképezési kényszereim. Ha elmegyek túrázni, én imádok fényképezni és ezt természetesnek érzem. Ennek persze az lett az eredménye, amíg a fókuszálásra vártam a többiektől jelentősen lemaradtam. Ekkor jött a gyorsmenet, hogy utolérjem a többieket. Az ötödik után kezdtem unni a megerőltető meneteket, amit a fényképezés miatti gyors lemaradás okozott. Ilyenkor jóval az átlag feletti menet tempóban haladtam azokhoz a húzó emberekhez képest is, akik evezni mentek. Az egyik kilátóhelyre is utolsónak érkeztem, fotóztam a tájat, mert a látvány gyönyörű volt és egy érdekes addig nem látott virágot is találtam. Amikor felnéztem megint egyedül találtam magam, tehát nem alkalmazkodtam a többiekhez. Az a baj, hogy én megszoktam, hogy a kilátópontokon kapok időt a hedonászásra, ami a gyönyörködésből és fényképezésből áll és talán, hogy legyen időm inni. Azt sem terveztem be, hogy ebédidőre hazaérjek. Nekem a túrázás, nem egy kényszer, amit minél előbb le kell tudni, hanem élvezet. Én a túrázás minden percét élvezni szeretném úgy, hogy ne kényszerítsek senkit se olyanra, amit nem szeret, de elvárom, hogy az élvezetet én is megkapjam. Ha tudom, hogy a megemlékezés egy teljesítmény túra nem jövök el, mert a 3 km/órás átlag menetben tudok, csak magam élvezetére fotózgatni.
    Bevallom több emberre számítottam. Talán a többiekben a nosztalgia nem is volt olyan nagy kényszerítő erő, hogy a kellemesre hűvösödött időben eljöjjenek, vagy tudták, hogy ez egy teljesítmény túra?
    A túrakiírásban szereplő útiterv: 
Útvonal: Kereki-alsó buszmegálló – Dózsa György utca – Kereki vár – Nezde szoborpark – Völgyhíd – Parkerdő – Balatonföldvár
    Talán a nagy rohanásnak köszönhető, hogy a Nezde szoborparkban sem voltunk.

    Pont 1 év 1 hónapja ezen a napon kezdtem el túrázni a Kereki várnál, újra kezdő túrázó státuszban. Bölcs túravezető mondására, hogy mindig a leggyengébbhez kell alkalmazkodni, soha sem felejtem el. Ezen a túrán sajnos azt éreztem, hogy rohannom kell és nem élvezhetem a természetben való létet.

2014. június 12., csütörtök

Madárgyűrűzés




Kiliti reptérre mentünk ki madárgyűrűzésre csütörtök késő délután. Hőség ellenére a szabad levegőn nagyon  kellemes volt. A reptéren az ürgék megfigyelése gyorsan műlóvá tette az időt.








Tamás hat kicsi vércsét hozott le az ember által készített és évek óta használt odúból.










A madárgyűrűzést az összeszokott emberek nagy rutinnal végezték. Anita ragasztott. A színes gyűrűket lefényképezték, hogy az adatbázisban rögzítsék .




Tamás érdekességképpen hozott egy erdei pinty fészket. Az egyik fa kivágásánál találta a faágak között. A tojást nem tudtuk tüzetesebben megnézni, mert véletlenül leesett és összetört.









A kis csapat ezután átment Kerekibe mert jelezték, hogy a fenyőfák között van egy karvaly fészek, ahol már látszanak a kicsinyek. Tamás innen öt karvaly fiókát hozott le.





A gyűrűzés a szokásos rutinnal hamar megtörtént. Gyorsan visszatették a fiókákat, mert a szülők kétségbeesetten keresték őket.



Kereki melletti halastó közelében még egy búbos banka odút is felkerestünk. Tamás ódzkodott a madaraktól, szó szerint értendő leszarásuktól, féltette pólóját. A hívatlan vendégeket a madarak úgy kergetik el, hogy leszarják őket. Nekem sikerült megúszni.




Jöttünkre az erdőből a lovak is kijöttek.

A meggyűrűzött búbos bankát csak óvatosan mertem megközelíteni. Már kezdett sötétedni, ezért a vaku is bekapcsolt.








Remélem máskor is meghívnak, mert nagy élvezettel hallgattam meséjüket a madarakról útközben.





További képek itt.

https://picasaweb.google.com/110707593898817886033/20140612Madargyuruzes