Pontőr Flóra-hegy

A vajszínű ördögszem (másnéven: sárga varfű, sárga kenyér) (Scabiosa ochroleuca) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába és a mácsonyaformák (Dipsaceae)alcsaládjába tartozó növényfaj. Dél- és Közép-Európa sziklagyepein, száraz rétjein, cserjésein, homok- és löszpusztáin fordul elő. Magyarországon közönséges növény.


külsőleg: Borogatószer vérömleny, rándulás, zúzódás esetén.

A csomós harangvirág (Campanula glomerata) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, ezen belül a harangvirágfélék(Campanulaceae) családjába tartozó évelő faj.

Pukkanó dudafürt (Colutea arborescens)

A gyapjas aszat (Cirsium eriophorum) az őszirózsafélék családjába tartozó, gyapjasan molyhos szárú, kétéves növény.

A gyapjas aszat (népies nevén acat) erőteljes gyökértörzset nevelő, fölálló szárú, kétéves növény. Szőrös, hengeres szára 80-150 centiméter. Erős tüskében végződő, szórt állású levelei színükön zöldek, fonákukon fehéren molyhosak.
Az 5-6 centiméter átmérőjű, gömb alakú fészekvirágok többnyire magánosan állnak a szár csúcsán. A gömböt határoló fészekpikkely levelek tövises csúcsúak és gyapjasan szőrösek (innen a növény nevében a gyapjas szó), a gömb tetején pedig a bíborpiros csöves virágok alkotnak érdes pamacsot. A termés bóbitás kaszat, amelyből a repítő készülékes magokat messzire viheti a szél.
A gyapjas aszat igen jól tűri a szárazságot, nem véletlenül a déli fekvésű száraz gyepek, legelők, cserjések a fő előfordulási területei.

 Közönséges sarlófű [Falcaria vulgaris]
Család: ernyősök - Apiaceae (Umbelliferae)

Ali-rét - Böre-vár, Kási-vár

További képek itt.

Pontőr Flóra-hegy

Löszölő első "befutója".

Megalöszölő első érkezője. Nagyon büszke a teljesítményére.

 Pöttyös kendő mint zászló, mely az ellenőrzési pontot jelöli.

A pöttyös kendő újabb felhasználása. A napsütés elleni védelem.

(Szerintem a pecsételő mappa tisztítására adták, de a felhasználása határtalan.)

Pontőr munka közben.

















További képek itt.

Pontőr - Flóra-hegy

Havasi cincér














képek itt,

Szeretlek Flóra-hegy!  

Egy „külsős” pontőr vallomása

2013-ban magam is végigmentem a Tökölő teljesítmény túrán. Ebben az évben ismerkedtem meg a teljesítmény túrák hangulatával. Elnéztem a pontőröket, hogyan pecsételnek, jegyzetelnek, ételt és innivalót osztanak, és sajnáltam őket, hogy egész napot egy helyen kell tölteniük. 2014-ben egy felkérést kaptam pontőrködése. Társam, Marika a Flóra-hegyet választotta. Ez a Löszölő és a Megalöszölő teljesítmény túra része. Ezelőtt még itt nem jártam. A kopár domb 274 m magasan emelkedik ki, és a tetején az 1985-ben épített geodéziai mérőtoronyról valószínű nagyon szép kilátásban lehet gyönyörködni. Az első évben még volt ajtaja a mérőtoronynak, de a feljárat hiányossága miatt életveszélyessé lett nyilvánítva, és én már nem mertem felmenni. Figyelmeztetésünk ellenére néhány túrázó „bátorság próba” keretén belül felmászik és lent haljuk, amikor lelkendeznek. Egyszer szeretnék feljutni, de biztonságban.

A pontőrködés elején és végén én a torony tövéből látható panorámában gyönyörködöm, élvezem a Balatont, a Tihanyi-félsziget látványát, amire a fáradt túrázók figyelmét felhívjuk. Az érkező túrázókkal szívesen elbeszélgetünk. Érdeklődünk honnan jöttek, és sok minden másról, már ha van időnk, mert néha sokan jönnek és akkor az „adminisztráció” teljesen leköt. Izgalmas, érdekes emberekkel megismerkedni mindig élvezet. Idén a bakkecskével riogató juhász vitte el a pálmát. Még botot is vágott, hogy elriasszuk a nekünk támadó állatot. Mondhatom, hogy a pontőrködés izgalmas feladat, de egyben veszélyes is.

Társam, Marika a Flóra-hegyet a szép környezet miatt választotta, nem utolsó sorban a torony adta árnyék miatt, mely a napszúrás ellen véd. Az eső elöl ide tudunk bemenekülni. Hál istennek ezt még nem kellett kipróbálni. Ő is szeret a túrázókkal csevegni és a köztes időben mi is sokat beszélgetünk. A Katica virágot ő fedezte fel az első évben, melyet azóta sem találok.

Mi így mulatjuk az időt a Flóra-hegyen, melyet nagyon megszerettem. Remélem még sokáig!

Már nem esik az eső, de elmesélem a bakkecske igaz történetét:

Ahogy ott ücsörögtünk a Flóra-hegy tetején és vártuk a túrázókat egyszer egy kopott ruhájú hajléktalannak kinéző, kora megállapíthatatlan ember közelített felénk. Mikor odaért, érdeklődött mit keresünk itt és mi ez az emberáradat. Miután a teljesítmény túra rejtelmeibe beavattuk, megjegyezte, hogy erre tereli a birkanyáját, ezek nagyon jámbor jószágok nem lesz semmi bajunk. Őt nem értesítették, hogy most egy rendezvény van itt a Flóra hegyen. Ez az ő szokásos útvonala és dél körül érnek ide az állatok. Nem kell tőlük félni, csak a bakkecskétől, az bizony megtámadja az embert, de ne féljünk, mert bottal elkergethető. Mivel erre nem számítottam a túrabotomat és még a bicskámat is otthon felejtettem, ezért botot vágni sem tudtam. Marika bepánikolt és elkezdett nagyon aggódni. A beérkező túrázók kérdésünkre elmondták, hogy látták a birkanyájat az erdőben és mintha lett volna köztük kecske is. Mi biztattuk az embert, hogy ne erre terelje a birkanyájat, amit mellesleg tegnap tehette volna meg, mert nagyon nagy volt a fű és gaz, amit lelegelhettek volna az állatok, akkor rendezettebb lenne most a Flóra-hegy. Az már nekem nagyon gyanús volt, hogy nem tudja az állatokat befolyásolni, hogy hol legeljenek, de bízvást állította, hogy felénk tartanak. Miután egy kis ágat levágott egy száraz bokorról és Marika kezébe nyomta, hogy azzal védjük meg magunkat vidáman távozott. Mikor egyedül maradtunk az ajtó nélküli toronyba sem tudtunk volna visszavonulni a beígért bakkecske elől, a pánik a tetőfokára hágott. Akkor nyugodtunk meg, amikor kezdtünk nem hallani híreket a nyájról és dél is elmúlt már. Bennem mély nyomokat nem hagyott az eset, de üde színfoltja volt a napnak. Marikában milyen nyomokat hagyott kérdezd meg tőle.

Ságvár pontőr: Flóra-hegy

Képek itt.

Lulla, Böre-vár

Lullára megérkezve a polgármester Kleiber Jenőné fogadott bennünket. Érdeklődésére elmondtuk, hogy túrázni jöttünk, és a Böre-várat szeretnénk megnézni. Le akart beszélni tervünkről, mert szerinte nagyon sárosak leszünk. Sárhoz szokott túrabakancsainkat nem tudta elrémiszteni az úttól. 

 

A több mint 170 lakosú Lulla községnek Jabapuszta és Kisecsen is a része. 

A helytörténeti gyűjtemény megnézése is a polgármester asszonynak volt köszönhető. A gyűjteményt a helybeli iskolában helyezték el, ahol a tanítás megszűnt, mert nagyon elöregedett a falu.

A hátsó tanítólakásban is sok érdekes dolgot nézhettünk meg.

A közel egy órai nézelődés után indultunk a "hegyekrbe". Domb aljában sok sár fogadott bennünket az előző napi eső folyt le a völgybe. Sikerült ügyesen kikerülni a pocsolyákat és az erdőbe beérve a pocsolyák is megszűntek. Út menti romos és ép házakat sajnos a turista térképem nem jelezte. Én szeretném a térképet építeni új információkkal ellátni, de nem tudom kinek is szóljak ez ügyben.

Távolban a Flórahegy látszik a kis geodéziai toronnyal és a nagy átjátszó toronnyal, mely szintén nincs a térképemen így a nevét sem tudom pontosan. 

A hegyre felérve nagyon kellemes emlékek törtek rám, mivel nyáron itt pontőrködtem egy szép napos időben, egy kellemes partner társaságában.

 A Flórahegy tetején mivel nincs fa, nagyon jó kilátás nyílik minden irányba. 

A kb 10 km-re lévő Balaton és Tihanyi félsziget is jól látszott szabad szemmel.

Ilyen távolságba egyszerű gépemmel már nem tudtam igazán jó képet készíteni. Az alábbi fotón fel lehet fedezni a Tihanyi Apátságot is.

 

A Böre-várról az irodalom címszó alatt felsorolt internetes helyeken sok információt találhatunk. Nekünk már csak a várat jelzetten úton kellett megkeresnünk. A várhoz vezető utat pöfeteg útra kereszteltem. Egyszer még ide visszatérek, mert nagyon szeretem a gombákat és én még ennyit nem láttam egyhelyen. Tettem azért, hogy a gombának legyen utánpótlása a jövőben.

A várat a déli oldalról egy nagyon keskeny gerinc úton lehetett megközelíteni.

Majd két mély árok/völgy következett. A fotókon nem igazán látszik a mélység és az, hogy milyen meredekek voltak az domboldalak.

Először a földvárat körül vevő sáncon mentünk végig, hogy lássuk, milyen nagy a kiterjedése a várnak. A képen az a kis emberke épp a sáncon megy. Így talán a várárok mélysége is jól érzékelhető.

A nagyobbik vár platóján egy 1934 feliratú mohás követ találtunk. A vár oldalfalai nagyon erodálódtak. A víz öblöket vájt a vár oldalfalába.

Az északi oldalon is ugyan az a védelmi domb volt látható, mint a délinél.

Ezen a képen a vár keleti oldala látható. Balra a vár oldalfala. Középen a várárok. Jobb oldalt a sánc.

 A várat nem a meredek északi turistaúton, hanem az északkeleti lankásabb oldalon hagytuk el.

A képeken talán nem olyan meggyőzően látszottak, hogy itt valamikor egy földvár volt, de mi bizton állítjuk, hogy a föld kupacok várra emlékeztető rendezettséget mutattak.

Leérve a fittebbek egy kis kitérőt tettek a Ságvár községhez tartozó Alirét vadászházhoz, ahol sok svájci kocsit láttunk, ami az úton látható vércseppeket is magyarázta. 

Régészeti leletek igazolták, hogy az Alirét ősidők óta lakott hely volt. A  talált leletek bizonyítják az itt lakók magas szintű keramikus művészetét. A feltárást követő terepbejárás során talált leletek a lullai helytörténeti gyűjteményt gazdagítják.

Nagyon csodás napsütötte időben kirándulhattunk. Ez lelkes barátaimnak köszönhető, mert én majdnem előző nap lebeszéltem őket erről a túráról, mert az időjósok sok rosszat mondtak.

Köszönöm, hogy velem tartottatok.

További képek itt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Irodalom:

Ságvár, Böre-vár

Ságvár község területén már a kőkorszakban települések voltak.A jégkorszak végén kb. 17 ezer évvel ezelőtt, az ún. gravetti kultúra idején, itt egy rénszarvas vadász csoport élt. A rénszarvas vadászatot a mainál jóval hűvösebb éghajlat tette lehetővé. Ebben az időszakban a terület árulkodó növényzete a lucfenyő volt. A mai Jaba-patak mentén egy jóval nagyobb, szélesebb vízfolyás találhatók a völgyben. Ezt a tábort a 30-as években tárták fel Laczkó Dezső és Gábori Miklós vezetésével. Ennek során megállapították, hogy az 50 x 50 m-es területen álló tábor Magyarország legrégibb (!) kunyhóinak maradványait foglalja magában. A telep korát 17.700 évre becsülik. Az ásatást tovább folytatva még érdekesebb felfedezést tettek: a tábor alatt 3,5m mélységben egy másik településre bukkantak. Ennek az alsó rétegnek a kora 18. 900 (!) évre becsülhető, és ugyan azokat a leleteket tárták fel itt is, mint a felső táborban (tűzhelyek, szerszámok, rénszarvas csontok, agancsok). A felső telepet az enyhébbre forduló időjárás szüntette meg, a lakók a rénszarvasokkal együtt északabbra vándoroltak.

Ságvár Böre-vár a geocaching.hu oldalon

Története:
Ez a Ságvár községtől nyugat-délnyugatra 5 km-re a Jaba-puszta felé vezető Jaba-völgy déli oldalán, a kocsiút felett emelkedik. Azon a hegyen, amely a Szent László hegy egyik, az észak felé kinyúló gerincét képezi. A keskeny,
helyenként alig pár méter széles, észak-dél irányú gerinc két oldala rendkívül meredek. Teteje enyhén lejt észak felé, amelynek a végén van a kétrészes vár. A várat a gerinc felől, azaz déli irányból két átvágás is védte. Az elsőárok 18 m széles és 5 m mély, míg a második árok 25 m szélesés 7 m mély. Az utóbbi közepén egy kisebb töltés, talán egy földcsuszamlás következménye.



E két átvágás után következik az első várrész platója, amelynek hossza 30 m és 5-11 m széles. Nyugati oldala magasabban fekszik és a déli végének a kivételével erősen bolygatott. A nyugati és a keleti oldal alatt, 10-11 m-es
szintkülönbséggel egy kb. 2 m mély árok húzódik. A nyugati oldal árka északon felkanyarodik az első vár alá és ott befejeződik. A keleti oldalárka azonban egyenes vonalban tovább halad a második várrész alatt. A második, a belső várrész platója, egy újabb átvágás után, de az előzőnél 9 m-rel lejjebb kezdődik és a hegygerinc elkanyarodó végét foglalja magában. E belső várrész platója erősen északi irányba lejt. A végén két 12-15 m szélesés 3-6 m széles átvágás zárja le, majd a meredek hegyoldal következik. A belső várrész keleti oldala alatt, 5-6 m-rel alacsonyabb szinten, a már
említett keleti árok folytatódik, és felkanyarodik a belső vár északi vége alá.



Még egy különleges és a védelemmel összefüggésbe hozható dolog figyelhető meg. A vár előtt a hozzávezető alig 1-2 m széles hegygerinc mindkét oldalán a gerinc irányára merőlegesen 8-10 m-re lenyúló 1-1,5 m mély szabályos bevágások vannak egymás mellett, 50 m hosszúságban és 2-3 m szélességben futnak ezek egymás után. Két hasonló bevágást találunk az első vár keleti oldalában is. Valószínűleg ezzel próbálták a vár megközelítését megnehezíteni. Teljes területe 150x57 m és 0,67 ha. A vár mérése és bejárása során egy középkori kerámia került elő.

Kiss Lajos Ságvár szócikkénél szerepel, hogy Ságvár helység nevét 1138 és 1329 között Sagu-ként említették. Utána a XV. században, így 1460-ban szerepelt Ságvár/Sagwar-ként. Lehetséges, hogy ekkortájt nevezték el Árpád-kori váráról?

Megközelítés:
Ságvárról a Piros kereszt turistajelzésen kb. 5 km gyalog. Ha elérjük vörös szinű erdei fa-keresztet akkor tovább a széles gerincúton NY-felé kb 500 m, majd itt a vadkerítés mellett É-ra fordulva már a vár D-i gerincén vagyunk. Ez könnyű megközelítési útvonal, végig földút. 2. Gyalog rövidebb de nehezebb útvonal Lulla - Jabapuszta irányából az Aliréti Vadászház felé vezető erdei aszfaltúton is be lehet menni de csak gyalog, mert ez magánút, gk.-val nem szabad rámenni! Ekkor a várhoz felvezető sárga rom jelzés bármelyik ágán felmászhatunk de a felső szakasza minkét ágon nagyon meredek, csak száraz időben járható!

Szerző: Hevesi Zoltán
http://www.fejermegye-varai.hu/sagvar_bore_var/



A 4. század végén leégett az erőd, a római birodalom a hunok, szlávok váltották fel. Pesty Frigyes szerint a hunok, más kutatók szerint honfoglaló őseink egyik törzsét Ság vezette, akik bevették magukat a romfalak közé, sőt megbízást kaptak a környező települések felügyeletére. Több okmányban ez időtől kezdve a hely Ság néven szerepel.
Ebben az időben épült a település határában lévő Böre-vár (földvár), amelynek szerepe a mai napig kérdéses. Valószínű, hogy a Fokot Koppánnyal összekötő hadiút egyik állomása lehetett.Pesty Frigyes 1864-ben a Böre-várat, mint Kupa vezér egykori lakhelyét említi. A másik középkori vár a Klastromhely, a Szent László pusztánál lévő erődített terület. A Szent László puszta őrizte meg az 1320 táján itt szereplő Szent László prépostság nevét, illetve emlékét. A Klastromtetőn létezhetett a Szent László tiszteletére szentelt prépostság a mellette, illetőleg alatta fekvő településsel. 
http://www.sagvar.hu/tortenelem.html 


http://jupiter.elte.hu/ujlapelokeszito/fooldal.html

Ságvár Megalöszölő, Löszölő, (TTT) - pontőr

Marika már nagyon várja, hogy a Flóra-hegyi ellenőrzési ponthoz felszállítsanak bennünket és a szódavizet.










Készül az Áldos












  Megérkezett a taxink!

 

 A Flóra-hegyi geodéziai torony tövében pihenő túrázók.

Néha a birkák is felkerestek bennünket.

                                                                      Indulás hazafelé!


További képek itt.

Ságvár - Löszölő, Megalöszölő, TTT - pontőr

     Minden rosszban van valami jó:

     Segítségemet felajánlottam egyesületemnek és ismerőseimnek. Egyesületem nem élt vele, mert egyedül tettek egy „veszélyes” helyre pontőrnek. Amikor társat kértem elzárkóztak tőle, mert kiderült nem is pontőri feladatot kaptam. Ha nem akarok egyedül lenni, hívhatok párt magamnak, ajánlották. A környezetemben nem ismerek senkit sem, aki túrázna így közös listára tettem fel kérésemet. Jött is a segítség, de egyedül vállalta, úgy hogy én nem lehettem ott. Nem tudom, ki lehet az, aki ennyire nem szeretne a társaságomba lenni. Persze, hogy rosszul esett a dolog. Az élet azonban megoldotta problémámat, mert úgysem tudtam volna elmenni a kocsim meghibásodása miatt, így a pontőrködést nem kellett lemondanom. Ez a jó hír ebben a szomorú történetben.

     A Ságvári teljesítmény túra vezetőjének is felajánlottam még régebben a segítségemet. Betegség miatt a régi tagok nem tudtak jönni, örültek a segítségnek. Így a Flóra-hegyi ellenőrzőpont egyik pontőre lettem. Félve kérdeztem lesz-e párom, de a válaszból éreztem micsodakérdés ez, természetesem lesz. A megbeszélt időre megérkeztem és talán a szokásos zűrzavar fogadott, most voltam itt pontőrként először. Az egyik számítógép elromlott, a nyomtatás akadozott, pontőrök hiányoztak és a sár. Már vagy három napja esett az eső és az előzőnap szinte egyfolytában. Álomba is az ablakon kopogó esőcseppek ringattak el. A túra napján egész nap verőfényes napsütés volt nagy széllel, csak éjszaka hallottam újra az esőcseppek kopogását az ablakomon. Az időjárás nagyon kegyes volt a szervezőkhöz és a 340 indulóhoz.

     Flóra-hegyre való feljutás sem volt zökkenőmentes. Az előttünk levő pontőrök késtek. Mi csak átszállással tudtunk az ellenőrzési pontunkat megközelíteni, Feri egy terepjárós kocsin vitt a Virágmányi kunyhó ellenőrzési ponthoz. Az úton felfele néha sártengeren mentünk keresztül, a kocsi nagyon csúszott és teljesen beborította a sár, aminek nagy része már az előző fuvarból származott. Innét egy terepverseny autó vitt egyenként a Flóra-hegyre, ami stabilitása nagyobb volt és kezdtem bizakodni, hogy épségben megérkezem. A Virágmányi kunyhónál, míg társamat vitte a szuper autó én sok már ismerős túratársakkal találkoztam, akik indultak a teljesítmény túrán. Sajnos sokat nem tudtam velük beszélgetni, mert megérkezett a szállító kocsim.

     Flóra-hegyen első ténykedésünk a takarítás volt, Az állomáson mi csak vizet szolgáltattunk szódavíz formájában. Úton felfele a kerekektől felcsapódó sár teljesen beborította a szódás palackokat és a felvitt székeket. A legrosszabb az volt, hogy nem volt rongy, amivel meg lehetett volna takarítani a sáros holmikat. Ahogy végeztünk a takarítással éreztem, hogy fázok, gyorsan felvettem a meleg pulóveremet. A geodéziai L7-es torony melletti árnyékban helyezkedtünk el. Társam fején, mert az erős széltől fázott egy nejlon zacskó volt. Eszembe jutott, hogy én két sapkát is hoztam, rögtön odaadtam neki az egyiket, így már kezdtük komfortosan érezni magunkat az erős szélben. Hamarosan megjött az első túrázó. Talán egy kicsit ügyetlenül, de nekifogtunk a regisztrációhoz, és a pecsételéshez. A napot már kiforrott pontőri partnerként zártuk. 79 Löszölő és 39 Megalöszölő közül csak 2 ember adta fel a túrát. A többiek különböző stílusban és kedvel mentek végig. Az energikusabbak még a veszélyes toronyban is felmásztak a kilátás kedvéért. Volt olyan, akinek a továbbindulás már nehéz volt, de az erdőbe menő utón már gyorsan haladtak. A rendszeres visszalátogatók még emlékeztek, hogy ezen a ponton ennivalót is kaptak, és finom pogácsát. Mi egyszerű pontőrök a vezetőségre hárítottuk a felelősséget. Az utolsó „söprögető” a Löszölős 79-es félórával a többiek után nagy nyugalommal és boldogan érkezett, még a toronyba is felmászott. Útját sűrű botozással folytatta látszott, hogy azért igyekszik. Mi leadtuk az infót, hogy állomás bezár és gondolataink már az „áldos” vacsorára gondolva teltek.

     Lefele menet társam Marika ragaszkodott, hogy ő ül ki a platóra, vállalva a sarat, amit nem sokat, de kapott. A szódás rekeszeket is sikerült elhelyezni. Lefele menet döbbenetemre a sár nagy része felszívódott csak egy pá óriáspocsolya maradt meg. Lent az iskolánál a beérkező túrázókkal mi is megkaptuk az ellátmányt. Az áldos egy olyan levesforma étel, amiben sok hús, sok káposzta, zöldbab, zöldség és kamilla is van. Evés közben ennyit tudtam meg az összetételéről.

     

     A túrázók, melyek messze földről is érkeztek, elmondták azért is jönnek, mert ennek a teljesítmény túrának nagyon jó híre van a világban. Pontőrnek is nagyon jó volt lenni, mert egy jó, összetartó társaságot ismerhettem meg.