Ságvár pontőr: Flóra-hegy

Képek itt.

Mályvád 20 (TTT), Gyula séta

Az idén 24. alkalommal rendezték meg a Mályvádi teljesítmény túrát 2014 augusztus 30-án. Én a 20-as távon indultam, túra társam pedig az 55 km-es távon. Implom József Általános Iskola tornatermében aludtunk, ahova az előző nap érkeztünk a Szarvasi Arborétum érintésével. Nekem a rajt helyem a Városerdő vasútállomásról megközelíthető gáton volt. 

Mályvád 20
Gyula-Városerdő, rajt Sitka Mályvádi erdőség Solymosi út Solymos Gyulavári (kastélypark) Duzzasztó Vár, Várfürdő Gyula, cél
Városerdő vasúti híd (József szanatórium mh.)
 Gyula, Implom József Általános Iskola (Béke sugárút 49.)

Gyorsan regisztráltam és az előttem menők irányába a gáton megindultam. Az alábbi sík és egyenes hosszú szakaszok jellemezték a túraútvonalat.

A Fekete-Kőrös bal partján  kezdődött az út, ahol először a Mályvádi szükségtározó visszavezető műtárgyát majd a megnyitási helyének munkálatait láthattuk.

A gátról hamarosan lekanyarodott az út, de az előttem haladók a gáton folytatták túrájukat. Én a térkép szerint a piroson haladtam. Egyenes és kicsit sáros fekete színű földdel borított útszakasz következett.

Egy rétre kiérve nagyon harmatos volt a fű, mely később azt okozta, hogy nagyon átnedvesedett a zoknim és ettől a lábamon a bőr felázott. Később ennek egy hólyag lett az eredménye a talpamon.

 A Sitke ellenőrzési pontig csak egy szembejövő emberrel találkozta. Nagyon magányos voltam, mert ezen a szakaszon egyedül kellett mennem. Sitkei ellenőrző ponton kaptunk inni valót, és gyümölcsöt ehettünk. Gáti csoport is utolért.  A sorban egy gyulai nordic walking-os oktatóval ismerkedtem meg. Innen már ketten mentünk tovább. Elhatároztuk, hogy a Mályvádi Őstölgyeshez teszünk egy kitérőt ez kb. 5 km pluszt jelentett. A Mályváldi Őstölgyes ellenőrző ponton megkérdezték, hogy eltévedtünk-e. Tudatosan jöttünk, hogy az 1000. Természetvédelmi területet a Mályváldi Őstölgyest megnézzük. Itt értek utol a békéscsabai lányok, akik szintén nem eltévedve önként jöttek erre a kitérőre.

A kb. 50 m-es távolságban megtaláltuk az 1000. természetvédelmi terület táblát és a hatalmas fákat.

Négy ember kellett, hogy a legvastagabb fát körülérjük. Hosszan fogták a fa törzsét, hogy energiával is feltöltődjenek.

Egyenes hosszú utakon folytattuk utunkat, de egy csoport voltunk már. Sok szembejövő 30-as távon induló túrázóval találkoztunk. A szalagozások a szembejövőket segítette, de mi sem tévedtünk el segített GPS-em.
A hosszú sík egyenes szakaszokon a vándorlást az itt szokásos nem magasles, hanem "alacsony" veszőből font vadles tarkította. A vadles mögötti padon túratársaim megpihentek. Az egyhangú utat viccelődéssel és beszélgetéssel töltöttük.

 Solymos a következő ellenőrzési pont a napsütötte gát tetején volt. Árnyat talán az "ezeréves" sátor biztosított volna. Többiek megpihentek, de én előrementem, hogy árnyékot keressek.

A fa árnyékából egy nagyon hosszú , mint később kiderült 3 km-es aszfaltutat pillantottam meg. Az út elején egy túratársunk kiszáll és busszal ment tovább. A célban hatalmas vízhólyagokat mutatott mindkét talpán. Érthető volt döntése.

Gyulavári ellenőrzési pontnál és is döntéshelyzetbe kerültem. A többiek folytatták az utat én a Kastélyban lévő múzeumot választottam. A himnuszokat bemutató termen gyorsan áthaladtam és a kortárs művészeti terem sem kötött le nagyon. Nemzetiségi népművészeti kiállítás a szokványos volt. Nagyon jól felépített tematikus kiállítás megnézése és a teljesítmény túrázás nem tudom mennyire egyeztethető össze. Én nagyon fáradtnak éreztem magam és nem nagyon tudtam odafigyelni. A kastélyt a Körös-Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány működteti. Ökogazdálkodású  tejtermelés laktóz intoleranciám miatt nem érdekelt. A régi búzafajták újra termesztése már érdekesebb téma.
E kastély egyik cselédházában született Kohán György Kossuth-díjas festőművész hirdette a falon lévő tábla.

Fáradság miatt és mivel a talpam kezdett nagyon érzékeny lenni én is feladtam. A pontőr befejezte munkáját így csatlakoztam hozzá, szégyenszemre kocsival érkeztem meg a célállomásra. Már csak itthon vettem észre, hogy a megtett kilométerekhez az előző napi szarvasi sétánkat is hozzátette a GPS-em így mindenkit félrevezettem a 26 km-es útbecsléssel. én csak az előirányzott 20 km-t tettem meg. Az önként vállat 6 km már nem ment. Amikor levettem a bakancsomat a zoknim teljesen vizes volt, a lábam meg felázott mintha egész nap meleg vízben mászkáltam volna. Túratársammal megbeszéltem, hogy időben zoknit kellet volna cserélnem és akkor nem lett volna ilyen kis vízhólyag a talpamon. Elmondása alapján több cserezoknit is kell vinni egy hosszabb túrára. Ezt a jó tanácsot meg is fogom fogadni.
Evés, fürdés és egy kis pihenés után úgy éreztem mozognom kell, mert elkezdtem érezni a derekamat és azt, hogy vannak lábaim. A lábamon a bőr megszáradt és a vízhólyagok is visszahúzódtak. Én elmentem sétálni, hogy világosban is felderíteni a terepet, mert a mozgásra is szükségem volt. Túratársam végül is feladta a várnézést, mert későn érkezett meg. Én még vagy 4-5 km-es levezető túrával felkerestem egy pár érdekes helyet.

Bodoki Károly mérnök 1814-1868

A Körösök és Berettyó szabályozásának kiemelkedő alakja.

Gyulai vár nappal.

A Gyulai Várfürdő főbejárata mellett látható a fából készült, női alakot formáló, hatalmas szobor.
Szabó Jenő szobrászművész úgy döntött, hogy kiszabadítja a fa lelkét és szobrot farag a kiszáradt, több mint 100 éves öreg tölgyfából.


















Gyulát átszelő Élővíz csatorna egyik
 hídja tele lakatokkal. Mire jó ez az őrület?
Wikipedia-ban ezt olvastam:
Az Élővíz-csatorna egy vízhasznosítási (többnyire belvíz) levezetésére szolgáló mesterséges csatorna Gyula–Békéscsaba–Békés között. Békéscsabán sok helybeli egyszerűen „Körösnek”, vagy „Körös-csatornaként” emlegeti, mivel jelentős részén az egykori Fehér-Körös holtágában halad. Békésen a gúnyneve az egykori gyári szennyezés miatt Büdös-Körös.




Este a tornaszőnyegre még a  felfújt gumacomat is rátettem, mert a derekam fájt egy kicsit. Reggelre teljesen kipihenten ébredtem


További képek itt.

Csattanó maszlag (Datura stramonium) a Burgunyafélék (Solanaceae) családjába tartozó faj.

Ságvár Megalöszölő, Löszölő, (TTT) - pontőr

Marika már nagyon várja, hogy a Flóra-hegyi ellenőrzési ponthoz felszállítsanak bennünket és a szódavizet.










Készül az Áldos












  Megérkezett a taxink!

 

 A Flóra-hegyi geodéziai torony tövében pihenő túrázók.

Néha a birkák is felkerestek bennünket.

                                                                      Indulás hazafelé!


További képek itt.

Ságvár - Löszölő, Megalöszölő, TTT - pontőr

     Minden rosszban van valami jó:

     Segítségemet felajánlottam egyesületemnek és ismerőseimnek. Egyesületem nem élt vele, mert egyedül tettek egy „veszélyes” helyre pontőrnek. Amikor társat kértem elzárkóztak tőle, mert kiderült nem is pontőri feladatot kaptam. Ha nem akarok egyedül lenni, hívhatok párt magamnak, ajánlották. A környezetemben nem ismerek senkit sem, aki túrázna így közös listára tettem fel kérésemet. Jött is a segítség, de egyedül vállalta, úgy hogy én nem lehettem ott. Nem tudom, ki lehet az, aki ennyire nem szeretne a társaságomba lenni. Persze, hogy rosszul esett a dolog. Az élet azonban megoldotta problémámat, mert úgysem tudtam volna elmenni a kocsim meghibásodása miatt, így a pontőrködést nem kellett lemondanom. Ez a jó hír ebben a szomorú történetben.

     A Ságvári teljesítmény túra vezetőjének is felajánlottam még régebben a segítségemet. Betegség miatt a régi tagok nem tudtak jönni, örültek a segítségnek. Így a Flóra-hegyi ellenőrzőpont egyik pontőre lettem. Félve kérdeztem lesz-e párom, de a válaszból éreztem micsodakérdés ez, természetesem lesz. A megbeszélt időre megérkeztem és talán a szokásos zűrzavar fogadott, most voltam itt pontőrként először. Az egyik számítógép elromlott, a nyomtatás akadozott, pontőrök hiányoztak és a sár. Már vagy három napja esett az eső és az előzőnap szinte egyfolytában. Álomba is az ablakon kopogó esőcseppek ringattak el. A túra napján egész nap verőfényes napsütés volt nagy széllel, csak éjszaka hallottam újra az esőcseppek kopogását az ablakomon. Az időjárás nagyon kegyes volt a szervezőkhöz és a 340 indulóhoz.

     Flóra-hegyre való feljutás sem volt zökkenőmentes. Az előttünk levő pontőrök késtek. Mi csak átszállással tudtunk az ellenőrzési pontunkat megközelíteni, Feri egy terepjárós kocsin vitt a Virágmányi kunyhó ellenőrzési ponthoz. Az úton felfele néha sártengeren mentünk keresztül, a kocsi nagyon csúszott és teljesen beborította a sár, aminek nagy része már az előző fuvarból származott. Innét egy terepverseny autó vitt egyenként a Flóra-hegyre, ami stabilitása nagyobb volt és kezdtem bizakodni, hogy épségben megérkezem. A Virágmányi kunyhónál, míg társamat vitte a szuper autó én sok már ismerős túratársakkal találkoztam, akik indultak a teljesítmény túrán. Sajnos sokat nem tudtam velük beszélgetni, mert megérkezett a szállító kocsim.

     Flóra-hegyen első ténykedésünk a takarítás volt, Az állomáson mi csak vizet szolgáltattunk szódavíz formájában. Úton felfele a kerekektől felcsapódó sár teljesen beborította a szódás palackokat és a felvitt székeket. A legrosszabb az volt, hogy nem volt rongy, amivel meg lehetett volna takarítani a sáros holmikat. Ahogy végeztünk a takarítással éreztem, hogy fázok, gyorsan felvettem a meleg pulóveremet. A geodéziai L7-es torony melletti árnyékban helyezkedtünk el. Társam fején, mert az erős széltől fázott egy nejlon zacskó volt. Eszembe jutott, hogy én két sapkát is hoztam, rögtön odaadtam neki az egyiket, így már kezdtük komfortosan érezni magunkat az erős szélben. Hamarosan megjött az első túrázó. Talán egy kicsit ügyetlenül, de nekifogtunk a regisztrációhoz, és a pecsételéshez. A napot már kiforrott pontőri partnerként zártuk. 79 Löszölő és 39 Megalöszölő közül csak 2 ember adta fel a túrát. A többiek különböző stílusban és kedvel mentek végig. Az energikusabbak még a veszélyes toronyban is felmásztak a kilátás kedvéért. Volt olyan, akinek a továbbindulás már nehéz volt, de az erdőbe menő utón már gyorsan haladtak. A rendszeres visszalátogatók még emlékeztek, hogy ezen a ponton ennivalót is kaptak, és finom pogácsát. Mi egyszerű pontőrök a vezetőségre hárítottuk a felelősséget. Az utolsó „söprögető” a Löszölős 79-es félórával a többiek után nagy nyugalommal és boldogan érkezett, még a toronyba is felmászott. Útját sűrű botozással folytatta látszott, hogy azért igyekszik. Mi leadtuk az infót, hogy állomás bezár és gondolataink már az „áldos” vacsorára gondolva teltek.

     Lefele menet társam Marika ragaszkodott, hogy ő ül ki a platóra, vállalva a sarat, amit nem sokat, de kapott. A szódás rekeszeket is sikerült elhelyezni. Lefele menet döbbenetemre a sár nagy része felszívódott csak egy pá óriáspocsolya maradt meg. Lent az iskolánál a beérkező túrázókkal mi is megkaptuk az ellátmányt. Az áldos egy olyan levesforma étel, amiben sok hús, sok káposzta, zöldbab, zöldség és kamilla is van. Evés közben ennyit tudtam meg az összetételéről.

     

     A túrázók, melyek messze földről is érkeztek, elmondták azért is jönnek, mert ennek a teljesítmény túrának nagyon jó híre van a világban. Pontőrnek is nagyon jó volt lenni, mert egy jó, összetartó társaságot ismerhettem meg.

Sárpentele 15 (TTT)

Sárpentele 15 teljesítmény túra útvonalának a leírása itt található. A tájékoztató füzet tartalmazza Gróf Széchenyi Zsigmond rövid életrajzát, a Sóstó és környéke rövid történetét és az útközben látható Aquamobil szerkezet sorsát.

A Teljesítménytúrázók Társaságának (TTT) honlapján a túrával kapcsolatos adatok:
Sárpentele 15 - Széchenyi Zsigmond emléktúra
Székesfehérvár, Piac tér Aquamobil Hosszúsétatér Sóstó Tanösvény Kócsag-torony Homokbánya természetvédelmi terület Erdei Iskola Zöld Ház Segesvári u. Dési u. földút, ösvény Gárdonyi Géza Művelődési Ház Vásárhelyi u. vasúti átkelő Rádió u. Úrhidai u. Sárpentelei parkerdő Tornapálya P+ Széchenyi Zsigmond emlékmű

Székesfehérvár,Tolnai u. 1. - Piac tér déli vége, Vadex székház udvara
 Sárpentelei parkerdő, Széchenyi Zsigmond emlékmű
 8:00-9:30 óra  200 Ft/fõ  13.5 km  50 m  5 óra  MTSZ 21.5 pont E14/4

Túratársam blogjában élvezetesen beszámolót adott a túráról.

 Sóstói Kócsag toronynál volt egy kis galiba. Lemaradtam mert szerettem volna gyönyörködni a madarakban. Sajnos rajtam kívül senki sem választotta ezt a kitérőt, így a csoport többi tagja legalább negyedórát várt rám.

A szép kilátóról gyönyörű panoráma kép tárult a szemem elé.
Nem is értem ez miért nem szerepelt a teljesítmény túrában.












Távcsövet nem vittem magammal így csak távolból gyönyörködhettem a madarakban.

Az orchideák közül csak a vitéz kosbort sikerült lencse végre kapni.

A  vitéz kosbor (tudományos nevén: Orchis militaris) az orchideafélék vagy kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó védett növény.

Élőhelye: Láp- és homoki rétek, pusztafüves lejtők, karsztbokorerdők, száraz tölgyesek, láp- és ligeterdők, felhagyott homokbányák

A közeli felvételt árnyékban készítettem. A virág színe lila lett.



A napsütéses felvételen a bíborlila színű virág jobban mutatja a virág igazi színét.



(Sajnos a teljesítmény túrák és csoportos túrázáskor virág keresésére a bokrokban erdőkben elkóborolni nincs lehetőség)











 
Képek itt.

Túratársam képei itt. (blogja)