Töreki tavak.

További képek itt.

A Balaton színei; Mese: Nem vagyok én buta

2014.01.29. Balatonszéplak felső

Hóesés után, már esteledik.

További képek itt.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2014.12.31. Balatonszéplak felső

A Balaton kezd befagyni.

Felirat hozzáadása

További képek itt.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2014.12.26. Balatonszéplak felső

Ebéd után Babócával kisétáltunk a Balaton partjára. Sokáig nem lehettünk, mert nagyon erősen fújt a szél.

Képek itt.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2014.12.19. Balatonszéplak felső

Verőfényes napsütés volt, azonban a pára miatt a túlpart nem látható. Ezen a napon nem is készítettem sok képet.

 

További képek itt.

 2014.12.20. Balatonszéplak felső 

Másnap visszamentem, mert az erős szél miatt várható volt, hogy a túlpart is jól látható lesz. Megpróbáltam ugyan arról a helyről készíteni egy másik fotót.

  

Távolban még a Badacsony körvonala is látszik.

 Viharos szél fújt, a tarajos hullámok mellett a Tihanyi félsziget jól látható.

Olasz szerbtövis (Xanthium italicum)

(bővebben) 












További képek itt.

Mese: Nem vagyon én buta

   Még most is a fülembe cseng a válasz, amikor megnéztem fiam ellenőrzőjét, melyben a következő beírás szerepelt:

„Fia az órán szemtelenül viselkedett.”

Érdeklődtem milyen bűnt követett el, de a válasz röviden ennyi volt:

„Nem vagyok én buta”

Ennél többet nem is tudtam meg az esetről tőle. Csak a következő szülői értekezleten derült ki, hogy két választási lehetősége volt fiamnak vagy buta, vagy szemtelen. Fiam önérzetesem a szemtelent választotta, mert ő rá ne mondja senki sem, hogy buta. Erős diszgráfiája és gyenge diszlexiája miatt sok kudarc és csalódás érte, ezért félénk nem igazán közösségi emberke vált belőle. Társaitól elhúzódott és legtöbbször egymagában töltötte a szüneteket.

   Középiskolában is visszahúzódó inkább magányos ember volt. Egy tanfolyamot néztem ki neki, talán az osztályfőnöke ajánlotta, vagy a faliújságról olvastuk le már nem is tudom. Első hét után hihetetlen változásokat vettem észre rajta. Beszédes lett, lelkesedett a tanfolyamért, ahol memóriafokozó technikákat ismertettek meg a tanulókkal. Nyílt napon, amire nagy érdeklődéssel mentem el, ki is derült mi is okozta ezt a nagy változást viselkedésében. Mindenért megdicsérték, ha rossz volt a válasz azért is, mondván, hogy megpróbált válaszolni. Ekkor jöttem rá, hogy ha butaságot csinál, akkor sem szabad szidni, hanem dicsérni kell. Ennyire nem tudtam megváltozni, de mindenképpen visszafogtam magam, hogy lebutázzam. Egy hónap múlva az osztályfőnöke arról számolt be, hogy fiamat teljesen kicseréltél. Órákon jelentkezik, megszólal, társaival beszélget, és nem vonul el magányosan. Magabiztos társas emberré vált. Még az egyetemi felvételiről sem tudta osztályfőnöke lebeszélni, mert önbizalma már ekkor az egekben volt. Meg is lepődött osztályfőnöke, amikor megmutatta neki a diplomáját.

   Nemcsak a gyerekek nem szeretik, ha butának nevezik őket, hanem a felnőttek sem. Nagyon rosszul esett, amikor butának neveztek, mert nem rajongok a teljesítménytúrákért és a túramozgalmak sem kimondottan érdekelnek. Ha elmegyek valahova, azért teszem, mert nagyon szeretek a természetben lenni, és útközben a látnivalókat mindenképpen megnézem. Nagyon jónak tartom, hogy úton sok érdekes emberrel lehet megismerkedni. Nem vágyom arra, hogy számolgassam a kilométereket, pecséteket gyűjtögessek, és a polcon porosodó kupák sem lelkesítenek. Aranyjelvényes túrázó vagyok, de a költözésnél sikerült a jelvényemet elveszíteni, mert most sehol sem találom. Ez a jelvény nem nekem köszönhető, hanem a régi túratársaimnak, akik nekem is pecsételtek, amikor velük mentem.

   Azt, hogy butának neveztek nagyon elszomorított, és legfőképpen azért, mert egy számomra tisztelt nagyon okos túravezető mondta. A legjobb, akivel valaha találkoztam. Amikor újrakezdőként még kis teljesítményre voltam csak képes, tőle hallottam, hogy alkalmazkodni a leggyengébbhez kell. Tapasztaltam, hogy nem kellett loholnom mégis mindent meg tudtunk nézni. Fotózási szenvedélyemet is ki tudtam élni az ő túráin. Habár azt állítja magáról, hogy ő nem szeret alkalmazkodni, ezt a túráin nem éreztem, mert igen is alkalmazkodott túratársaihoz. Ettől lettek ezek a túrák nagyon nyugodtak és kellemesek, tartalmasak meg attól, hogy mindig nagyon felkészült rájuk.

   Kérlek, ne butázzátok le az olyan embereket, akik nem mindenben hasonlítanak rátok. A másképp gondolkodókat is lehet tisztelni és becsülni. Ők is lehetnek nagyon értékesek, és lehet tőlük is tanulni. Ha a lebutázott ember önbizalom hiányában szenved össze is roppanhat bele.

   A Dél-Dunántúli Kéktúrát szerettem volna úgy teljesíteni, hogy a pecséteket összegyűjtöm, de ma már a pecsételés iránti kicsi lelkesedésem is elmúlt. Nem tartom magamat butának. Olyan emberek társaságát keresem, akik megbecsülnek és dicsérnek inkább, minthogy butának nevezzenek. Velük pecsételés nélkül is szívesen végigmegyek a kéktúrán.

Pécs, Zsolnay Negyed

Sok kedves emlék fűz Pécshez, ezért szeretek visszajárni újra és újra. Nagy lelkesedéssel csatlakoztam a Zsolnay Negyed TTSE túrájához. Ők busszal érkeztek én meg kocsival. A parkolás nagyon kikészített, de a társaságban hamar feloldódtam.
A Busz Pályaudvarról gyalog közelítettük meg a Zsolnai Negyedet. 


Az első épület amit megpillantottam a jégverem volt a Ginko téren. Az iszlám építészetet megidéző egzotikus torony 1892 és 1893 között épült a Zacherl-gyár megrendelésére. A minaret-formát idéző díszítmény másodpéldánya a néhány négyzetméternyi alapterületű jégverem fölé került.



A közeli Információs Központban a kombinált Zsolnay jegyet vettük meg 1990 Ft-ért a nyugdíjasoknak szólót.

 Elsőre a Gyugyi gyűjteményt néztük meg.

2009 augusztusában vált biztossá, hogy az Amerikai Egyesült Államokban élő Dr. Gyugyi László több, mint 600 egyedi darabokat tartalmazó magángyűjteménye visszakerül egykori szülőhelyére, Pécsre. A gyűjtemény méltó helyét az erre a célra átalakított, szecessziós Sikorski-villában találták meg












Az alábbi képeken néhány darabja látható a gyüjteménynek.


Az úgynevezett "Alhambra" váza  Sikorski Tádé terve után készült. Alhambrának azt az eredeti mór agyagedényt nevezik, amelyet az Alhambra palotának egyik pincéjében találták meg a 16. században.

Óriás csutora,
Szüreti és esküvői jelenettel,
1883,
Klein Armin

Padlóváza,
áttört nyakrésszel, talprészén reliefszerű virág-motívumokkal,
1889

Formaterv: Sikorski Tádé
Dekorterv: Zsolnay Júlia

A következő a Zsolnay Család- és Gyártörténeti kiállítás volt, melyet megnéztünk.

 Nagyon tetszett ez az interaktív családfa, melyet Katica fedezett fel.

A Rózsaszín Zsolnay kiállításnál lefüleltek, mert fényképeztem. Egy fényképezős jegyet is kellett volna venni. Eddig ez fel sem tünt.

Közel négy évtizede, hogy egy családi örökségből hozzá kerülő boroskancsó felébresztette Winkler Barnabás Ybl-díjas építész „rózsaszínek” iránti szeretetét és elindította gyűjtőszenvedélyét, melynek eredménye a Rózsaszín Zsolnay Kiállítás több mint ezer darabot meghaladó együttese. A Zsolnay manufaktúra első évtizedeiben készült használati tárgyainak kalandos gyűjtéséről, a manufaktúra kezdeti éveinek történetéről és magukról a tárgyakról a gyűjtő az általa kiadott Kezdetben volt a rózsaszín… című könyvében mesél.

A Rózsaszín Zsolnay Kiállítás azokat a mindennapi használati tárgyakat – kávés- és teáskannákat, szappantartókat, bögréket, kuglófsütőket, süteményes- és tortatálakat, zsírosbödönöket és boroskancsókat – mutatja be, melyek Zsolnay Vilmos pink-kísérleteinek nyomán születtek. A legtöbb használati tárgy ekkoriban különös, megnyerő, de mégis egyedi színt kapott, így a pécsi Zsolnay-gyár mindennapi használatra szánt tárgyai rózsaszínben pompázva kerültek ki a kereskedések polcaira.
A gyűjtemény darabjai tömegtermelésben készültek, mégis minden darab egyedi, mindegyiknek saját története van. A manufaktúra fejlődésével a kezdeti, teljesen sima formák színük megtartása mellett egyre díszesebbé váltak. A kuglófsütők, vizeskancsók, zsírosbödönök a századforduló környéki élet egy szeletéről mesélnek.

A „rózsaszínek” az évek során fürdőszobák, konyhák, ebédlők és dolgozószobák kedvelt tárgyaivá váltak, hazánkban és a szomszédos országokban, falusi és városi háztartásokban, éttermekben és fogadókban, egyaránt. A pink-mázzal égetett edények kiállták az évszázad megpróbáltatásait, így a legrégebbi rózsaszínekből is igen sok látható ma is. (forrás)

A Látványmanufaktúráról nem készültek képek. Két hölgy meglehetősen unalmasan dolgozott. Ezenkívül egy ajándékot is kellett vennem.

A legszebb a helyreállított  ZSOLNAY MAUZÓLEUM volt.

A mauzóleumot a gyáralapító Zsolnay Vilmos 1900-ban történt elhunyta után fia, Miklós emeltette a gyárral közvetlenül határos magaslaton, ott, ahol egykoron a városi vesztőhely állt. A helyszín azonban nem árnyékos múltja okán vált fontossá a család életében.
A pici dombocska a gyáralapító egyik kedves helye volt, ahol szívesen időzött és szemlélte a
lent elterülő gyárat.



Zsolnay Vilmos veje, Sikorski Tádé építész tervei alapján 1901-ben kezdtek neki az építkezésnek és a környezet kialakításának. A pécsi Panthenon felépítésében a gyár valamennyi munkása részt vett, a legapróbb részletekig mindent ők maguk készítettek. „Az épület, kőműves, ács, asztalos, lakatos stb. munkálatot a család magával a gyár alkalmazottaival a maga anyagából végezteti s a kápolnán dolgozó munkások többnyire ma is azok, kik még az öregurat híven és szeretettel szolgálták.” – számol be az eseményről az 1901-es Pécsi Napló.
Zsolnay Vilmos érckoporsóját 1913-ban helyezték örök nyugalomra a családi kriptában, őt követte 1919-ben felesége, Bell Terézia is. Rajtuk kívül ma már csak fiúk, Miklós nyugszik itt, a többi családtag földi maradványait, urnáit a vandál pusztítások nyomán igencsak megrongálódott állapotban 1986-ban a pécsi dísztemetőben helyezték örök nyugalomra.







A neoromán épület egy sírkápolnát és alatta egy sírkamrát foglal magában díszes eozin szarkofággal, 32 koporsó-fülkével. A mauzóleum homlokzatát zománcozatlan pirogránit lapokkal burkolták, a félgömb kupolát pedig sötétzöld majolikamázas idomcserepekkel fedték le. A kápolnában eozin oltárt és örökmécsest helyeztek el, a falakat színes csempékkel díszítették. A kerek ablakok üvegei eredetileg a Roth-műhelyben készültek. A mauzóleum belső kupoláján a kék ég, kerubok és aranyló csillagok vigyázzák a halottak álmát. A szecessziós díszítősorok és virágfüzérek pedig utánozhatatlan derűvel árasztják el a teret. A belső teljes plasztikai díszítése Apáti Abt Sándor, a gyár vezető szobrászának műve. A kápolna közepén kékes folyatott mázas, román oszlopos mellvédű opeion nyíláson át a sírboltba lehet letekinteni, amelynek közepén, a templom középpontjában, lépcsős pódiumon Zsolnay Vilmos eozin szarkofágja áll, minden oldalán figurális jelenettel díszítve. Ez az építészeti elrendezés Napóleon párizsi sírjáéval azonos, a fentről lenézők fejet hajtanak az elhunyt előtt, míg a kriptában állók felnéznek a pár lépcsővel megemelt szarkofágra. Aki itt időz, önkéntelenül is megadja a tiszteletet az itt nyugvóknak. Mondják, hogy a téli napfordulókor, amikor a Nap a zeniten áll, a beeső fény feltárja az eozin titkát. Csak résen kell lenni, és talán mi magunk is a titok tudói lehetünk…
A történelem viharai során az épület és környezete jelentős mértékben leromlott, az egyes kerámiaelemeket széthordták. A mauzóleum teljes felújítása – a korábban megújult tetőszerkezetet leszámítva – az Európa Kulturális Fővárosa program részeként történt meg az egykori tervek és fotók alapján. (forrás)

A Pécsi Galériában Tolvaly Ernő kiállítását néztük meg. Nekem nagyon modern volt.

Itt láttam Jerikó rózsája nevű növényt, mely száraz állapotban összecsukódik.

de ha vizet kap kinyílik és kizöldül.











Egy hídon tudunk átjutni az egyetemi negyedbe. A hídon már csak ketten mentünk át.

Búcsúzóul az ÁRKÁD bevásárló központ Hópalotáját néztük meg.

További képek itt.

Lulla, Böre-vár

Lullára megérkezve a polgármester Kleiber Jenőné fogadott bennünket. Érdeklődésére elmondtuk, hogy túrázni jöttünk, és a Böre-várat szeretnénk megnézni. Le akart beszélni tervünkről, mert szerinte nagyon sárosak leszünk. Sárhoz szokott túrabakancsainkat nem tudta elrémiszteni az úttól. 

 

A több mint 170 lakosú Lulla községnek Jabapuszta és Kisecsen is a része. 

A helytörténeti gyűjtemény megnézése is a polgármester asszonynak volt köszönhető. A gyűjteményt a helybeli iskolában helyezték el, ahol a tanítás megszűnt, mert nagyon elöregedett a falu.

A hátsó tanítólakásban is sok érdekes dolgot nézhettünk meg.

A közel egy órai nézelődés után indultunk a "hegyekrbe". Domb aljában sok sár fogadott bennünket az előző napi eső folyt le a völgybe. Sikerült ügyesen kikerülni a pocsolyákat és az erdőbe beérve a pocsolyák is megszűntek. Út menti romos és ép házakat sajnos a turista térképem nem jelezte. Én szeretném a térképet építeni új információkkal ellátni, de nem tudom kinek is szóljak ez ügyben.

Távolban a Flórahegy látszik a kis geodéziai toronnyal és a nagy átjátszó toronnyal, mely szintén nincs a térképemen így a nevét sem tudom pontosan. 

A hegyre felérve nagyon kellemes emlékek törtek rám, mivel nyáron itt pontőrködtem egy szép napos időben, egy kellemes partner társaságában.

 A Flórahegy tetején mivel nincs fa, nagyon jó kilátás nyílik minden irányba. 

A kb 10 km-re lévő Balaton és Tihanyi félsziget is jól látszott szabad szemmel.

Ilyen távolságba egyszerű gépemmel már nem tudtam igazán jó képet készíteni. Az alábbi fotón fel lehet fedezni a Tihanyi Apátságot is.

 

A Böre-várról az irodalom címszó alatt felsorolt internetes helyeken sok információt találhatunk. Nekünk már csak a várat jelzetten úton kellett megkeresnünk. A várhoz vezető utat pöfeteg útra kereszteltem. Egyszer még ide visszatérek, mert nagyon szeretem a gombákat és én még ennyit nem láttam egyhelyen. Tettem azért, hogy a gombának legyen utánpótlása a jövőben.

A várat a déli oldalról egy nagyon keskeny gerinc úton lehetett megközelíteni.

Majd két mély árok/völgy következett. A fotókon nem igazán látszik a mélység és az, hogy milyen meredekek voltak az domboldalak.

Először a földvárat körül vevő sáncon mentünk végig, hogy lássuk, milyen nagy a kiterjedése a várnak. A képen az a kis emberke épp a sáncon megy. Így talán a várárok mélysége is jól érzékelhető.

A nagyobbik vár platóján egy 1934 feliratú mohás követ találtunk. A vár oldalfalai nagyon erodálódtak. A víz öblöket vájt a vár oldalfalába.

Az északi oldalon is ugyan az a védelmi domb volt látható, mint a délinél.

Ezen a képen a vár keleti oldala látható. Balra a vár oldalfala. Középen a várárok. Jobb oldalt a sánc.

 A várat nem a meredek északi turistaúton, hanem az északkeleti lankásabb oldalon hagytuk el.

A képeken talán nem olyan meggyőzően látszottak, hogy itt valamikor egy földvár volt, de mi bizton állítjuk, hogy a föld kupacok várra emlékeztető rendezettséget mutattak.

Leérve a fittebbek egy kis kitérőt tettek a Ságvár községhez tartozó Alirét vadászházhoz, ahol sok svájci kocsit láttunk, ami az úton látható vércseppeket is magyarázta. 

Régészeti leletek igazolták, hogy az Alirét ősidők óta lakott hely volt. A  talált leletek bizonyítják az itt lakók magas szintű keramikus művészetét. A feltárást követő terepbejárás során talált leletek a lullai helytörténeti gyűjteményt gazdagítják.

Nagyon csodás napsütötte időben kirándulhattunk. Ez lelkes barátaimnak köszönhető, mert én majdnem előző nap lebeszéltem őket erről a túráról, mert az időjósok sok rosszat mondtak.

Köszönöm, hogy velem tartottatok.

További képek itt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Irodalom:

Ságvár, Böre-vár

Ságvár község területén már a kőkorszakban települések voltak.A jégkorszak végén kb. 17 ezer évvel ezelőtt, az ún. gravetti kultúra idején, itt egy rénszarvas vadász csoport élt. A rénszarvas vadászatot a mainál jóval hűvösebb éghajlat tette lehetővé. Ebben az időszakban a terület árulkodó növényzete a lucfenyő volt. A mai Jaba-patak mentén egy jóval nagyobb, szélesebb vízfolyás találhatók a völgyben. Ezt a tábort a 30-as években tárták fel Laczkó Dezső és Gábori Miklós vezetésével. Ennek során megállapították, hogy az 50 x 50 m-es területen álló tábor Magyarország legrégibb (!) kunyhóinak maradványait foglalja magában. A telep korát 17.700 évre becsülik. Az ásatást tovább folytatva még érdekesebb felfedezést tettek: a tábor alatt 3,5m mélységben egy másik településre bukkantak. Ennek az alsó rétegnek a kora 18. 900 (!) évre becsülhető, és ugyan azokat a leleteket tárták fel itt is, mint a felső táborban (tűzhelyek, szerszámok, rénszarvas csontok, agancsok). A felső telepet az enyhébbre forduló időjárás szüntette meg, a lakók a rénszarvasokkal együtt északabbra vándoroltak.

Ságvár Böre-vár a geocaching.hu oldalon

Története:
Ez a Ságvár községtől nyugat-délnyugatra 5 km-re a Jaba-puszta felé vezető Jaba-völgy déli oldalán, a kocsiút felett emelkedik. Azon a hegyen, amely a Szent László hegy egyik, az észak felé kinyúló gerincét képezi. A keskeny,
helyenként alig pár méter széles, észak-dél irányú gerinc két oldala rendkívül meredek. Teteje enyhén lejt észak felé, amelynek a végén van a kétrészes vár. A várat a gerinc felől, azaz déli irányból két átvágás is védte. Az elsőárok 18 m széles és 5 m mély, míg a második árok 25 m szélesés 7 m mély. Az utóbbi közepén egy kisebb töltés, talán egy földcsuszamlás következménye.



E két átvágás után következik az első várrész platója, amelynek hossza 30 m és 5-11 m széles. Nyugati oldala magasabban fekszik és a déli végének a kivételével erősen bolygatott. A nyugati és a keleti oldal alatt, 10-11 m-es
szintkülönbséggel egy kb. 2 m mély árok húzódik. A nyugati oldal árka északon felkanyarodik az első vár alá és ott befejeződik. A keleti oldalárka azonban egyenes vonalban tovább halad a második várrész alatt. A második, a belső várrész platója, egy újabb átvágás után, de az előzőnél 9 m-rel lejjebb kezdődik és a hegygerinc elkanyarodó végét foglalja magában. E belső várrész platója erősen északi irányba lejt. A végén két 12-15 m szélesés 3-6 m széles átvágás zárja le, majd a meredek hegyoldal következik. A belső várrész keleti oldala alatt, 5-6 m-rel alacsonyabb szinten, a már
említett keleti árok folytatódik, és felkanyarodik a belső vár északi vége alá.



Még egy különleges és a védelemmel összefüggésbe hozható dolog figyelhető meg. A vár előtt a hozzávezető alig 1-2 m széles hegygerinc mindkét oldalán a gerinc irányára merőlegesen 8-10 m-re lenyúló 1-1,5 m mély szabályos bevágások vannak egymás mellett, 50 m hosszúságban és 2-3 m szélességben futnak ezek egymás után. Két hasonló bevágást találunk az első vár keleti oldalában is. Valószínűleg ezzel próbálták a vár megközelítését megnehezíteni. Teljes területe 150x57 m és 0,67 ha. A vár mérése és bejárása során egy középkori kerámia került elő.

Kiss Lajos Ságvár szócikkénél szerepel, hogy Ságvár helység nevét 1138 és 1329 között Sagu-ként említették. Utána a XV. században, így 1460-ban szerepelt Ságvár/Sagwar-ként. Lehetséges, hogy ekkortájt nevezték el Árpád-kori váráról?

Megközelítés:
Ságvárról a Piros kereszt turistajelzésen kb. 5 km gyalog. Ha elérjük vörös szinű erdei fa-keresztet akkor tovább a széles gerincúton NY-felé kb 500 m, majd itt a vadkerítés mellett É-ra fordulva már a vár D-i gerincén vagyunk. Ez könnyű megközelítési útvonal, végig földút. 2. Gyalog rövidebb de nehezebb útvonal Lulla - Jabapuszta irányából az Aliréti Vadászház felé vezető erdei aszfaltúton is be lehet menni de csak gyalog, mert ez magánút, gk.-val nem szabad rámenni! Ekkor a várhoz felvezető sárga rom jelzés bármelyik ágán felmászhatunk de a felső szakasza minkét ágon nagyon meredek, csak száraz időben járható!

Szerző: Hevesi Zoltán
http://www.fejermegye-varai.hu/sagvar_bore_var/



A 4. század végén leégett az erőd, a római birodalom a hunok, szlávok váltották fel. Pesty Frigyes szerint a hunok, más kutatók szerint honfoglaló őseink egyik törzsét Ság vezette, akik bevették magukat a romfalak közé, sőt megbízást kaptak a környező települések felügyeletére. Több okmányban ez időtől kezdve a hely Ság néven szerepel.
Ebben az időben épült a település határában lévő Böre-vár (földvár), amelynek szerepe a mai napig kérdéses. Valószínű, hogy a Fokot Koppánnyal összekötő hadiút egyik állomása lehetett.Pesty Frigyes 1864-ben a Böre-várat, mint Kupa vezér egykori lakhelyét említi. A másik középkori vár a Klastromhely, a Szent László pusztánál lévő erődített terület. A Szent László puszta őrizte meg az 1320 táján itt szereplő Szent László prépostság nevét, illetve emlékét. A Klastromtetőn létezhetett a Szent László tiszteletére szentelt prépostság a mellette, illetőleg alatta fekvő településsel. 
http://www.sagvar.hu/tortenelem.html 


http://jupiter.elte.hu/ujlapelokeszito/fooldal.html