Törökkoppány - Patkókút – Szorosad

Törökkoppány - Patkókút – Szorosad 
18.5 km      

Törökkoppányban idén most vagyok először. Kaposvári túratársaimmal indultam neki az útnak. Ők busszal jöttek, én Szorosadnál szálltam fel hozzájuk. Tavaly nagyon megszerettem a Patkókút nevű helyet, ezért úgy döntöttem most sem hagyom ki ezt a túrát. A csoport Törökkoppányban a helybéli presszóban kezdett, én szomjamat a kútból oltottam barátaimmal.

A templomot egy hölgy nagyon meg szerette volna nézni, ezért a túravezetőnkkel nagyon kellemetlen szóváltásba keveredett. Régi túravezetőm mondta, hogy nem szeret velük menni, mert mindig akad köztük összeférhetetlen egyén, akikhez nem tud alkalmazkodni. Gondolom az ilyen esetekre célzott, mert „rikács” tényleg kellemetlen volt.

Az eset kapcsán utána néztem érdemes-e megnézni-e a templomot. Ezt találtam:
Törökkoppány és a Koppány-völgyének egyik legjelentősebb műemléke a község központjában álló, középkori eredetű római katolikus templom. A templom északi széksekrestyéjében a Helytörténeti Múzeum helyisége nyílik, amelyben a község nép- és egyházművészeti emlékeit rendezték be. A templom és a község török-kori történetének érdekes és értékes darabja a törökkori mosdómedence. 
Ezek alapján úgy látom érdemes lett volna megnézni belülről is a templomot.

Gül Baba szobrot is már számtalanszor láttam. Koppány vezér szobrát csak az érintőpont miatt érdemes felkeresni. A régi malomkövet elhagyva a Koppány patakon átkelve indultunk neki a zöld jelzésen a kápolnához. Útközben egy 2-30 cm-es lábatlan gyíkot sikerült lefotóznom. Eddig még csak tankönyvekben láttam ilyen állatot.

A kápolna melletti pihenőben elidőztünk. Katica leszedte az idei első cseresznyét, ami nagyon finom volt. Jól esett. A magaslesről a somogyi dombok gyönyörűek voltak, de mégsem hegyek, melyek után szívem már nagyon vágyik. Az úttörőtáborba a szántáson keresztül vágva értünk le. Ekkor vettem észre, hogy a GPS-t elfelejtettem bekapcsolni. Az eddig készült képek GPS koordinátái nem is lettek megadva.

Az úttörőtábor után első utunk a Cseszmei erdőben található Török-kúthoz vezetett. A Török-kút lépcsőszámolgatási problémája már ismerős volt. Ebéd után tovább indultunk, de nem tudtuk ki várt kire. Levágva egy emelkedőt, utunkat folytattuk a Gyertyános forráshoz. Túravezetőnek javasoltam egy rövidítést, melyet elfogadott. Hol kezdődik és mi tekinthető a lépcsőnek? Ezt nem is olyan könnyű meghatározni.

Érdekes módon a Gyertyános forrásnál a képek rosszul sikerültek nekem és barátaimnak is, talán a sötétség miatt. A Tölgyes-tövisescincért a Gyertyános forrást megközelítő aszfalton fotóztam le.

 A hunyadi háznál vártak már bennünket azok, akik a Gyertyános forráshoz nem jöttek le. Innen utunkat újra együtt folytattuk.

Patkókútnál a csövön nem jött ki víz így nem lehetett belőle inni. A békalencsés tó és környéke most is ámulatba ejtett annyira gyönyörű volt.

 A tó melletti pihenőben hedonásztunk. A nagy nyárfát megmutattam a többieknek.

Öt ember kellett hozzá, hogy körülérjék. A többiek Valkó fele mentek én meg vissza az autómhoz Szorosadra. Útközben horhos, kígyó (beazonosításom szerint erdei sikló), szép kilátás gyönyörködtetett meg.

A kígyó láttán megijedtem és újra megfogadtam nem megyek egyedül. Az erdei sikló félelmetes volt mert akkor még nem tudtam kivel állok szemben. Engem Nagybakónaknál ijesztgettek a kígyókkal, akkor nagyon féltem, és azóta is borzongva gondolok ezekre az élőlényekre.
Hamar minden gond nélkül leértem a kocsimhoz. A többiek sokat vártak a buszra és jóval később értek haza mint én.

További képek itt.                                                       Szabó Laci képei itt.