Medve-szurdok (Bärenschützklamm)

Mixnitz

Medve-szurdok














 



















 
Hochlantsch















 Teichalm

Hegyi búzavirág (Centaurea montana) fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozik. Más néven Hegyi Imola.

Csoportosan növő, föld alatti gyöktörzzsel terjedő növény. Szára és levele nemezesen szőrös, hajtása szürkés színű. Lágy szövetű szórt állású levelei hosszúkásak elliptikusak, ép szélűek. Édeskés illatú magánosan nyíló, sötétkék, ibolyakék, ritkán bíborszínű vagy fehér 60-80 mm átmérőjű fészkeiben a szélső virágok jóval nagyobbak. A zöld fészekpikkelyek széle feketés vagy barnás, fogazott.

Elterjedése: Európa magas hegységei. Hazánkban nem honos.

Élőhelye: Hegyi rétek, legelők, cserjések, ritkás erdők.

Gyógyhatása:

    Körülbelül 45 centiméteres magasságúra megnövő évelő növény, hegyvidéki erdőszélen és réteken májustól augusztusig virágzik. A mezei búzavirág rokona.
     A modern gyógynövénykultúrában ritkán használják, bár Európa néhány részén még mindig szép hírnévnek örvend a fáradt szemek írjaként. A hagyomány szerint kék szemre a leghatásosabb, barna szemre a nagy útilaput ajánlják.

     Egy normál adag 30g szárított, vagy három marék friss virágból áll, amit körülbelül fél liter forró vízbe kell dobni, majd legalább 15 percet (de maximum négy órát) állni hagyni. Alkalmazás előtt átszűrendő.

    Használják köhögéscsillapításra, szorulásra, ödéma ellen, menstruáció megindítására, valamint gyenge vízhajtóként. Külsőleg alkalmazható még vérzéselállítóként, szemfürdőként fertőzésekben, vagy fájdalomra, ezen kívül szájvízként ínyvérzés esetén.

    A mezei búzavirághoz hasonlóan terhes nőknek nem szabad fogyasztani.

 Fodros gólyaorr (Geranium phaeum)

A gólyaorrfélék feltűnő bíbor-lila virágú képviselője

A Gólyaorrfélék családjának szinte az egész világon vannak képviselői. A családba tartozó kb. 400 fajból Európában 39, Magyarországon 16 található meg. Akár 60 cm nagyságúra is megnövő egyéves növény. Hosszú kocsányon álló magányos virágai bordó – lila színűek,gyakran bólolók. a virágszirmok szétnyíltak. Szára hengeres, levele tenyeresen hasogatott, a a szárhoz nyéllel kapcsolódik, Termése a gólya orrára emlékeztet.

A gombos varjúköröm vagy gombos raponca (Phyteuma orbiculare) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és a harangvirágfélék (Campanulaceae) családjába tartozó faj.

Virágzata gombos, 2–3 cm átmérőjű, később gyakran tojás alakú. A csúcsuknál összenőtt, kék pártalevelek (a többi varjúkörömhöz hasonlóan) a virágzás előtt begörbülnek — erről kapta nevét a nemzetség.






Erdei tündérfürt (Aruncus sylvestris Kostel, A. vulgaris Rafin, A. dioicus auct.) rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó faj.



Felálló, kopasz szárú 1.5 m-re is megnövő kétlaki növény (a porzós és termős virágok nem egy növényen fejlődnek), levelei két-háromszorosan hármasak, levélszárnyai tojásdadok, hosszan kihegyezettek élesen kétszeresen fűrészesek, dús virágzata bugás, 50 cm hosszúságot elérhet, virágai kicsik, 2-4 mm szélesek, a porzós virágok sárgásfehérek, a termős virágok hófehérek, számosak, 5 szirma és csészéje van. Szurdokerdőkben, hegyi patakok menti magaskórós társulásokban szórványos, nálunk nem túl gyakori. Védett!

Kereklevelű kőtörőfű (Saxifraga rotundifolia) a kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjába tartozó faj.
Hosszú nyelű levelei világos zöldek, durván csipkézettek, a szirmok tövén piros pettyes fehér virágai laza bugában nyílnak.
Hegyi vegyeslombú erdőkben, magaskórósokban, patakparton, Közép és Dél-Európa hegyvidékein elterjedt, az Alpokban 2000 m-ig, nálunk nem él. Védett!








További képek itt.

Csodálatos Medve-szurdok

Anitáékkal hajnalban indultunk, 10 perces biztonsági idővel. Mikor felvettem őket még szélsebesen száguldottunk célunk felé, a kaposvári OBI parkolójához, ahol a találkozó volt. Útközben vettem észre, mintha lassabban menne a kocsim, talán a terhelés hatására. Az igali dombra 40 km/órás sebességgel tudtam csak feljutni. Ekkor már éreztem, hogy baj van, mert utána sem igazán voltam képes felgyorsulni. Kaposvárra beérve már éreztem, hogy komoly a baj. Anitával vészjeleket adattam le. Bálint Anita kisfia pánikba esett. OBI parkolóig el sem tudtam jutni. 20 km/órás sebességgel gurultam be a TESCO parkolójába. Míg én a TESCO mosdójában próbáltam összeszedni magam, Anitáék megkeresték a buszt. Mint később kiderült kettő is volt belőlük, csak sajnos Anitáék a másik buszba kerültek. Anita mondta, hogy meg tudja oldani a hazajutást, de velem mi lesz. Ezt a problémát erősen próbáltam a buszban elfelejteni, bevallom az elején nagyon nehezen ment. Első főnököm kedvenc mondásától „minden rosszban van valami jó” vontam le a következő következtetést: Szuper, hogy időben odaértünk, és senkit sem várakoztattam meg. Ez a jó, haza meg majd hazajutok. Azért ennyire könnyedén nem vettem a dolgokat.

Örülök, hogy a buszon Nati mellé kerültem. Az elején nem biztos, hogy egy kellemes beszélgetőpartner voltam. Erőt adott és megpróbálta elterelni a figyelmemet a problémámról. Ez sikerült is neki.

Nem néztem az órámra, de a tervezettnél hamarabb megérkeztünk Mixnitzbe. Csak a másik busz nem volt sehol sem. Anitáék késtek. Mint később kiderült a buszuk eltévedt és fél óra késéssel érkeztek meg. Mi ezt nem tudtuk, és semmiféle instrukciót, eligazítást nem kaptunk arról mit is csináljunk. Míg nem a társaság elkezdett a Medve-szurdok felé szivárogni, úgy hogy senki sem tud semmit, és akkor most mi lesz, miért nem megyünk már. Nati tavaly is volt velük és mondta, hogy ugyan ez volt, de a végén élményekkel tele már csak a szépre emlékeztek. Útközben felfelé nagyon meleg volt, de azzal hűtöttek le, hogy délutánra a meteorológia esőt ígért erre a környékre. Akkor meg minél előbb el kellene indulni. Felfelé menet útközben a mellettünk folydogáló patak csobogása és a kezdődő vízesések, melyekből egyre nagyobb és több lett teljesen lefoglalt, és felejtette velünk a bizonytalan helyzetünket. A sziklafalak is növekedésnek indultak és majdnem függőlegessé váltak. Ez már olyan táj volt melyet magyar országon nem lehet látni, talán kicsinyített mását néhol. A pénztárnál volt idő egy kis táplálkozásra, közben a vezetőink is megérkeztek és említették a busz késésének az okát.

Befizettek és elindult a csapat felfelé a Medve szurdokban. Nagyon biztonságos létrák és hidak váltogatták egymást. Próbáltam megörökíteni a látványt, de így utólag látom a fénykép csak silány utánzata a valóságnak. A zuhatagok csodálatosak voltak és a meredek magas sziklafalak mellett eltörpültek. A létrákon és hidakon egymás kerülésére nem volt lehetőség, ezért nagyon igyekeztem, hogy a fényképezéssel ne zavarjak másokat. Kitérőkben kitértem, de mindig akadt utánpótlás. Próbáltam videót is készíteni, de a sietség miatt itt nagyon alapvető hibákat követtem el. Például függőlegesen ne tarts a fényképezőgépet, mert lejátszani már csak vízszintesen tudod. Azt, hogy felvétel közben a függőlegesből vízszintesbe mész át nonszensz, én mégis megtettem, így ezeket már nem is tettem fel az albumomba, pedig a lefele zúduló víz dübörgése csodálatosan hallatszik. Én nagyon régen láttam hasonló még talán ennél nagyobb zuhatagokat is, de ilyen hosszú, biztonságos létra és híd rendszerrel még sehol sem találkoztam.

Guter Hirte  menedékháznál várta a csoport össze egymást. Itt ettünk ittunk és utána indultunk tovább a kiválasztott irányba. Én Hochlantsch csúcsán lévő kereszt meghódítására verbuválódott csoporthoz csatlakoztam. Kicsit féltem, hogyan fogom a felfele menő utat bírni. Több mint harminc éve voltam ilyen magasan, pedig a Hochlantsch az 1720 m-vel még nem is tekinthető óriásnak. Azonban felfele menet meredek, köves és óriási volt. Az emelkedőn a régi bevált taktikát vettem elő. Lassan folyamatosan haladok felfelé, hogy a légzésem és szívem ne pörögjön fel. Ez a lassú és komótos haladás megtette a hatását az első hatban fent voltam. Az utolsó kvázi vízszintes szakasz volt a legnehezebb. Az eső is elkezdett szemerkélni és a csúszóssá váló sziklás úton az előrehaladás nagyon nehéz volt. Baloldalt a meredek sziklák, lent a völgyben egy település, szemben a hegyek és mögöttük a többi hegy csodálatos volt. Végre egy évi szorgos edzésekkel sikerült feljutnom az első magas hegyre nem utolsónak. Sokat nem lehetett a keresztnél időzni, mert az égzengés és az egyre jobban eleredő eső miatt muszáj volt lefele elindulni. A kilátás a borús idő miatt nem volt jó, de az érzés, hogy újra elkezdtem a számomra vágyott magashegyi túrázást felemelő volt.

Próbáltam a csapatot összetartani, mert magas hegyen nem szabad különválni, ha bármi adódik, tudjunk egymásnak segíteni. Ekkor vettem észre, hogy a GPS-em kikapcsolódott a felfele menetben való nézegetéstől. Így kb. 700 m kimaradt a nyomvonalból. Vezetőnk Jóska is hamar megérkezett, és látva a rossz időjárást hamar a lefele indulást adta ki mindenkinek. Szedtem is a lábacskámat, hogy le ne maradjak és az élbolyhoz csatlakoztam. Így aztán esőben viszonylag kellemes kevésbé sziklás terepen jól haladtunk. Fényképezőgépemet csak akkor raktam el, amikor már nagyon esett és az esőkabátot is fel kellett venni. Teichalm tónál egy gyönyörű szivárvány fogadott bennünket. Annyira esett, hogy fényképezőgépemet nem mertem elővenni. Mire a buszról leszálltam, már nem tudtam megörökíteni a szivárványt. Voltak, akik lefotózták, ezért érdemes más albumokat is megkeresni. Még mindig hiányzott 5-6 ember. Nati is velük volt. Itt már biztos, hogy történhetett valami, mert ő gyors, mint egy zerge. Első kézből tudtam meg, hogy a szakosztályvezető útközben rosszul lett és el is esett. 82 éves korára nagy akaraterővel ő is megmászta a Hochlantsch csúcsát, de nem vitt magával inni és enni valót. Túratársak segítségére szorult, mert a vércukra is leeshetett, erre utalt a szédülése és talán emiatt is esett el. Szerencsére nem történt baja így időben hazaindulhattunk.

Köszönet Jóskának és Balázsnak az út megszervezéséért, és köszönet azoknak, akik a szakosztályvezetőre vigyáztak és lehozták épségben a hegyről.

Most már csak haza kellene jutnom valahogyan. Autóm 5 km/órás haladása még két napra Kaposváron marasztalt. Kaposvári barátaim kérdésére, hogy milyen volt az utazás csak annyit tudtam mondani a telefonba röviden:

A Medve-szurdok túra csodálatos volt!