Pontőr Flóra-hegy

Löszölő első "befutója".

Megalöszölő első érkezője. Nagyon büszke a teljesítményére.

 Pöttyös kendő mint zászló, mely az ellenőrzési pontot jelöli.

A pöttyös kendő újabb felhasználása. A napsütés elleni védelem.

(Szerintem a pecsételő mappa tisztítására adták, de a felhasználása határtalan.)

Pontőr munka közben.

















További képek itt.

Pontőr - Flóra-hegy

Havasi cincér














képek itt,

Szeretlek Flóra-hegy!  

Egy „külsős” pontőr vallomása

2013-ban magam is végigmentem a Tökölő teljesítmény túrán. Ebben az évben ismerkedtem meg a teljesítmény túrák hangulatával. Elnéztem a pontőröket, hogyan pecsételnek, jegyzetelnek, ételt és innivalót osztanak, és sajnáltam őket, hogy egész napot egy helyen kell tölteniük. 2014-ben egy felkérést kaptam pontőrködése. Társam, Marika a Flóra-hegyet választotta. Ez a Löszölő és a Megalöszölő teljesítmény túra része. Ezelőtt még itt nem jártam. A kopár domb 274 m magasan emelkedik ki, és a tetején az 1985-ben épített geodéziai mérőtoronyról valószínű nagyon szép kilátásban lehet gyönyörködni. Az első évben még volt ajtaja a mérőtoronynak, de a feljárat hiányossága miatt életveszélyessé lett nyilvánítva, és én már nem mertem felmenni. Figyelmeztetésünk ellenére néhány túrázó „bátorság próba” keretén belül felmászik és lent haljuk, amikor lelkendeznek. Egyszer szeretnék feljutni, de biztonságban.

A pontőrködés elején és végén én a torony tövéből látható panorámában gyönyörködöm, élvezem a Balatont, a Tihanyi-félsziget látványát, amire a fáradt túrázók figyelmét felhívjuk. Az érkező túrázókkal szívesen elbeszélgetünk. Érdeklődünk honnan jöttek, és sok minden másról, már ha van időnk, mert néha sokan jönnek és akkor az „adminisztráció” teljesen leköt. Izgalmas, érdekes emberekkel megismerkedni mindig élvezet. Idén a bakkecskével riogató juhász vitte el a pálmát. Még botot is vágott, hogy elriasszuk a nekünk támadó állatot. Mondhatom, hogy a pontőrködés izgalmas feladat, de egyben veszélyes is.

Társam, Marika a Flóra-hegyet a szép környezet miatt választotta, nem utolsó sorban a torony adta árnyék miatt, mely a napszúrás ellen véd. Az eső elöl ide tudunk bemenekülni. Hál istennek ezt még nem kellett kipróbálni. Ő is szeret a túrázókkal csevegni és a köztes időben mi is sokat beszélgetünk. A Katica virágot ő fedezte fel az első évben, melyet azóta sem találok.

Mi így mulatjuk az időt a Flóra-hegyen, melyet nagyon megszerettem. Remélem még sokáig!

Már nem esik az eső, de elmesélem a bakkecske igaz történetét:

Ahogy ott ücsörögtünk a Flóra-hegy tetején és vártuk a túrázókat egyszer egy kopott ruhájú hajléktalannak kinéző, kora megállapíthatatlan ember közelített felénk. Mikor odaért, érdeklődött mit keresünk itt és mi ez az emberáradat. Miután a teljesítmény túra rejtelmeibe beavattuk, megjegyezte, hogy erre tereli a birkanyáját, ezek nagyon jámbor jószágok nem lesz semmi bajunk. Őt nem értesítették, hogy most egy rendezvény van itt a Flóra hegyen. Ez az ő szokásos útvonala és dél körül érnek ide az állatok. Nem kell tőlük félni, csak a bakkecskétől, az bizony megtámadja az embert, de ne féljünk, mert bottal elkergethető. Mivel erre nem számítottam a túrabotomat és még a bicskámat is otthon felejtettem, ezért botot vágni sem tudtam. Marika bepánikolt és elkezdett nagyon aggódni. A beérkező túrázók kérdésünkre elmondták, hogy látták a birkanyájat az erdőben és mintha lett volna köztük kecske is. Mi biztattuk az embert, hogy ne erre terelje a birkanyájat, amit mellesleg tegnap tehette volna meg, mert nagyon nagy volt a fű és gaz, amit lelegelhettek volna az állatok, akkor rendezettebb lenne most a Flóra-hegy. Az már nekem nagyon gyanús volt, hogy nem tudja az állatokat befolyásolni, hogy hol legeljenek, de bízvást állította, hogy felénk tartanak. Miután egy kis ágat levágott egy száraz bokorról és Marika kezébe nyomta, hogy azzal védjük meg magunkat vidáman távozott. Mikor egyedül maradtunk az ajtó nélküli toronyba sem tudtunk volna visszavonulni a beígért bakkecske elől, a pánik a tetőfokára hágott. Akkor nyugodtunk meg, amikor kezdtünk nem hallani híreket a nyájról és dél is elmúlt már. Bennem mély nyomokat nem hagyott az eset, de üde színfoltja volt a napnak. Marikában milyen nyomokat hagyott kérdezd meg tőle.

Ságvár Megalöszölő, Löszölő, (TTT) - pontőr

Marika már nagyon várja, hogy a Flóra-hegyi ellenőrzési ponthoz felszállítsanak bennünket és a szódavizet.










Készül az Áldos












  Megérkezett a taxink!

 

 A Flóra-hegyi geodéziai torony tövében pihenő túrázók.

Néha a birkák is felkerestek bennünket.

                                                                      Indulás hazafelé!


További képek itt.

Ságvár - Löszölő, Megalöszölő, TTT - pontőr

     Minden rosszban van valami jó:

     Segítségemet felajánlottam egyesületemnek és ismerőseimnek. Egyesületem nem élt vele, mert egyedül tettek egy „veszélyes” helyre pontőrnek. Amikor társat kértem elzárkóztak tőle, mert kiderült nem is pontőri feladatot kaptam. Ha nem akarok egyedül lenni, hívhatok párt magamnak, ajánlották. A környezetemben nem ismerek senkit sem, aki túrázna így közös listára tettem fel kérésemet. Jött is a segítség, de egyedül vállalta, úgy hogy én nem lehettem ott. Nem tudom, ki lehet az, aki ennyire nem szeretne a társaságomba lenni. Persze, hogy rosszul esett a dolog. Az élet azonban megoldotta problémámat, mert úgysem tudtam volna elmenni a kocsim meghibásodása miatt, így a pontőrködést nem kellett lemondanom. Ez a jó hír ebben a szomorú történetben.

     A Ságvári teljesítmény túra vezetőjének is felajánlottam még régebben a segítségemet. Betegség miatt a régi tagok nem tudtak jönni, örültek a segítségnek. Így a Flóra-hegyi ellenőrzőpont egyik pontőre lettem. Félve kérdeztem lesz-e párom, de a válaszból éreztem micsodakérdés ez, természetesem lesz. A megbeszélt időre megérkeztem és talán a szokásos zűrzavar fogadott, most voltam itt pontőrként először. Az egyik számítógép elromlott, a nyomtatás akadozott, pontőrök hiányoztak és a sár. Már vagy három napja esett az eső és az előzőnap szinte egyfolytában. Álomba is az ablakon kopogó esőcseppek ringattak el. A túra napján egész nap verőfényes napsütés volt nagy széllel, csak éjszaka hallottam újra az esőcseppek kopogását az ablakomon. Az időjárás nagyon kegyes volt a szervezőkhöz és a 340 indulóhoz.

     Flóra-hegyre való feljutás sem volt zökkenőmentes. Az előttünk levő pontőrök késtek. Mi csak átszállással tudtunk az ellenőrzési pontunkat megközelíteni, Feri egy terepjárós kocsin vitt a Virágmányi kunyhó ellenőrzési ponthoz. Az úton felfele néha sártengeren mentünk keresztül, a kocsi nagyon csúszott és teljesen beborította a sár, aminek nagy része már az előző fuvarból származott. Innét egy terepverseny autó vitt egyenként a Flóra-hegyre, ami stabilitása nagyobb volt és kezdtem bizakodni, hogy épségben megérkezem. A Virágmányi kunyhónál, míg társamat vitte a szuper autó én sok már ismerős túratársakkal találkoztam, akik indultak a teljesítmény túrán. Sajnos sokat nem tudtam velük beszélgetni, mert megérkezett a szállító kocsim.

     Flóra-hegyen első ténykedésünk a takarítás volt, Az állomáson mi csak vizet szolgáltattunk szódavíz formájában. Úton felfele a kerekektől felcsapódó sár teljesen beborította a szódás palackokat és a felvitt székeket. A legrosszabb az volt, hogy nem volt rongy, amivel meg lehetett volna takarítani a sáros holmikat. Ahogy végeztünk a takarítással éreztem, hogy fázok, gyorsan felvettem a meleg pulóveremet. A geodéziai L7-es torony melletti árnyékban helyezkedtünk el. Társam fején, mert az erős széltől fázott egy nejlon zacskó volt. Eszembe jutott, hogy én két sapkát is hoztam, rögtön odaadtam neki az egyiket, így már kezdtük komfortosan érezni magunkat az erős szélben. Hamarosan megjött az első túrázó. Talán egy kicsit ügyetlenül, de nekifogtunk a regisztrációhoz, és a pecsételéshez. A napot már kiforrott pontőri partnerként zártuk. 79 Löszölő és 39 Megalöszölő közül csak 2 ember adta fel a túrát. A többiek különböző stílusban és kedvel mentek végig. Az energikusabbak még a veszélyes toronyban is felmásztak a kilátás kedvéért. Volt olyan, akinek a továbbindulás már nehéz volt, de az erdőbe menő utón már gyorsan haladtak. A rendszeres visszalátogatók még emlékeztek, hogy ezen a ponton ennivalót is kaptak, és finom pogácsát. Mi egyszerű pontőrök a vezetőségre hárítottuk a felelősséget. Az utolsó „söprögető” a Löszölős 79-es félórával a többiek után nagy nyugalommal és boldogan érkezett, még a toronyba is felmászott. Útját sűrű botozással folytatta látszott, hogy azért igyekszik. Mi leadtuk az infót, hogy állomás bezár és gondolataink már az „áldos” vacsorára gondolva teltek.

     Lefele menet társam Marika ragaszkodott, hogy ő ül ki a platóra, vállalva a sarat, amit nem sokat, de kapott. A szódás rekeszeket is sikerült elhelyezni. Lefele menet döbbenetemre a sár nagy része felszívódott csak egy pá óriáspocsolya maradt meg. Lent az iskolánál a beérkező túrázókkal mi is megkaptuk az ellátmányt. Az áldos egy olyan levesforma étel, amiben sok hús, sok káposzta, zöldbab, zöldség és kamilla is van. Evés közben ennyit tudtam meg az összetételéről.

     

     A túrázók, melyek messze földről is érkeztek, elmondták azért is jönnek, mert ennek a teljesítmény túrának nagyon jó híre van a világban. Pontőrnek is nagyon jó volt lenni, mert egy jó, összetartó társaságot ismerhettem meg.