Balatonendréd, Csipkebokor tanösvény

A Cinege 25-ös teljesítmény túrán a Balatonendrédi tavak melletti dombon sok érdekes növényt találtunk. Júniusban  vajon vannak-e érdekes növény? Szeretném a gyomnövényeket is megismerni. Sok közülük gyógyhatású.

A tövises iglice (Ononis spinosa vagy Ononis vulgaris) a pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj. Európa legelőin, nedves rétjein honos.

Hogyan gyűjtsük? 
A növény gyökerét és virágos, leveles hajtását alkalmazzák gyógyászati célokra. A gyökerekről az agancsszerű gyökérfejet minden esetben el kell távolítani. Gyűjtési ideje tavaszi hónapoktól őszig ajánlott. 

Mire jó?

A növényi drogot vese- és hólyagbajok esetén alkalmazzák, jó vizelethajtó hatású. A húgykő kialakulásának megelőzésére alkalmas szer. Ajánlják reumás bántalmak esetén is teakeverékekben.

A tejoltó galaj vagy tejoltófű (Galium verum) a tárnicsvirágúak rendjébe tartozó növényfaj.

A galajfélék (Rubiaceae) családjába tartozó lágy szárú, hazánkban gyakori előfordulású növény. A tejoltó galaj évelő, szára 30-60 cm magas, négy élű, levele keskeny, szálas, örvös. Apró, négyszirmú, sárga színű virága mézillatú. A drog többnyire flavonoidokat, galiozint, aszperulozidot, cserzőanyagokat, illóolajat tartalmaz. Teljes virágzáskor, általában június-júliusban gyűjtjük a föld feletti, maximum 40 cm-es hajtásokat (Galii veri herba). A herbájából forrázatot készítünk.  A tejoltó galajt egykor a sajtok készítésekor a tej oltására használták.

Vízhajtó, görcsoldó hatása van. Vese és epebajokra, epilepsziára, mirigydaganatokra használjuk.

A szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó növényfaj

Nagy termetű növény. Felálló, erős szára szögletes, nem nagyon ágazik el, csak rövid, virágos hónaljhajtásokat fejleszt. Levelei kétfélék: az alsók kevésbe tagoltak, karéjosak, fűrészes szélűek. A felsők jellegzetes formájúak, nem téveszthetőek mással: mélyen három karéjúak, a középső karéj némileg hosszabb a szélsőknél. Keresztben átellenesen, nyéllel kapcsolódnak a szárhoz. A fehér-rózsaszín virágok a levelek hónaljában örvekben nyílnak, de a csúcs közelében már olyan szorosan egymás felett vannak az örvek, hogy fürtnek tűnik. A csészelevelek szúrós fogakban végződnek, a felső párta szőrös háta kelti azt a benyomást, hogy az egész virágzat szőrös. Termése makkocska.
 A kivonatok, a növényből előállított iridoidok nyugtató hatása kísérletileg igazolt, beváltak szívtáji panaszok esetében (neurotikus betegek "szívidegességében"), nyugtalansági állapotokban, alvászavarokban.

 A kígyószisz (Echium) nemzetség a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozik. Leveleik keskeny lándzsásak, ülők. Virágaik kissé kétoldali részarányos szimmetriájúak. Összetett virágzatuk rövid kunkorvirágzatok alkotta füzér. A párta torkában nincsenek pikkelyek (a borágófélék között ez gyakori), a porzók a pártából hosszan kinyúlnak, felfelé íveltek, nem egyforma hosszúak. A termés négy részterméskéből áll. Kétévesek vagy évelők. Magyarországon 3 fajuk honos, közülük egy védett.

• Terjőke kígyószisz (E. vulgare L.) 
• Piros kígyószisz (E. maculatum L. syn. E. russicum Gmel.)
• Magas kígyószisz (E. italicum L. syn. E. altissimum Jacq.)

Az általam lefotózott virág a Magas kígyószisz (E. italicum L. syn. E. altissimum Jacq.)
Pártája fehér vagy halványlila. Gyakran túlnövi az egy méteres magasságot. Száraz gyepekben él. Júniustól szeptemberig virágzik.

Az interneten sem sokat találtam erről a növénytől. A balatonendrédi tavak déli csücskében fordult elő.

Most, hogy sikerült meghatároznom ezt a növényt nagyon sajnálom, hogy nem tudtam jobb fotókat készítenem róla. Csak egyetlen egy tövet láttam, de különlegessége felkeltette az érdeklődésemet és a lemerülő félben lévő gépemmel megörökítettem az épp, hogy nyílni készülő virágot.

Homoki vértő (Onosma arenaria)

Borágófélék (érdeslevelűek) családjába  (Boraginaceae), Ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe tartozik.

 Magyarországon négy vértő faj fordul elő, ezek mind védettek.


Jellemzők: 20-50 cm magas, bozontosan szőrös évelő. A szár felül ágas, a gyökér fásodó. A serteszőrök tövén kevés csillagszőr van, ezek sugarai rövidebbek a serte ötödénél vagy negyedénél, a serteszőrök köze molyhos szőrzetű. A levél 3-5 cm hosszú, 6-15 mm széles, lándzsás, ép szélű, ülő, a tőlevelek hosszabbak, visszás-tojásdadok, nyélbe keskenyedő vállúak. A párta halványsárga, a csészénél harmadával hosszabb.
Virágzás: Május-október.
Élőhely: Homokpusztákon, löszös lejtősztyepeken.

A vértő nevet a nemzetség a gyöktörzs vöröses festékanyagáról kapta.
Az általam talált példány egy ürge mező közelében nőtt.

A virágon Lucernacincér (Plagionotus floralis Pallas) látható.

Farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias)

Fehér színű tejnedvét régen szemölcsök gyógyítására használták, de óvatosan kell bánni a növénnyel, mert bőrirritációt okozhat. 20-50 cm magasra megnövő, bokros növekedésű faj. Virágai szárvégi bogernyőben nyílnak. Színük halványzöld, jelentéktelenek, inkább

az őket körülvevő murvalevelek feltűnőek, melyek hasonló színűek, de nyáron, tartós csapadékhiány után pirosra színeződnek. 

Mezei katicavirág (Nigella arvensis) a Ranunculaceae (Boglárkafélék) családjába tartozik

Virágjának alakja miatt érdekes megjelenésű. Halvány színe miatt nem is könnyű észrevenni a talaj közelében. Kandilla néven is említik.

15-40 cm-es magasságot elérő kopasz, felálló, elágazó szárú virág. Levelei többszörösen szárnyaltak, fonalszerű sallangokra szakadtak. Virágainak külleme rendkívül érdekes. A szár végén magányosan ülő virág szirmai mézfejtőkké módosultak, a sziromnak tűnő, halványkék vagy kékeslila csészelevelek zölden erezettek, lapát alakúak, a virág belseje felé keskenyednek. A csészék száma 5. Júliustól virágzik szeptemberig, nyílt réteken, szántók, utak szélen, meszes, kötött talajokon.

A hasznos tisztesfű (Stachys recta) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faj.
Gyógynövény, a hajtásból készült teával asztmát gyógyítanak, illetve vízhajtásra is alkalmazzák. Az ajakos virágúak között sok a gyógynövény, és mindegyik tartalmaz kisebb-nagyobb koncentrációban illóolajokat. 
A levélpárok hónaljában, örvekben nyílnak az ajakos virágok. Halványsárga színűek, a kinyúló pártán rózsaszín vagy piros mintázat látható, mely éles kontrasztot alkot az alapszínnel. Termése makkocska.

 












Szamárbogáncs (Onopordium acanthium) fészkesvirágzatúak családjába tartozó faj.

Nemzetségének egyetlen hazai képviselője. Bár levelei ugyancsak szúrósak, ezüstösen molyhos levelei és virágai kárpótolnak barátságtalan természetéért.

Kétéves faj, első évben tőlevélrózsát fejleszt, második évben virágzik, magot hoz, és elpusztul. Nagy termetű, két méterre is megnőhet. Szára és levelei fehéren molyhosak. Levelei hasogatottak, a hasábok szúrós, merev tövisekben végződnek. Szára egyébként igen jellegzetes, szárnyalt, mely szintén tövises. A nagy, bíbor vagy lila színű virágok egyesével nyílnak az ugyancsak szúrós fészekpikkelyek között. Repítőszőrös kaszat. Száraz rétek, kaszálók, gyepek gyomnövénye, mely uralkodóvá válhat.

 Rovarok által kedvelt növény.

 További képek itt.