Havasi cincér
képek
itt,
Szeretlek Flóra-hegy!
Egy „külsős” pontőr vallomása
2013-ban magam is végigmentem a Tökölő teljesítmény túrán.
Ebben az évben ismerkedtem meg a teljesítmény túrák hangulatával. Elnéztem a
pontőröket, hogyan pecsételnek, jegyzetelnek, ételt és innivalót osztanak, és
sajnáltam őket, hogy egész napot egy helyen kell tölteniük. 2014-ben egy
felkérést kaptam pontőrködése. Társam, Marika a Flóra-hegyet választotta. Ez a
Löszölő és a Megalöszölő teljesítmény túra része. Ezelőtt még itt nem jártam. A
kopár domb 274 m magasan emelkedik ki, és a tetején az 1985-ben épített
geodéziai mérőtoronyról valószínű nagyon szép kilátásban lehet gyönyörködni. Az
első évben még volt ajtaja a mérőtoronynak, de a feljárat hiányossága miatt életveszélyessé
lett nyilvánítva, és én már nem mertem felmenni. Figyelmeztetésünk ellenére
néhány túrázó „bátorság próba” keretén belül felmászik és lent haljuk, amikor
lelkendeznek. Egyszer szeretnék feljutni, de biztonságban.
A pontőrködés elején és végén én a torony tövéből látható
panorámában gyönyörködöm, élvezem a Balatont, a Tihanyi-félsziget látványát,
amire a fáradt túrázók figyelmét felhívjuk. Az érkező túrázókkal szívesen
elbeszélgetünk. Érdeklődünk honnan jöttek, és sok minden másról, már ha van
időnk, mert néha sokan jönnek és akkor az „adminisztráció” teljesen leköt.
Izgalmas, érdekes emberekkel megismerkedni mindig élvezet. Idén a bakkecskével
riogató juhász vitte el a pálmát. Még botot is vágott, hogy elriasszuk a nekünk
támadó állatot. Mondhatom, hogy a pontőrködés izgalmas feladat, de egyben
veszélyes is.
Társam, Marika a Flóra-hegyet a szép környezet miatt
választotta, nem utolsó sorban a torony adta árnyék miatt, mely a napszúrás
ellen véd. Az eső elöl ide tudunk bemenekülni. Hál istennek ezt még nem kellett
kipróbálni. Ő is szeret a túrázókkal csevegni és a köztes időben mi is sokat
beszélgetünk. A Katica virágot ő fedezte fel az első évben, melyet azóta sem
találok.
Mi így mulatjuk az időt a Flóra-hegyen, melyet nagyon
megszerettem. Remélem még sokáig!
Már nem esik az eső, de elmesélem a bakkecske igaz
történetét:
Ahogy ott ücsörögtünk a Flóra-hegy tetején és vártuk a
túrázókat egyszer egy kopott ruhájú hajléktalannak kinéző, kora
megállapíthatatlan ember közelített felénk. Mikor odaért, érdeklődött mit
keresünk itt és mi ez az emberáradat. Miután a teljesítmény túra rejtelmeibe
beavattuk, megjegyezte, hogy erre tereli a birkanyáját, ezek nagyon jámbor
jószágok nem lesz semmi bajunk. Őt nem értesítették, hogy most egy rendezvény
van itt a Flóra hegyen. Ez az ő szokásos útvonala és dél körül érnek ide az
állatok. Nem kell tőlük félni, csak a bakkecskétől, az bizony megtámadja az
embert, de ne féljünk, mert bottal elkergethető. Mivel erre nem számítottam a
túrabotomat és még a bicskámat is otthon felejtettem, ezért botot vágni sem
tudtam. Marika bepánikolt és elkezdett nagyon aggódni. A beérkező túrázók
kérdésünkre elmondták, hogy látták a birkanyájat az erdőben és mintha lett
volna köztük kecske is. Mi biztattuk az embert, hogy ne erre terelje a
birkanyájat, amit mellesleg tegnap tehette volna meg, mert nagyon nagy volt a
fű és gaz, amit lelegelhettek volna az állatok, akkor rendezettebb lenne most a
Flóra-hegy. Az már nekem nagyon gyanús volt, hogy nem tudja az állatokat
befolyásolni, hogy hol legeljenek, de bízvást állította, hogy felénk tartanak.
Miután egy kis ágat levágott egy száraz bokorról és Marika kezébe nyomta, hogy
azzal védjük meg magunkat vidáman távozott. Mikor egyedül maradtunk az ajtó
nélküli toronyba sem tudtunk volna visszavonulni a beígért bakkecske elől, a pánik
a tetőfokára hágott. Akkor nyugodtunk meg, amikor kezdtünk nem hallani híreket
a nyájról és dél is elmúlt már. Bennem mély nyomokat nem hagyott az eset, de
üde színfoltja volt a napnak. Marikában milyen nyomokat hagyott kérdezd meg
tőle.
