6 évvel ezelőtt, 2008. június 15-én avatta fel a Szent Kristóf
Természetjáró Egyesület a Balatonföldvár – Kereki vár
turistaútvonalat. Akkor vagy 50 ember vett részt a túrán. Az évfordulóról egy fordított irányú túrával
emlékeztünk meg 12-en.
Útközben talált érdekes növények:
A
közönséges farkasalma (Aristolochia clematitis)
a farkasalmafélék
(Aristolochiaceae) családjába tartozó farkasalma
(Aristolochia) nemzetség egyetlen Magyarországon őshonos faja. Mérgező.
(bővebben)
Az
ezüstös hölgymál (Pilosella officinarum vagy
Hieracium pilosella) az európai gyepek indás növénye. A őszirózsafélék
(Asteraceae) családjába, a katángformák
(Cichorieae) alcsaládjába tartozik. Új-Zélandon behurcolt (inváziós)
növényként és ellenségek, valamint konkurensek hiányában a juhlegelőkön
uralkodó (domináns) növénnyé vált, megoldhatatlan gondot okozva a juhokat tartó gazdáknak.
Az ezüstös hölgymál hatóanyagai vízhajtó tulajdonságúak, elősegítik a
kloridok és a karbamidok vizelettel történő távozását. Antibakteriális
hatását ( mely elsősorban Brucella nemzetségbe tartozó baktériumfajokra
hat ) az állatgyógyászatban használják ki.
Gyógyítás:
Az embergyógyászatban elsősorban a
veseműködést serkentő hatása miatt alkalmazzák, így hatásos túlzott
folyadék-visszatartás, illetve az alsó végtagok vizenyője esetén. 5-10 g
szárított növényt 1 L vízzel forrázzunk le, majd 10 percig hagyjuk
ázni. 1 csészével fogyasszunk reggel és 1 csészével délben. Patikákban,
gyógynövényszaküzletekben kapható kivonatokat, kapszulákat az előírásnak
megfelelően alkalmazzuk. A napi gyógyászatban azt tartották róla, hogy
akik hosszabb ideig fogyasztják, a betegséggel szemben ellenállóak
lesznek.
További képek
itt.
A Kereki - Balatonföldvár fordított megemlékező túra után
itthon elgondolkodtam hogyan is érdemes túrázni. Ezen azért kellett elgondolkodnom,
mert én nem teljesítmény túrára készültem. A fiuk délután evezni mentek ezért
erőltetett tempóban haladtunk végig. Szüneteket beleszámítva így is az átlagsebességünk
4.2 km/ óra lett. A tempót bírtam volna, ha néha nem lettek volna fényképezési
kényszereim. Ha elmegyek túrázni, én imádok fényképezni és ezt természetesnek
érzem. Ennek persze az lett az eredménye, amíg a fókuszálásra vártam a
többiektől jelentősen lemaradtam. Ekkor jött a gyorsmenet, hogy utolérjem a
többieket. Az ötödik után kezdtem unni a megerőltető meneteket, amit a fényképezés
miatti gyors lemaradás okozott. Ilyenkor jóval az átlag feletti menet tempóban
haladtam azokhoz a húzó emberekhez képest is, akik evezni mentek. Az egyik kilátóhelyre
is utolsónak érkeztem, fotóztam a tájat, mert a látvány gyönyörű volt és egy
érdekes addig nem látott virágot is találtam. Amikor felnéztem megint egyedül
találtam magam, tehát nem alkalmazkodtam a többiekhez. Az a baj, hogy én
megszoktam, hogy a kilátópontokon kapok időt a hedonászásra, ami a
gyönyörködésből és fényképezésből áll és talán, hogy legyen időm inni. Azt sem
terveztem be, hogy ebédidőre hazaérjek. Nekem a túrázás, nem egy kényszer, amit
minél előbb le kell tudni, hanem élvezet. Én a túrázás minden percét élvezni
szeretném úgy, hogy ne kényszerítsek senkit se olyanra, amit nem szeret, de
elvárom, hogy az élvezetet én is megkapjam. Ha tudom, hogy a megemlékezés egy
teljesítmény túra nem jövök el, mert a 3 km/órás átlag menetben tudok, csak magam
élvezetére fotózgatni.
Bevallom több emberre számítottam. Talán a többiekben a
nosztalgia nem is volt olyan nagy kényszerítő erő, hogy a kellemesre hűvösödött
időben eljöjjenek, vagy tudták, hogy ez egy teljesítmény túra?
A túrakiírásban szereplő útiterv:
Útvonal: Kereki-alsó buszmegálló – Dózsa György utca – Kereki vár – Nezde szoborpark – Völgyhíd – Parkerdő – Balatonföldvár
Talán a nagy rohanásnak köszönhető, hogy a Nezde szoborparkban sem voltunk.
Pont 1 év 1 hónapja ezen a napon kezdtem el túrázni a Kereki várnál, újra kezdő túrázó státuszban. Bölcs túravezető mondására, hogy mindig a leggyengébbhez kell alkalmazkodni, soha sem felejtem el. Ezen a túrán sajnos azt éreztem, hogy rohannom kell és nem élvezhetem a természetben való létet.
