Balatonszemes - Teleki - Balatonszárszó

Balatonszemesről a sárga jelzésen haladtunk kifele amikor a Gárdonyi Géza és Táncsics Mihály utca sarkán felfedeztem az alábbi érdekes növényt. Először tujának néztem, de levele úgy szúrt mintha csodabogyó lenne.

A növényhatározó facebook oldalhoz fordultam segítségért. Rögtön érkezett is a válasz, chilei fenyő. Más néven chilei araukária, mely a nálunk szoba fenyőnek nevezett növény rokona. Némelyek úgy vélték a dinoszauruszok lakmároztak belőle, mások ezt kétségbevonták, mert nagyon szúrós a levele. 

A wikipédiából megtudhatjuk:

A chilei araukária (Araucaria araucana) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályának a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe, ezen belül az araukáriafélék (Araucariaceae) családjába tartozó faj.

A chilei araukária Dél-Amerika rideg éghajlatú déli csücskéből (Argentína és Chile) származik, és még Nyugat-Európa enyhe telű tájain is megmarad védelem nélkül a szabadban.

Fiatal korában még a tipikus fenyőfa alakot mutatja, később azonban széles, ernyő alakú vagy csaknem lapos lesz. Német nevét „kígyófenyő”, hosszú, görbe, csak kevéssé elágazó ágainak köszönheti, széles, hegyes tűlevelei sok évig megmaradnak.

 

Hosszú aszfaltos szakasz következett ezután, mely átvitt bennünket az M 7-es autópálya alatt. A régi kempinget elhagyva hamarosan elértük az erdei utat, ami egy világító festékkel lefestett sorompóval volt lezárva. Gondolom azért, hogy az erdőben dolgozó favágók és teherautók jobban észre vehessék a szürkületben. A sárga rom jelzés mellett falatoztunk és A Fejérkőtől Tündérvölgyig túramozgalom ellenőrző pontjánál akinek még szükséges volt a fáról leolvashatta a kódokat. Hamarosan a Tündérvölgybe kanyarodtunk be, ahol a lehulló falevelek tényleg mesébe illő hangulatot keltettek.

Azonban így elrobogtunk a Mindszent kolostor emlékhely mellett, melyet egy Keresztből és félkörívben egy padsorból álló kegyhelynek alakítottak ki. Talán a többiek nem is tudták, hogy 2012-ben az Ordoszi Napsugár Alapítvány segítségével létesítették ezt a kegyhelyet.

Az itt található információs táblán Mindszent kolostor rövid története is olvasható:

1323 körül Raholczay Jakab fia, Lökös mester jelentős adományokat tett a remeték számára, ami lehetővé tette a Mindenszentekről nevezett kolostor megalapítását. Az alapításkor a kolostor a közeli Telki faluhoz tartozott.

A kolostor fennállása idején kiterjedt gazdálkodást folytatott, ami elsősorban mezőgazdasági tevékenység volt és kisebb halgazdaságot működtettek, amelynek léte a XVI. századig nyomon követhető.

1543 nyarán érte el az első török pusztítás a kolostort, majd az 1555. évi hadjárat teljesen megszüntette a kolostor életét.

1740-es években még könnyen restaurálható romokról árulkodnak az írások, de a helyreállítás elmaradt.

1786-ban II. Józsefnek a Pálos Rend eltörléséről szóló rendelete kivette az egykori mindszenti kolostor birtokainak kezelését a pálosok kezéből. A rend megszűnése után a kolostor területét Balatonszemeshez csatolták.

A XIX-XX század folyamán a Hunyadi grófok a kolostor tégláit elhordták részben a balatonszemesi uradalmi építkezéshez, de többségében a szóládi római katolikus plébánia céljaira használták fel.

Tündérvölgyben kitérőt tettünk a Bóbita forráshoz. Túratársak a következő képen látható hely felé néztek, és azon tanakodtak, vajon hol lehet a forrás pontos eredési helye.

 Lehet hogy a forrás a közeli kolostór lakóinak szolgált ivóvízül. Mos ihatatlan, mert nem is látszik honnan tőr a felszínre, csak a csordogáló vízér jelzi, hogy itt forrás van.




















Nagyon kellemes időben folytattuk utunkat Teleki felé. Útközben egy fürge cickányban gyönyörködhettünk

Telekinél már résen voltam, és időben szóltam egy újabb látványosságról, a 300 éves Berkenye fáról. Mindenki szívesen megnézte, de eddig még nem hallottak róla.




A fa levelei megbarnultak és erősen készültek a télre. Ránézve a képre úgy tűnik mintha a koronája jobb oldalt hiányos lenne. Nem emlékszem tavaly is ilyen lehetett, vagy azóta letöredeztek a nagy ágai?


 

Telekiben még láttunk egy érdekes növényt, a másod termését hozó vadcitromot. A tulajdonos elmondta, hogy az első termés képes megsárgulni, mint a rendes citrom, ugyan úgy fogyasztható.

Úti célunk végpontja a képen látható Szólád volt. Itt csak ketten szálltak ki a többiekkel mi Balatonszárszót választottuk. Útközben még 3-4 embertől elbúcsúztunk, akik Köröshegynek vették az irányt.

Lankás domboldalon, jelzetlen föld úton mentünk hazafelé. Az út legvége volt csak aszfaltos.

A kirándulás megkoronázására a többiek elmentek egy cukrászdába. Nem tartottam velük, mert szerintem minden sütemény méreg.




 


További képek itt.