Tihany

 Tihanyi Bencés Apátság

A Tihanyi Bencés Apátság - I. András (Endre) király által Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére alapított apátság... anno Domini 1055., mely az oszmán pusztítás után Wittwer Márton karmelita építész által 1719-54. között barokk stílusban épült újjá. A XI. századi román stílusú, háromhajós altemploma királyi temetkezőhelyül szolgált, itt helyezték végső nyugalomra I. András királyt és fiát, Dávid herceget. 

Séta egy hajdani vulkánban

F. Zs.,  2015. 01. 28.

A Tihanyi-félszigeten, távolabb a turistaútvonalaktól, a hajdani vulkanikus tevékenységek megkövült emlékeire bukkanhatunk.

Részlet:
"A Balaton kialakulása előtt a Pannon-tó visszahúzódása nyomán kialakult mocsaras térség uralta a területet. Ebbe a békés tájba hasítottak bele a kisebb-nagyobb kőzetblokkokat felszínre dobó hatalmas robbanások. Harangi Szabolcs így szemlélteti az eseményt: „A Tihanyi-félsziget mai területén a vulkánkitörések során vulkáni gázokban és kőzettörmelékekben gazdag, a felszín közelében nagy sebességgel, turbulensen kavargó árak terjedtek szét. Rövidesen egy mély kráter jött létre, ami körül gyűrű alakban halmozódtak fel a kidobott vulkáni anyagok. Nem sokkal később egy másik kráter nyílt, ahonnan szintén szerteszét süvítettek a kirepített kőzetdarabok. Volt olyan időszak, amikor egyszerre több kürtő is működött. A kőzetblokkok becsapódási nyomaiból, a torlóár-üledékek szerkezetéből világosan látszik, hogy a Külső-tó területe volt a fő kürtő, azonban működnie kellett e mellett, egy további kürtőnek is, ami most a Füredi-öböl területén van, a Balaton vízével eltakarva.

Talán nem több mint néhány napig vagy néhány hétig tartottak ezek a kitörések, majd a létrejött vulkán belsejében egy más fajta vulkáni működés vette kezdetét. Ezek jóval látványosabb kitörések voltak: az esti égboltot vörösre festő, ismétlődő lávatűzijáték kitörések során kisebb-nagyobb salakkúpok épültek fel. Végül minden elcsendesedett, azonban a mélyből, ahol a vulkánt tápláló magma még nem hűlt ki teljesen, a törések mentén forró vizes források törtek fel, s a jelenlegi Nyereg-hegytől, a Csúcs-hegyen és a Szarkádi-erdőn keresztül a Hármas- és Akasztó-hegyig kiterjedt gejzírmező alakult ki. A vízből kicsapódtak az oldott anyagok, karbonátok és kovás anyagok, melyek a vulkáni felépítmény peremén hoztak létre a gejzírekhez hasonlóan kisebb, különleges természeti értéket jelentő forráskúpokat. Ezek számát az 1900-as évek elején mintegy 150-re becsülték, ma még mindig legalább félszáz ismerhető fel.”
Az 1930-as években – ekkorra tehetők a legkorábbi hiteles feljegyzések – a két, immár nyugodt tó körül vadakban, madárfészkekben gazdag nádas terült el, ami a negyvenes évektől pusztulásnak indult. Mivel egyik tó sincs közvetlen összeköttetésben a Balatonnal, vizük összetétele más, magas sótartalmuk miatt ihatatlannak bizonyultak, ám gazdag halállományuk miatt fontos élelemforrásnak számítottak az évszázadok során. A Külső-tavat, és környékét, a természetes állapotok megőrzése érdekében tájvédelmi körzetté nyilvánították, a halakban még mindig bővelkedő Belső-tó azonban a gejzírkúpokkal, és a bazalttufába vájt Barátlakásokkal egyetemben látogatható és fontos turisztikai látványosságot."




További képek itt.

Balatonszabadi - Ádánd - Szabadhidvég

Ezen a napon utam első állomása a Balatonszabadi pusztatorony volt. A turistatérképen nem jelöli ezt a helyet. Sokat kellett irodalmaznom, hogy beazonosítsam, azt a helyet, ahol a templomrom megtalálható.

 


Távolból már láthattam volna az egyetlen kiemelkedő dombot, de a fotót, csak visszafele készítettem. A szőlőültetvények között egyetlen magaslat, ahonnan a környék teljesen belátható, annyira evidens volt, de oda fele menet nem vettem észre.

A dombra vezető út mellett volt egy információs tábla, amiről teljesen lekopott minden. Nem vendég csalogató.
A dombra menet a legszembetűnőbb építmény a millenniumi emlékmű. Balra a vízmű kerítése látszik a fától jobbra meg egy kis falmaradvány a templomból.

A rom melletti emlékművet Balatonszabadi község lakossága 2001-ben állíttatta. A szobrot  a falu szülötte a Kossuth díjas Veszprémi Imre készítette.











   Ez a fotó a millenniumi domb tetejéről készült. A megmaradt falmaradványok mellett az oltár és balra a régi képeken még fehérre festett magaslati pont található.
   A leletek alapján a XI. századtól meglévő templom és temető a környék egyik legkorábbi szakrális épülete lehetett. A templom észak - déli irányú, 20 méter hosszú volt és csupán 8 méter széles. A templomhoz tartozott egy torony is, melynek pontos célját nem sikerült megfejteni (talán bástya az ellenség ellen, esetleg lakótorony a szerzetesek számára).






1944-ben ádáz harcok dúltak itt, e tüzérségi pontként szolgáló magaslat birtoklása, fontos stratégiai kérdés volt.
A harcok idején pusztulhatott le ennyire a templom.

A itt lévő település jelentőségét emelte, hogy fontos utak mentek el mellette. Például a Győrből Pécsre itt vezetett el egy római út. A híres Hadút, mely Budáról indult és Fehérváron át Somogyvárra tartott szintén a település mellett haladt el. 
Bővebben Balatonszabadi honlapján olvashatunk e régi település történetéről.







A Túrautak, várak látnivalók Magyarországon web oldalon olvastam először a Hetyei templomromról, mely Ádánd közelében található.

Ádánd szélén hagytam kocsimat, majd kelet felé elindultam egy műúton. Erről a dombtetőn jobbra tértem le egy földútra, mely fokozatosan emelkedett. Egy idő után a távolban egy tornyos építményt figyeltem meg, mely egy geodéziai toronynak tűnt. Közeledve egyre izgatottabb lettem, mert ez csak a Hetyei templomrom lehet. Képeken, amiket láttam a Hetyei templomromot fák vették körül. Az akácfákat mostanra kivágták így szabadon pompázott a torony.






 A földútról le kellett térnem  mert csak a vetésen Keresztül haladva tudtam megközelíteni a romot. Ekkor értettem meg miért nincs ide vezető földút jelölés a turista térképen, mert nincs is út. Az idegen honnan tudja, hogy merre kell menni, ha nincs jelölve az út!

A fákat kivágták ugyan, így a rom jól látható volt, de a körbejárásnál  a száraz derékig, hol embermagasságig érő gazban nehéz volt a haladás.



Alább a torony mind a négy oldaláról készült képeket mutatom be.

 Keleti oldal




A Hetye falu középkori tégla építésű háromszintes tornya a csatlakozó templomrész falcsonkjaival. A torony a legfelső szint kivételével román kori. A torony keleti falán az egykori karzat boltozatának íve látszik. A legfelső szint kőkeretes ablakai alapján gótikus.

 Déli oldal




 A torony  dombtetőn egy nagyon kedvező magas helyen található. Egy videót is készítettem, mely jól érzékelteti, hogy milyen messze el lehet látni és elődeink így a környéket jól belátták.

A torony oldalán a félköríves ablak, majd felette a befalazott ikerablak látható.

Nyugati oldal








Nyugati oldalán félköríves ablakkal, felette hangréssel.

Felső szinten a befalazott ikerablakokkal.

Északi és nyugati oldal.

 Az északi oldalról külön képet nem készítettem ott nem volt semmi érdekes.








 A templomot temető veszi körül. Hetye falu a török korban elnéptelenedett. Templomának romját a helyiek Törökhagyás néven ismerik.

Visszafelé egy másik utat választottam Ádándra.  A térképen látszott, hogy ebben az esetben a Potoli vízfolyáson kell átkelnem, hogy az Ádándra vezető útra kiérjek. Az átkelés nehézkes, de egy ügyes turista víz nélkül megúszhatja. Kerestem volna egy olyan helyet ahol többen is könnyedén át tudjanak kelni. Találtam egy szekér utat, ahol köveken lehetett a túloldalra átugrálni, ahonnan a Hetyei templomrom könnyedén megközelíthető lenne. Azonban egy fára ki volt írva, hogy magánterület idegenek belépni tilos. Egy kutya is szerepelt a táblán a megfélemlítés érdekében.

A Hetyei  templomromot magánterület veszi körül, és a megközelítése tilos! A másik oldalon nem volt ilyen kiírás, és út sem.

Bővebben Ádánd honlapján olvashatunk a helyről.





A Szabadhidvégi pusztavár lényegében egy török kori palánkvár, valamint egy őskori földvár együttese. A földvár elég nagy alapterületen helyezkedik el. Egy légi felvételen szeretném bemutatni nagyságát. Stratégiailag rendkívül kedvező helyen, a Sió mellett helyezkedik el. A kép jobb alsó sarkában látható a Sió.
A vár közepe jelenleg mezőgazdasági művelés alatt áll. Körbe a sánc viszonylag jó állapotban található, helyenként bevágásokkal a munkagépek bejárása miatt. A Sió felőli (északi) oldalon egy nagyobb méretű suvadás található. A Sió felőli oldalon földsánc nem található csak a meredek fal. (bővebben) 

A képet innét származik: Légirégészet
            

Szabadhidvéget déli irányban elhagyva hatalmas földsáncot lehetett megpillantani. Borús idő miatt a kép nem elég kontrasztos, de a szántáson túl látszik, hogy a földből kiemelkedik egy hosszú földsánc és valahogy oda kell eljutni.









A földsánchoz közeledve egy nagy bevágás látható, mely a belső mezőgazdaságilag művelt területekre a bejutást segíti. A baloldali földsáncon három óriási rókalyukat is találtam.
A földvár körbejárása is tetemes időt vett igénybe. Az ekkor készített képek az albumban megtekinthetőek. Esteledett már, igyekeztem, mert a Sió mellett szerettem volna visszajutni Szabadhidvégre. Megtaláltam a levezető utat, amit jó lenne a turistautak térképen is jelölni.

A várat elhagyva a Sió partjáról készítettem ezt a képet. A vár és a gát között egy vizes terület húzódik. A vár nagysága a fák között is jól felsejlik. Nagyon esteledett ezért nem volt időm közelebb menni.

 Mezőkomáromhoz közeledve pont négy órakor a templomból felcsendülő harangjáték örvendeztetett meg.

 A lemenő nap sugara világította meg Mezőkomárom két templomát. Ezzel búcsúztam a túrától. A szürkületben a Sión átívelő régi rozsdás vasúti híd alig kivehető.













További képek itt.

Szamárkő - Vaskereszt

Másodszor vettem részt Hirschmann Attila Vízkereszt túráján. A szombati munkanap miatt délután 13:30-kór volt a gyülekező  a zamárdi templom mellett. Előző nap esett, még hajnalban is. A túrának nem januárban szokásos 12-13 fokban vágtunk neki.




A Szamárkőnél új rituáléval ismerkedtünk. A Szamárkőn a pata és lábnyomban kellett a kezeket elhelyezni. Az orrot egy lyukba téve lehetett egy kívánságra gondolni, mely nagy valószínűséggel teljesül.

A kép a rituálé helyét mutatja.

Kis csapatunk a Kőhegyi kilátóból jól látható presszóban gyülekezett újra. A kilátóba is csak a legelszántabbak mentek fel. A többiek már biztos nagyon ismerték ezt a panorámát.

 A Vaskeresztnél volt szalonna sütés és forralt bor készítés. Közben jókat beszélgettünk és iszogattunk.

 Marikával mi a forralt bort nem vártuk meg. Teljes besötétedés előtt szerettünk volna leérni. Bíborpiros színű naplementét még nem láttam. A Kőhegyi kilátóba még egyszer felmentünk, hogy körül nézzünk, de már csak a lámpák fényeit lehetett látni.
Utunk további részén már lámpák világították meg az utat.












További képek itt.

Töreki tavak.

További képek itt.

A Balaton színei; Mese: Nem vagyok én buta

2014.01.29. Balatonszéplak felső

Hóesés után, már esteledik.

További képek itt.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2014.12.31. Balatonszéplak felső

A Balaton kezd befagyni.

Felirat hozzáadása

További képek itt.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2014.12.26. Balatonszéplak felső

Ebéd után Babócával kisétáltunk a Balaton partjára. Sokáig nem lehettünk, mert nagyon erősen fújt a szél.

Képek itt.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2014.12.19. Balatonszéplak felső

Verőfényes napsütés volt, azonban a pára miatt a túlpart nem látható. Ezen a napon nem is készítettem sok képet.

 

További képek itt.

 2014.12.20. Balatonszéplak felső 

Másnap visszamentem, mert az erős szél miatt várható volt, hogy a túlpart is jól látható lesz. Megpróbáltam ugyan arról a helyről készíteni egy másik fotót.

  

Távolban még a Badacsony körvonala is látszik.

 Viharos szél fújt, a tarajos hullámok mellett a Tihanyi félsziget jól látható.

Olasz szerbtövis (Xanthium italicum)

(bővebben) 












További képek itt.

Mese: Nem vagyon én buta

   Még most is a fülembe cseng a válasz, amikor megnéztem fiam ellenőrzőjét, melyben a következő beírás szerepelt:

„Fia az órán szemtelenül viselkedett.”

Érdeklődtem milyen bűnt követett el, de a válasz röviden ennyi volt:

„Nem vagyok én buta”

Ennél többet nem is tudtam meg az esetről tőle. Csak a következő szülői értekezleten derült ki, hogy két választási lehetősége volt fiamnak vagy buta, vagy szemtelen. Fiam önérzetesem a szemtelent választotta, mert ő rá ne mondja senki sem, hogy buta. Erős diszgráfiája és gyenge diszlexiája miatt sok kudarc és csalódás érte, ezért félénk nem igazán közösségi emberke vált belőle. Társaitól elhúzódott és legtöbbször egymagában töltötte a szüneteket.

   Középiskolában is visszahúzódó inkább magányos ember volt. Egy tanfolyamot néztem ki neki, talán az osztályfőnöke ajánlotta, vagy a faliújságról olvastuk le már nem is tudom. Első hét után hihetetlen változásokat vettem észre rajta. Beszédes lett, lelkesedett a tanfolyamért, ahol memóriafokozó technikákat ismertettek meg a tanulókkal. Nyílt napon, amire nagy érdeklődéssel mentem el, ki is derült mi is okozta ezt a nagy változást viselkedésében. Mindenért megdicsérték, ha rossz volt a válasz azért is, mondván, hogy megpróbált válaszolni. Ekkor jöttem rá, hogy ha butaságot csinál, akkor sem szabad szidni, hanem dicsérni kell. Ennyire nem tudtam megváltozni, de mindenképpen visszafogtam magam, hogy lebutázzam. Egy hónap múlva az osztályfőnöke arról számolt be, hogy fiamat teljesen kicseréltél. Órákon jelentkezik, megszólal, társaival beszélget, és nem vonul el magányosan. Magabiztos társas emberré vált. Még az egyetemi felvételiről sem tudta osztályfőnöke lebeszélni, mert önbizalma már ekkor az egekben volt. Meg is lepődött osztályfőnöke, amikor megmutatta neki a diplomáját.

   Nemcsak a gyerekek nem szeretik, ha butának nevezik őket, hanem a felnőttek sem. Nagyon rosszul esett, amikor butának neveztek, mert nem rajongok a teljesítménytúrákért és a túramozgalmak sem kimondottan érdekelnek. Ha elmegyek valahova, azért teszem, mert nagyon szeretek a természetben lenni, és útközben a látnivalókat mindenképpen megnézem. Nagyon jónak tartom, hogy úton sok érdekes emberrel lehet megismerkedni. Nem vágyom arra, hogy számolgassam a kilométereket, pecséteket gyűjtögessek, és a polcon porosodó kupák sem lelkesítenek. Aranyjelvényes túrázó vagyok, de a költözésnél sikerült a jelvényemet elveszíteni, mert most sehol sem találom. Ez a jelvény nem nekem köszönhető, hanem a régi túratársaimnak, akik nekem is pecsételtek, amikor velük mentem.

   Azt, hogy butának neveztek nagyon elszomorított, és legfőképpen azért, mert egy számomra tisztelt nagyon okos túravezető mondta. A legjobb, akivel valaha találkoztam. Amikor újrakezdőként még kis teljesítményre voltam csak képes, tőle hallottam, hogy alkalmazkodni a leggyengébbhez kell. Tapasztaltam, hogy nem kellett loholnom mégis mindent meg tudtunk nézni. Fotózási szenvedélyemet is ki tudtam élni az ő túráin. Habár azt állítja magáról, hogy ő nem szeret alkalmazkodni, ezt a túráin nem éreztem, mert igen is alkalmazkodott túratársaihoz. Ettől lettek ezek a túrák nagyon nyugodtak és kellemesek, tartalmasak meg attól, hogy mindig nagyon felkészült rájuk.

   Kérlek, ne butázzátok le az olyan embereket, akik nem mindenben hasonlítanak rátok. A másképp gondolkodókat is lehet tisztelni és becsülni. Ők is lehetnek nagyon értékesek, és lehet tőlük is tanulni. Ha a lebutázott ember önbizalom hiányában szenved össze is roppanhat bele.

   A Dél-Dunántúli Kéktúrát szerettem volna úgy teljesíteni, hogy a pecséteket összegyűjtöm, de ma már a pecsételés iránti kicsi lelkesedésem is elmúlt. Nem tartom magamat butának. Olyan emberek társaságát keresem, akik megbecsülnek és dicsérnek inkább, minthogy butának nevezzenek. Velük pecsételés nélkül is szívesen végigmegyek a kéktúrán.

Pécs, Zsolnay Negyed

Sok kedves emlék fűz Pécshez, ezért szeretek visszajárni újra és újra. Nagy lelkesedéssel csatlakoztam a Zsolnay Negyed TTSE túrájához. Ők busszal érkeztek én meg kocsival. A parkolás nagyon kikészített, de a társaságban hamar feloldódtam.
A Busz Pályaudvarról gyalog közelítettük meg a Zsolnai Negyedet. 


Az első épület amit megpillantottam a jégverem volt a Ginko téren. Az iszlám építészetet megidéző egzotikus torony 1892 és 1893 között épült a Zacherl-gyár megrendelésére. A minaret-formát idéző díszítmény másodpéldánya a néhány négyzetméternyi alapterületű jégverem fölé került.



A közeli Információs Központban a kombinált Zsolnay jegyet vettük meg 1990 Ft-ért a nyugdíjasoknak szólót.

 Elsőre a Gyugyi gyűjteményt néztük meg.

2009 augusztusában vált biztossá, hogy az Amerikai Egyesült Államokban élő Dr. Gyugyi László több, mint 600 egyedi darabokat tartalmazó magángyűjteménye visszakerül egykori szülőhelyére, Pécsre. A gyűjtemény méltó helyét az erre a célra átalakított, szecessziós Sikorski-villában találták meg












Az alábbi képeken néhány darabja látható a gyüjteménynek.


Az úgynevezett "Alhambra" váza  Sikorski Tádé terve után készült. Alhambrának azt az eredeti mór agyagedényt nevezik, amelyet az Alhambra palotának egyik pincéjében találták meg a 16. században.

Óriás csutora,
Szüreti és esküvői jelenettel,
1883,
Klein Armin

Padlóváza,
áttört nyakrésszel, talprészén reliefszerű virág-motívumokkal,
1889

Formaterv: Sikorski Tádé
Dekorterv: Zsolnay Júlia

A következő a Zsolnay Család- és Gyártörténeti kiállítás volt, melyet megnéztünk.

 Nagyon tetszett ez az interaktív családfa, melyet Katica fedezett fel.

A Rózsaszín Zsolnay kiállításnál lefüleltek, mert fényképeztem. Egy fényképezős jegyet is kellett volna venni. Eddig ez fel sem tünt.

Közel négy évtizede, hogy egy családi örökségből hozzá kerülő boroskancsó felébresztette Winkler Barnabás Ybl-díjas építész „rózsaszínek” iránti szeretetét és elindította gyűjtőszenvedélyét, melynek eredménye a Rózsaszín Zsolnay Kiállítás több mint ezer darabot meghaladó együttese. A Zsolnay manufaktúra első évtizedeiben készült használati tárgyainak kalandos gyűjtéséről, a manufaktúra kezdeti éveinek történetéről és magukról a tárgyakról a gyűjtő az általa kiadott Kezdetben volt a rózsaszín… című könyvében mesél.

A Rózsaszín Zsolnay Kiállítás azokat a mindennapi használati tárgyakat – kávés- és teáskannákat, szappantartókat, bögréket, kuglófsütőket, süteményes- és tortatálakat, zsírosbödönöket és boroskancsókat – mutatja be, melyek Zsolnay Vilmos pink-kísérleteinek nyomán születtek. A legtöbb használati tárgy ekkoriban különös, megnyerő, de mégis egyedi színt kapott, így a pécsi Zsolnay-gyár mindennapi használatra szánt tárgyai rózsaszínben pompázva kerültek ki a kereskedések polcaira.
A gyűjtemény darabjai tömegtermelésben készültek, mégis minden darab egyedi, mindegyiknek saját története van. A manufaktúra fejlődésével a kezdeti, teljesen sima formák színük megtartása mellett egyre díszesebbé váltak. A kuglófsütők, vizeskancsók, zsírosbödönök a századforduló környéki élet egy szeletéről mesélnek.

A „rózsaszínek” az évek során fürdőszobák, konyhák, ebédlők és dolgozószobák kedvelt tárgyaivá váltak, hazánkban és a szomszédos országokban, falusi és városi háztartásokban, éttermekben és fogadókban, egyaránt. A pink-mázzal égetett edények kiállták az évszázad megpróbáltatásait, így a legrégebbi rózsaszínekből is igen sok látható ma is. (forrás)

A Látványmanufaktúráról nem készültek képek. Két hölgy meglehetősen unalmasan dolgozott. Ezenkívül egy ajándékot is kellett vennem.

A legszebb a helyreállított  ZSOLNAY MAUZÓLEUM volt.

A mauzóleumot a gyáralapító Zsolnay Vilmos 1900-ban történt elhunyta után fia, Miklós emeltette a gyárral közvetlenül határos magaslaton, ott, ahol egykoron a városi vesztőhely állt. A helyszín azonban nem árnyékos múltja okán vált fontossá a család életében.
A pici dombocska a gyáralapító egyik kedves helye volt, ahol szívesen időzött és szemlélte a
lent elterülő gyárat.



Zsolnay Vilmos veje, Sikorski Tádé építész tervei alapján 1901-ben kezdtek neki az építkezésnek és a környezet kialakításának. A pécsi Panthenon felépítésében a gyár valamennyi munkása részt vett, a legapróbb részletekig mindent ők maguk készítettek. „Az épület, kőműves, ács, asztalos, lakatos stb. munkálatot a család magával a gyár alkalmazottaival a maga anyagából végezteti s a kápolnán dolgozó munkások többnyire ma is azok, kik még az öregurat híven és szeretettel szolgálták.” – számol be az eseményről az 1901-es Pécsi Napló.
Zsolnay Vilmos érckoporsóját 1913-ban helyezték örök nyugalomra a családi kriptában, őt követte 1919-ben felesége, Bell Terézia is. Rajtuk kívül ma már csak fiúk, Miklós nyugszik itt, a többi családtag földi maradványait, urnáit a vandál pusztítások nyomán igencsak megrongálódott állapotban 1986-ban a pécsi dísztemetőben helyezték örök nyugalomra.







A neoromán épület egy sírkápolnát és alatta egy sírkamrát foglal magában díszes eozin szarkofággal, 32 koporsó-fülkével. A mauzóleum homlokzatát zománcozatlan pirogránit lapokkal burkolták, a félgömb kupolát pedig sötétzöld majolikamázas idomcserepekkel fedték le. A kápolnában eozin oltárt és örökmécsest helyeztek el, a falakat színes csempékkel díszítették. A kerek ablakok üvegei eredetileg a Roth-műhelyben készültek. A mauzóleum belső kupoláján a kék ég, kerubok és aranyló csillagok vigyázzák a halottak álmát. A szecessziós díszítősorok és virágfüzérek pedig utánozhatatlan derűvel árasztják el a teret. A belső teljes plasztikai díszítése Apáti Abt Sándor, a gyár vezető szobrászának műve. A kápolna közepén kékes folyatott mázas, román oszlopos mellvédű opeion nyíláson át a sírboltba lehet letekinteni, amelynek közepén, a templom középpontjában, lépcsős pódiumon Zsolnay Vilmos eozin szarkofágja áll, minden oldalán figurális jelenettel díszítve. Ez az építészeti elrendezés Napóleon párizsi sírjáéval azonos, a fentről lenézők fejet hajtanak az elhunyt előtt, míg a kriptában állók felnéznek a pár lépcsővel megemelt szarkofágra. Aki itt időz, önkéntelenül is megadja a tiszteletet az itt nyugvóknak. Mondják, hogy a téli napfordulókor, amikor a Nap a zeniten áll, a beeső fény feltárja az eozin titkát. Csak résen kell lenni, és talán mi magunk is a titok tudói lehetünk…
A történelem viharai során az épület és környezete jelentős mértékben leromlott, az egyes kerámiaelemeket széthordták. A mauzóleum teljes felújítása – a korábban megújult tetőszerkezetet leszámítva – az Európa Kulturális Fővárosa program részeként történt meg az egykori tervek és fotók alapján. (forrás)

A Pécsi Galériában Tolvaly Ernő kiállítását néztük meg. Nekem nagyon modern volt.

Itt láttam Jerikó rózsája nevű növényt, mely száraz állapotban összecsukódik.

de ha vizet kap kinyílik és kizöldül.











Egy hídon tudunk átjutni az egyetemi negyedbe. A hídon már csak ketten mentünk át.

Búcsúzóul az ÁRKÁD bevásárló központ Hópalotáját néztük meg.

További képek itt.