Tihany

 Tihanyi Bencés Apátság

A Tihanyi Bencés Apátság - I. András (Endre) király által Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére alapított apátság... anno Domini 1055., mely az oszmán pusztítás után Wittwer Márton karmelita építész által 1719-54. között barokk stílusban épült újjá. A XI. századi román stílusú, háromhajós altemploma királyi temetkezőhelyül szolgált, itt helyezték végső nyugalomra I. András királyt és fiát, Dávid herceget. 

Séta egy hajdani vulkánban

F. Zs.,  2015. 01. 28.

A Tihanyi-félszigeten, távolabb a turistaútvonalaktól, a hajdani vulkanikus tevékenységek megkövült emlékeire bukkanhatunk.

Részlet:
"A Balaton kialakulása előtt a Pannon-tó visszahúzódása nyomán kialakult mocsaras térség uralta a területet. Ebbe a békés tájba hasítottak bele a kisebb-nagyobb kőzetblokkokat felszínre dobó hatalmas robbanások. Harangi Szabolcs így szemlélteti az eseményt: „A Tihanyi-félsziget mai területén a vulkánkitörések során vulkáni gázokban és kőzettörmelékekben gazdag, a felszín közelében nagy sebességgel, turbulensen kavargó árak terjedtek szét. Rövidesen egy mély kráter jött létre, ami körül gyűrű alakban halmozódtak fel a kidobott vulkáni anyagok. Nem sokkal később egy másik kráter nyílt, ahonnan szintén szerteszét süvítettek a kirepített kőzetdarabok. Volt olyan időszak, amikor egyszerre több kürtő is működött. A kőzetblokkok becsapódási nyomaiból, a torlóár-üledékek szerkezetéből világosan látszik, hogy a Külső-tó területe volt a fő kürtő, azonban működnie kellett e mellett, egy további kürtőnek is, ami most a Füredi-öböl területén van, a Balaton vízével eltakarva.

Talán nem több mint néhány napig vagy néhány hétig tartottak ezek a kitörések, majd a létrejött vulkán belsejében egy más fajta vulkáni működés vette kezdetét. Ezek jóval látványosabb kitörések voltak: az esti égboltot vörösre festő, ismétlődő lávatűzijáték kitörések során kisebb-nagyobb salakkúpok épültek fel. Végül minden elcsendesedett, azonban a mélyből, ahol a vulkánt tápláló magma még nem hűlt ki teljesen, a törések mentén forró vizes források törtek fel, s a jelenlegi Nyereg-hegytől, a Csúcs-hegyen és a Szarkádi-erdőn keresztül a Hármas- és Akasztó-hegyig kiterjedt gejzírmező alakult ki. A vízből kicsapódtak az oldott anyagok, karbonátok és kovás anyagok, melyek a vulkáni felépítmény peremén hoztak létre a gejzírekhez hasonlóan kisebb, különleges természeti értéket jelentő forráskúpokat. Ezek számát az 1900-as évek elején mintegy 150-re becsülték, ma még mindig legalább félszáz ismerhető fel.”
Az 1930-as években – ekkorra tehetők a legkorábbi hiteles feljegyzések – a két, immár nyugodt tó körül vadakban, madárfészkekben gazdag nádas terült el, ami a negyvenes évektől pusztulásnak indult. Mivel egyik tó sincs közvetlen összeköttetésben a Balatonnal, vizük összetétele más, magas sótartalmuk miatt ihatatlannak bizonyultak, ám gazdag halállományuk miatt fontos élelemforrásnak számítottak az évszázadok során. A Külső-tavat, és környékét, a természetes állapotok megőrzése érdekében tájvédelmi körzetté nyilvánították, a halakban még mindig bővelkedő Belső-tó azonban a gejzírkúpokkal, és a bazalttufába vájt Barátlakásokkal egyetemben látogatható és fontos turisztikai látványosságot."




További képek itt.