Tihany

 Tihanyi Bencés Apátság

A Tihanyi Bencés Apátság - I. András (Endre) király által Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére alapított apátság... anno Domini 1055., mely az oszmán pusztítás után Wittwer Márton karmelita építész által 1719-54. között barokk stílusban épült újjá. A XI. századi román stílusú, háromhajós altemploma királyi temetkezőhelyül szolgált, itt helyezték végső nyugalomra I. András királyt és fiát, Dávid herceget. 

Séta egy hajdani vulkánban

F. Zs.,  2015. 01. 28.

A Tihanyi-félszigeten, távolabb a turistaútvonalaktól, a hajdani vulkanikus tevékenységek megkövült emlékeire bukkanhatunk.

Részlet:
"A Balaton kialakulása előtt a Pannon-tó visszahúzódása nyomán kialakult mocsaras térség uralta a területet. Ebbe a békés tájba hasítottak bele a kisebb-nagyobb kőzetblokkokat felszínre dobó hatalmas robbanások. Harangi Szabolcs így szemlélteti az eseményt: „A Tihanyi-félsziget mai területén a vulkánkitörések során vulkáni gázokban és kőzettörmelékekben gazdag, a felszín közelében nagy sebességgel, turbulensen kavargó árak terjedtek szét. Rövidesen egy mély kráter jött létre, ami körül gyűrű alakban halmozódtak fel a kidobott vulkáni anyagok. Nem sokkal később egy másik kráter nyílt, ahonnan szintén szerteszét süvítettek a kirepített kőzetdarabok. Volt olyan időszak, amikor egyszerre több kürtő is működött. A kőzetblokkok becsapódási nyomaiból, a torlóár-üledékek szerkezetéből világosan látszik, hogy a Külső-tó területe volt a fő kürtő, azonban működnie kellett e mellett, egy további kürtőnek is, ami most a Füredi-öböl területén van, a Balaton vízével eltakarva.

Talán nem több mint néhány napig vagy néhány hétig tartottak ezek a kitörések, majd a létrejött vulkán belsejében egy más fajta vulkáni működés vette kezdetét. Ezek jóval látványosabb kitörések voltak: az esti égboltot vörösre festő, ismétlődő lávatűzijáték kitörések során kisebb-nagyobb salakkúpok épültek fel. Végül minden elcsendesedett, azonban a mélyből, ahol a vulkánt tápláló magma még nem hűlt ki teljesen, a törések mentén forró vizes források törtek fel, s a jelenlegi Nyereg-hegytől, a Csúcs-hegyen és a Szarkádi-erdőn keresztül a Hármas- és Akasztó-hegyig kiterjedt gejzírmező alakult ki. A vízből kicsapódtak az oldott anyagok, karbonátok és kovás anyagok, melyek a vulkáni felépítmény peremén hoztak létre a gejzírekhez hasonlóan kisebb, különleges természeti értéket jelentő forráskúpokat. Ezek számát az 1900-as évek elején mintegy 150-re becsülték, ma még mindig legalább félszáz ismerhető fel.”
Az 1930-as években – ekkorra tehetők a legkorábbi hiteles feljegyzések – a két, immár nyugodt tó körül vadakban, madárfészkekben gazdag nádas terült el, ami a negyvenes évektől pusztulásnak indult. Mivel egyik tó sincs közvetlen összeköttetésben a Balatonnal, vizük összetétele más, magas sótartalmuk miatt ihatatlannak bizonyultak, ám gazdag halállományuk miatt fontos élelemforrásnak számítottak az évszázadok során. A Külső-tavat, és környékét, a természetes állapotok megőrzése érdekében tájvédelmi körzetté nyilvánították, a halakban még mindig bővelkedő Belső-tó azonban a gejzírkúpokkal, és a bazalttufába vájt Barátlakásokkal egyetemben látogatható és fontos turisztikai látványosságot."




További képek itt.

Balatonszabadi - Ádánd - Szabadhidvég

Ezen a napon utam első állomása a Balatonszabadi pusztatorony volt. A turistatérképen nem jelöli ezt a helyet. Sokat kellett irodalmaznom, hogy beazonosítsam, azt a helyet, ahol a templomrom megtalálható.

 


Távolból már láthattam volna az egyetlen kiemelkedő dombot, de a fotót, csak visszafele készítettem. A szőlőültetvények között egyetlen magaslat, ahonnan a környék teljesen belátható, annyira evidens volt, de oda fele menet nem vettem észre.

A dombra vezető út mellett volt egy információs tábla, amiről teljesen lekopott minden. Nem vendég csalogató.
A dombra menet a legszembetűnőbb építmény a millenniumi emlékmű. Balra a vízmű kerítése látszik a fától jobbra meg egy kis falmaradvány a templomból.

A rom melletti emlékművet Balatonszabadi község lakossága 2001-ben állíttatta. A szobrot  a falu szülötte a Kossuth díjas Veszprémi Imre készítette.











   Ez a fotó a millenniumi domb tetejéről készült. A megmaradt falmaradványok mellett az oltár és balra a régi képeken még fehérre festett magaslati pont található.
   A leletek alapján a XI. századtól meglévő templom és temető a környék egyik legkorábbi szakrális épülete lehetett. A templom észak - déli irányú, 20 méter hosszú volt és csupán 8 méter széles. A templomhoz tartozott egy torony is, melynek pontos célját nem sikerült megfejteni (talán bástya az ellenség ellen, esetleg lakótorony a szerzetesek számára).






1944-ben ádáz harcok dúltak itt, e tüzérségi pontként szolgáló magaslat birtoklása, fontos stratégiai kérdés volt.
A harcok idején pusztulhatott le ennyire a templom.

A itt lévő település jelentőségét emelte, hogy fontos utak mentek el mellette. Például a Győrből Pécsre itt vezetett el egy római út. A híres Hadút, mely Budáról indult és Fehérváron át Somogyvárra tartott szintén a település mellett haladt el. 
Bővebben Balatonszabadi honlapján olvashatunk e régi település történetéről.







A Túrautak, várak látnivalók Magyarországon web oldalon olvastam először a Hetyei templomromról, mely Ádánd közelében található.

Ádánd szélén hagytam kocsimat, majd kelet felé elindultam egy műúton. Erről a dombtetőn jobbra tértem le egy földútra, mely fokozatosan emelkedett. Egy idő után a távolban egy tornyos építményt figyeltem meg, mely egy geodéziai toronynak tűnt. Közeledve egyre izgatottabb lettem, mert ez csak a Hetyei templomrom lehet. Képeken, amiket láttam a Hetyei templomromot fák vették körül. Az akácfákat mostanra kivágták így szabadon pompázott a torony.






 A földútról le kellett térnem  mert csak a vetésen Keresztül haladva tudtam megközelíteni a romot. Ekkor értettem meg miért nincs ide vezető földút jelölés a turista térképen, mert nincs is út. Az idegen honnan tudja, hogy merre kell menni, ha nincs jelölve az út!

A fákat kivágták ugyan, így a rom jól látható volt, de a körbejárásnál  a száraz derékig, hol embermagasságig érő gazban nehéz volt a haladás.



Alább a torony mind a négy oldaláról készült képeket mutatom be.

 Keleti oldal




A Hetye falu középkori tégla építésű háromszintes tornya a csatlakozó templomrész falcsonkjaival. A torony a legfelső szint kivételével román kori. A torony keleti falán az egykori karzat boltozatának íve látszik. A legfelső szint kőkeretes ablakai alapján gótikus.

 Déli oldal




 A torony  dombtetőn egy nagyon kedvező magas helyen található. Egy videót is készítettem, mely jól érzékelteti, hogy milyen messze el lehet látni és elődeink így a környéket jól belátták.

A torony oldalán a félköríves ablak, majd felette a befalazott ikerablak látható.

Nyugati oldal








Nyugati oldalán félköríves ablakkal, felette hangréssel.

Felső szinten a befalazott ikerablakokkal.

Északi és nyugati oldal.

 Az északi oldalról külön képet nem készítettem ott nem volt semmi érdekes.








 A templomot temető veszi körül. Hetye falu a török korban elnéptelenedett. Templomának romját a helyiek Törökhagyás néven ismerik.

Visszafelé egy másik utat választottam Ádándra.  A térképen látszott, hogy ebben az esetben a Potoli vízfolyáson kell átkelnem, hogy az Ádándra vezető útra kiérjek. Az átkelés nehézkes, de egy ügyes turista víz nélkül megúszhatja. Kerestem volna egy olyan helyet ahol többen is könnyedén át tudjanak kelni. Találtam egy szekér utat, ahol köveken lehetett a túloldalra átugrálni, ahonnan a Hetyei templomrom könnyedén megközelíthető lenne. Azonban egy fára ki volt írva, hogy magánterület idegenek belépni tilos. Egy kutya is szerepelt a táblán a megfélemlítés érdekében.

A Hetyei  templomromot magánterület veszi körül, és a megközelítése tilos! A másik oldalon nem volt ilyen kiírás, és út sem.

Bővebben Ádánd honlapján olvashatunk a helyről.





A Szabadhidvégi pusztavár lényegében egy török kori palánkvár, valamint egy őskori földvár együttese. A földvár elég nagy alapterületen helyezkedik el. Egy légi felvételen szeretném bemutatni nagyságát. Stratégiailag rendkívül kedvező helyen, a Sió mellett helyezkedik el. A kép jobb alsó sarkában látható a Sió.
A vár közepe jelenleg mezőgazdasági művelés alatt áll. Körbe a sánc viszonylag jó állapotban található, helyenként bevágásokkal a munkagépek bejárása miatt. A Sió felőli (északi) oldalon egy nagyobb méretű suvadás található. A Sió felőli oldalon földsánc nem található csak a meredek fal. (bővebben) 

A képet innét származik: Légirégészet
            

Szabadhidvéget déli irányban elhagyva hatalmas földsáncot lehetett megpillantani. Borús idő miatt a kép nem elég kontrasztos, de a szántáson túl látszik, hogy a földből kiemelkedik egy hosszú földsánc és valahogy oda kell eljutni.









A földsánchoz közeledve egy nagy bevágás látható, mely a belső mezőgazdaságilag művelt területekre a bejutást segíti. A baloldali földsáncon három óriási rókalyukat is találtam.
A földvár körbejárása is tetemes időt vett igénybe. Az ekkor készített képek az albumban megtekinthetőek. Esteledett már, igyekeztem, mert a Sió mellett szerettem volna visszajutni Szabadhidvégre. Megtaláltam a levezető utat, amit jó lenne a turistautak térképen is jelölni.

A várat elhagyva a Sió partjáról készítettem ezt a képet. A vár és a gát között egy vizes terület húzódik. A vár nagysága a fák között is jól felsejlik. Nagyon esteledett ezért nem volt időm közelebb menni.

 Mezőkomáromhoz közeledve pont négy órakor a templomból felcsendülő harangjáték örvendeztetett meg.

 A lemenő nap sugara világította meg Mezőkomárom két templomát. Ezzel búcsúztam a túrától. A szürkületben a Sión átívelő régi rozsdás vasúti híd alig kivehető.













További képek itt.

Szamárkő - Vaskereszt

Másodszor vettem részt Hirschmann Attila Vízkereszt túráján. A szombati munkanap miatt délután 13:30-kór volt a gyülekező  a zamárdi templom mellett. Előző nap esett, még hajnalban is. A túrának nem januárban szokásos 12-13 fokban vágtunk neki.




A Szamárkőnél új rituáléval ismerkedtünk. A Szamárkőn a pata és lábnyomban kellett a kezeket elhelyezni. Az orrot egy lyukba téve lehetett egy kívánságra gondolni, mely nagy valószínűséggel teljesül.

A kép a rituálé helyét mutatja.

Kis csapatunk a Kőhegyi kilátóból jól látható presszóban gyülekezett újra. A kilátóba is csak a legelszántabbak mentek fel. A többiek már biztos nagyon ismerték ezt a panorámát.

 A Vaskeresztnél volt szalonna sütés és forralt bor készítés. Közben jókat beszélgettünk és iszogattunk.

 Marikával mi a forralt bort nem vártuk meg. Teljes besötétedés előtt szerettünk volna leérni. Bíborpiros színű naplementét még nem láttam. A Kőhegyi kilátóba még egyszer felmentünk, hogy körül nézzünk, de már csak a lámpák fényeit lehetett látni.
Utunk további részén már lámpák világították meg az utat.












További képek itt.