Az idén 24. alkalommal rendezték meg a Mályvádi teljesítmény túrát 2014 augusztus 30-án. Én a 20-as távon indultam, túra társam pedig az 55 km-es távon. Implom József Általános Iskola tornatermében aludtunk, ahova az előző nap érkeztünk a Szarvasi Arborétum érintésével. Nekem a rajt helyem a Városerdő vasútállomásról megközelíthető gáton volt.
Mályvád 20
Gyula-Városerdő, rajt
Gyorsan regisztráltam és az előttem menők irányába a gáton megindultam. Az alábbi sík és egyenes hosszú szakaszok jellemezték a túraútvonalat.
A Fekete-Kőrös bal partján kezdődött az út, ahol először a Mályvádi szükségtározó visszavezető műtárgyát majd a megnyitási helyének munkálatait láthattuk.
A gátról hamarosan lekanyarodott az út, de az előttem haladók a gáton folytatták túrájukat. Én a térkép szerint a piroson haladtam. Egyenes és kicsit sáros fekete színű földdel borított útszakasz következett.
Egy rétre kiérve nagyon harmatos volt a fű, mely később azt okozta, hogy nagyon átnedvesedett a zoknim és ettől a lábamon a bőr felázott. Később ennek egy hólyag lett az eredménye a talpamon.
A Sitke ellenőrzési pontig csak egy szembejövő emberrel találkozta. Nagyon magányos voltam, mert ezen a szakaszon egyedül kellett mennem. Sitkei ellenőrző ponton kaptunk inni valót, és gyümölcsöt ehettünk. Gáti csoport is utolért. A sorban egy gyulai nordic walking-os oktatóval ismerkedtem meg. Innen már ketten mentünk tovább. Elhatároztuk, hogy a Mályvádi Őstölgyeshez teszünk egy kitérőt ez kb. 5 km pluszt jelentett. A Mályváldi Őstölgyes ellenőrző ponton megkérdezték, hogy eltévedtünk-e. Tudatosan jöttünk, hogy az 1000. Természetvédelmi területet a Mályváldi Őstölgyest megnézzük. Itt értek utol a békéscsabai lányok, akik szintén nem eltévedve önként jöttek erre a kitérőre.
Négy ember kellett, hogy a legvastagabb fát körülérjük. Hosszan fogták a fa törzsét, hogy energiával is feltöltődjenek.
Egyenes hosszú utakon folytattuk utunkat, de egy csoport voltunk már. Sok szembejövő 30-as távon induló túrázóval találkoztunk. A szalagozások a szembejövőket segítette, de mi sem tévedtünk el segített GPS-em.
A hosszú sík egyenes szakaszokon a vándorlást az itt szokásos nem magasles, hanem "alacsony" veszőből font vadles tarkította. A vadles mögötti padon túratársaim megpihentek. Az egyhangú utat viccelődéssel és beszélgetéssel töltöttük.
Solymos a következő ellenőrzési pont a napsütötte gát tetején volt. Árnyat talán az "ezeréves" sátor biztosított volna. Többiek megpihentek, de én előrementem, hogy árnyékot keressek.
A fa árnyékából egy nagyon hosszú , mint később kiderült 3 km-es aszfaltutat pillantottam meg. Az út elején egy túratársunk kiszáll és busszal ment tovább. A célban hatalmas vízhólyagokat mutatott mindkét talpán. Érthető volt döntése.
Gyulavári ellenőrzési pontnál és is döntéshelyzetbe kerültem. A többiek folytatták az utat én a Kastélyban lévő múzeumot választottam. A himnuszokat bemutató termen gyorsan áthaladtam és a kortárs művészeti terem sem kötött le nagyon. Nemzetiségi népművészeti kiállítás a szokványos volt. Nagyon jól felépített tematikus kiállítás megnézése és a teljesítmény túrázás nem tudom mennyire egyeztethető össze. Én nagyon fáradtnak éreztem magam és nem nagyon tudtam odafigyelni. A kastélyt a Körös-Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány működteti. Ökogazdálkodású tejtermelés laktóz intoleranciám miatt nem érdekelt. A régi búzafajták újra termesztése már érdekesebb téma.
E kastély egyik cselédházában született Kohán György Kossuth-díjas festőművész hirdette a falon lévő tábla.
Fáradság miatt és mivel a talpam kezdett nagyon érzékeny lenni én is feladtam. A pontőr befejezte munkáját így csatlakoztam hozzá, szégyenszemre kocsival érkeztem meg a célállomásra. Már csak itthon vettem észre, hogy a megtett kilométerekhez az előző napi szarvasi sétánkat is hozzátette a GPS-em így mindenkit félrevezettem a 26 km-es útbecsléssel. én csak az előirányzott 20 km-t tettem meg. Az önként vállat 6 km már nem ment. Amikor levettem a bakancsomat a zoknim teljesen vizes volt, a lábam meg felázott mintha egész nap meleg vízben mászkáltam volna. Túratársammal megbeszéltem, hogy időben zoknit kellet volna cserélnem és akkor nem lett volna ilyen kis vízhólyag a talpamon. Elmondása alapján több cserezoknit is kell vinni egy hosszabb túrára. Ezt a jó tanácsot meg is fogom fogadni.
Evés, fürdés és egy kis pihenés után úgy éreztem mozognom kell, mert elkezdtem érezni a derekamat és azt, hogy vannak lábaim. A lábamon a bőr megszáradt és a vízhólyagok is visszahúzódtak. Én elmentem sétálni, hogy világosban is felderíteni a terepet, mert a mozgásra is szükségem volt. Túratársam végül is feladta a várnézést, mert későn érkezett meg. Én még vagy 4-5 km-es levezető túrával felkerestem egy pár érdekes helyet.
Bodoki Károly mérnök 1814-1868
A Körösök és Berettyó szabályozásának kiemelkedő alakja.
Gyulai vár nappal.
.jpg)
A Gyulai Várfürdő főbejárata mellett látható a fából készült, női alakot formáló, hatalmas szobor.
Szabó Jenő szobrászművész úgy döntött, hogy kiszabadítja a fa lelkét és szobrot farag a kiszáradt, több mint 100 éves öreg tölgyfából.
Gyulát átszelő Élővíz csatorna egyik
hídja tele lakatokkal. Mire jó ez az őrület?
Wikipedia-ban ezt olvastam:
Az Élővíz-csatorna egy vízhasznosítási (többnyire belvíz) levezetésére szolgáló mesterséges csatorna Gyula–Békéscsaba–Békés között. Békéscsabán sok helybeli egyszerűen „Körösnek”, vagy „Körös-csatornaként” emlegeti, mivel jelentős részén az egykori Fehér-Körös holtágában halad. Békésen a gúnyneve az egykori gyári szennyezés miatt Büdös-Körös.
Este a tornaszőnyegre még a felfújt gumacomat is rátettem, mert a derekam fájt egy kicsit. Reggelre teljesen kipihenten ébredtem
További képek itt.
Csattanó maszlag (Datura stramonium) a Burgunyafélék (Solanaceae) családjába tartozó faj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése