Az idén 24. alkalommal rendezték meg a Mályvádi teljesítmény túrát 2014 augusztus 30-án. Én a 20-as távon indultam, túra társam pedig az 55 km-es távon. Implom József Általános Iskola tornatermében aludtunk, ahova az előző nap érkeztünk a Szarvasi Arborétum érintésével. Nekem a rajt helyem a Városerdő vasútállomásról megközelíthető gáton volt.
Mályvád 20
Gyula-Városerdő, rajt Sitka Mályvádi erdőség Solymosi út Solymos Gyulavári (kastélypark) Duzzasztó Vár, Várfürdő Gyula, cél
Városerdő vasúti híd (József szanatórium mh.)
Gyula, Implom József Általános Iskola (Béke sugárút 49.)
Gyorsan regisztráltam és az előttem menők irányába a gáton megindultam. Az alábbi sík és egyenes hosszú szakaszok jellemezték a túraútvonalat.
A Fekete-Kőrös bal partján kezdődött az út, ahol először a Mályvádi szükségtározó visszavezető műtárgyát majd a megnyitási helyének munkálatait láthattuk.
A gátról hamarosan lekanyarodott az út, de az előttem haladók a gáton folytatták túrájukat. Én a térkép szerint a piroson haladtam. Egyenes és kicsit sáros fekete színű földdel borított útszakasz következett.
Egy rétre kiérve nagyon harmatos volt a fű, mely később azt okozta, hogy nagyon átnedvesedett a zoknim és ettől a lábamon a bőr felázott. Később ennek egy hólyag lett az eredménye a talpamon.
A Sitke ellenőrzési pontig csak egy szembejövő emberrel találkozta. Nagyon magányos voltam, mert ezen a szakaszon egyedül kellett mennem. Sitkei ellenőrző ponton kaptunk inni valót, és gyümölcsöt ehettünk. Gáti csoport is utolért. A sorban egy gyulai nordic walking-os oktatóval ismerkedtem meg. Innen már ketten mentünk tovább. Elhatároztuk, hogy a Mályvádi Őstölgyeshez teszünk egy kitérőt ez kb. 5 km pluszt jelentett. A Mályváldi Őstölgyes ellenőrző ponton megkérdezték, hogy eltévedtünk-e. Tudatosan jöttünk, hogy az 1000. Természetvédelmi területet a Mályváldi Őstölgyest megnézzük. Itt értek utol a békéscsabai lányok, akik szintén nem eltévedve önként jöttek erre a kitérőre.
Négy ember kellett, hogy a legvastagabb fát körülérjük. Hosszan fogták a fa törzsét, hogy energiával is feltöltődjenek.
Egyenes hosszú utakon folytattuk utunkat, de egy csoport voltunk már. Sok szembejövő 30-as távon induló túrázóval találkoztunk. A szalagozások a szembejövőket segítette, de mi sem tévedtünk el segített GPS-em.
A hosszú sík egyenes szakaszokon a vándorlást az itt szokásos nem magasles, hanem "alacsony" veszőből font vadles tarkította. A vadles mögötti padon túratársaim megpihentek. Az egyhangú utat viccelődéssel és beszélgetéssel töltöttük.
Solymos a következő ellenőrzési pont a napsütötte gát tetején volt. Árnyat talán az "ezeréves" sátor biztosított volna. Többiek megpihentek, de én előrementem, hogy árnyékot keressek.
A fa árnyékából egy nagyon hosszú , mint később kiderült 3 km-es aszfaltutat pillantottam meg. Az út elején egy túratársunk kiszáll és busszal ment tovább. A célban hatalmas vízhólyagokat mutatott mindkét talpán. Érthető volt döntése.
Gyulavári ellenőrzési pontnál és is döntéshelyzetbe kerültem. A többiek folytatták az utat én a Kastélyban lévő múzeumot választottam. A himnuszokat bemutató termen gyorsan áthaladtam és a kortárs művészeti terem sem kötött le nagyon. Nemzetiségi népművészeti kiállítás a szokványos volt. Nagyon jól felépített tematikus kiállítás megnézése és a teljesítmény túrázás nem tudom mennyire egyeztethető össze. Én nagyon fáradtnak éreztem magam és nem nagyon tudtam odafigyelni. A kastélyt a Körös-Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány működteti. Ökogazdálkodású tejtermelés laktóz intoleranciám miatt nem érdekelt. A régi búzafajták újra termesztése már érdekesebb téma.
E kastély egyik cselédházában született Kohán György Kossuth-díjas festőművész hirdette a falon lévő tábla.
Fáradság miatt és mivel a talpam kezdett nagyon érzékeny lenni én is feladtam. A pontőr befejezte munkáját így csatlakoztam hozzá, szégyenszemre kocsival érkeztem meg a célállomásra. Már csak itthon vettem észre, hogy a megtett kilométerekhez az előző napi szarvasi sétánkat is hozzátette a GPS-em így mindenkit félrevezettem a 26 km-es útbecsléssel. én csak az előirányzott 20 km-t tettem meg. Az önként vállat 6 km már nem ment. Amikor levettem a bakancsomat a zoknim teljesen vizes volt, a lábam meg felázott mintha egész nap meleg vízben mászkáltam volna. Túratársammal megbeszéltem, hogy időben zoknit kellet volna cserélnem és akkor nem lett volna ilyen kis vízhólyag a talpamon. Elmondása alapján több cserezoknit is kell vinni egy hosszabb túrára. Ezt a jó tanácsot meg is fogom fogadni.
Evés, fürdés és egy kis pihenés után úgy éreztem mozognom kell, mert elkezdtem érezni a derekamat és azt, hogy vannak lábaim. A lábamon a bőr megszáradt és a vízhólyagok is visszahúzódtak. Én elmentem sétálni, hogy világosban is felderíteni a terepet, mert a mozgásra is szükségem volt. Túratársam végül is feladta a várnézést, mert későn érkezett meg. Én még vagy 4-5 km-es levezető túrával felkerestem egy pár érdekes helyet.
Bodoki Károly mérnök 1814-1868
A Körösök és Berettyó szabályozásának kiemelkedő alakja.
Gyulai vár nappal.
A Gyulai Várfürdő főbejárata mellett látható a fából készült, női alakot formáló, hatalmas szobor.
Szabó Jenő szobrászművész úgy döntött, hogy kiszabadítja a fa lelkét és szobrot farag a kiszáradt, több mint 100 éves öreg tölgyfából.
Gyulát átszelő Élővíz csatorna egyik
hídja tele lakatokkal. Mire jó ez az őrület?
Wikipedia-ban ezt olvastam:
Az Élővíz-csatorna egy vízhasznosítási (többnyire belvíz) levezetésére szolgáló mesterséges csatorna Gyula–Békéscsaba–Békés között. Békéscsabán sok helybeli egyszerűen „Körösnek”, vagy „Körös-csatornaként” emlegeti, mivel jelentős részén az egykori Fehér-Körös holtágában halad. Békésen a gúnyneve az egykori gyári szennyezés miatt Büdös-Körös.
Este a tornaszőnyegre még a felfújt gumacomat is rátettem, mert a derekam fájt egy kicsit. Reggelre teljesen kipihenten ébredtem
További képek itt.
Csattanó maszlag (Datura stramonium) a Burgunyafélék (Solanaceae) családjába tartozó faj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése