Balatonszemes - Teleki - Balatonszárszó

Balatonszemesről a sárga jelzésen haladtunk kifele amikor a Gárdonyi Géza és Táncsics Mihály utca sarkán felfedeztem az alábbi érdekes növényt. Először tujának néztem, de levele úgy szúrt mintha csodabogyó lenne.

A növényhatározó facebook oldalhoz fordultam segítségért. Rögtön érkezett is a válasz, chilei fenyő. Más néven chilei araukária, mely a nálunk szoba fenyőnek nevezett növény rokona. Némelyek úgy vélték a dinoszauruszok lakmároztak belőle, mások ezt kétségbevonták, mert nagyon szúrós a levele. 

A wikipédiából megtudhatjuk:

A chilei araukária (Araucaria araucana) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályának a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe, ezen belül az araukáriafélék (Araucariaceae) családjába tartozó faj.

A chilei araukária Dél-Amerika rideg éghajlatú déli csücskéből (Argentína és Chile) származik, és még Nyugat-Európa enyhe telű tájain is megmarad védelem nélkül a szabadban.

Fiatal korában még a tipikus fenyőfa alakot mutatja, később azonban széles, ernyő alakú vagy csaknem lapos lesz. Német nevét „kígyófenyő”, hosszú, görbe, csak kevéssé elágazó ágainak köszönheti, széles, hegyes tűlevelei sok évig megmaradnak.

 

Hosszú aszfaltos szakasz következett ezután, mely átvitt bennünket az M 7-es autópálya alatt. A régi kempinget elhagyva hamarosan elértük az erdei utat, ami egy világító festékkel lefestett sorompóval volt lezárva. Gondolom azért, hogy az erdőben dolgozó favágók és teherautók jobban észre vehessék a szürkületben. A sárga rom jelzés mellett falatoztunk és A Fejérkőtől Tündérvölgyig túramozgalom ellenőrző pontjánál akinek még szükséges volt a fáról leolvashatta a kódokat. Hamarosan a Tündérvölgybe kanyarodtunk be, ahol a lehulló falevelek tényleg mesébe illő hangulatot keltettek.

Azonban így elrobogtunk a Mindszent kolostor emlékhely mellett, melyet egy Keresztből és félkörívben egy padsorból álló kegyhelynek alakítottak ki. Talán a többiek nem is tudták, hogy 2012-ben az Ordoszi Napsugár Alapítvány segítségével létesítették ezt a kegyhelyet.

Az itt található információs táblán Mindszent kolostor rövid története is olvasható:

1323 körül Raholczay Jakab fia, Lökös mester jelentős adományokat tett a remeték számára, ami lehetővé tette a Mindenszentekről nevezett kolostor megalapítását. Az alapításkor a kolostor a közeli Telki faluhoz tartozott.

A kolostor fennállása idején kiterjedt gazdálkodást folytatott, ami elsősorban mezőgazdasági tevékenység volt és kisebb halgazdaságot működtettek, amelynek léte a XVI. századig nyomon követhető.

1543 nyarán érte el az első török pusztítás a kolostort, majd az 1555. évi hadjárat teljesen megszüntette a kolostor életét.

1740-es években még könnyen restaurálható romokról árulkodnak az írások, de a helyreállítás elmaradt.

1786-ban II. Józsefnek a Pálos Rend eltörléséről szóló rendelete kivette az egykori mindszenti kolostor birtokainak kezelését a pálosok kezéből. A rend megszűnése után a kolostor területét Balatonszemeshez csatolták.

A XIX-XX század folyamán a Hunyadi grófok a kolostor tégláit elhordták részben a balatonszemesi uradalmi építkezéshez, de többségében a szóládi római katolikus plébánia céljaira használták fel.

Tündérvölgyben kitérőt tettünk a Bóbita forráshoz. Túratársak a következő képen látható hely felé néztek, és azon tanakodtak, vajon hol lehet a forrás pontos eredési helye.

 Lehet hogy a forrás a közeli kolostór lakóinak szolgált ivóvízül. Mos ihatatlan, mert nem is látszik honnan tőr a felszínre, csak a csordogáló vízér jelzi, hogy itt forrás van.




















Nagyon kellemes időben folytattuk utunkat Teleki felé. Útközben egy fürge cickányban gyönyörködhettünk

Telekinél már résen voltam, és időben szóltam egy újabb látványosságról, a 300 éves Berkenye fáról. Mindenki szívesen megnézte, de eddig még nem hallottak róla.




A fa levelei megbarnultak és erősen készültek a télre. Ránézve a képre úgy tűnik mintha a koronája jobb oldalt hiányos lenne. Nem emlékszem tavaly is ilyen lehetett, vagy azóta letöredeztek a nagy ágai?


 

Telekiben még láttunk egy érdekes növényt, a másod termését hozó vadcitromot. A tulajdonos elmondta, hogy az első termés képes megsárgulni, mint a rendes citrom, ugyan úgy fogyasztható.

Úti célunk végpontja a képen látható Szólád volt. Itt csak ketten szálltak ki a többiekkel mi Balatonszárszót választottuk. Útközben még 3-4 embertől elbúcsúztunk, akik Köröshegynek vették az irányt.

Lankás domboldalon, jelzetlen föld úton mentünk hazafelé. Az út legvége volt csak aszfaltos.

A kirándulás megkoronázására a többiek elmentek egy cukrászdába. Nem tartottam velük, mert szerintem minden sütemény méreg.




 


További képek itt.

Bonnya - Bonnyapuszta

Furcsa szokások

   Úgy hiszem másodszor sikerült teljesítenem a Koppány túramozgalmat. Miért van az, hogy csak hiszem? Mert nem vettem igazolófüzetet, nem töltöttem ki és nem küldtem vissza. A társaság kedvéért és a táj szépségéért vágtam bele másodszorra is. A teljesítménytúrázással, és azt, hogy vannak túramozgalmak igazából azóta szembesültem, amióta Siófokon kezdtem meg nyugdíjas éveimet. Nekem ezek furcsa szokások, mert előtte nem nagyon ismertem ezt a fajta túrázást. Nekem már az is furcsa volt, amikor ezt elmondtam egy túrázónak, aki megsértődött rajta. Neki az itteni szokás a természetes, mert ezt látta évek óta, ebbe született bele, és másfajta gondolkodást, hozzáállást nehezen fogad el.

    Amikor a teljesítmény túra kifejezést meghallottam nem is akartam elmenni egy ilyen meghívásra. Azonban a kíváncsiság és a tudásvágy győzedelmeskedett bennem. Ezek a túrák nemcsak a teljesítményről szólnak. Vannak 10 km-es szintidő nélküli szakaszok, teljesen kezdőknek. Később mivel nem a teljesítményről szól én is elmentem, és úgy hiszem a jövőben is el fogok menni, mert a vidéki életnek ez már a része, ha szeretnék túrázni, alkalmazkodnom kell. Mindig azt tanultam nem szabad egyedül nekivágni egy túrának, mert baleset esetén nincs segítség. Én ezt maradéktalanul eddig betartottam. Ezen a teljesítménytúrákon nagyon sok egymagában túrázó embert láttam, akik társaság vagy azonos szintű társ hiányában nekivágnak. Hiszen itt nincsenek egyedül, mert az úton vagy leelőznek másokat vagy őket előzik le a gyorsabbak. Nekem már ilyenkor kicsit soknak is tűnik az erdő csendjét háborgató embertömeg. Sok teljesítmény túra végén kupákat osztogatnak az arra érdemeseknek, és legfőképpen azoknak, akik ezt kérik. Én még kupa nélküli vagyok, nem szeretném, hogy a polcomon sorakozzanak, mert nem szeretem a port takarítani.

    A versenyzők rengeteget edzenek, hajtják magukat, hogy megszerezzenek egy kupát vagy érmet, Én túrázni szeretek, melyet minden évszakban lehet művelni, és élvezem a természetben való létet, és a jó beszélgetéseket. Egy magas hegyre feljutni, már készülni kell, és a feljutás is néha nem egyszerű, de a kilátás csodálatos élménye, a lábaid előtt heverő völgy szédítő mélysége, számomra megéri az erőfeszítést. Nekem a túra nem a teljesítményről szól és nem egy mozgalomról, ahol pecséteket lehet gyűjteni, hanem egy érzés, amit szeretek mindig megújítani, új érdekes vidékeket és embereket megismerni. Ha elmegyek valahova és egy megnézőkét kihagynak, mérges vagyok. Az ittenieknek lehet, hogy egy unos untalanig látott dolog, de nekem „csecsemőnek” a felfedezés, megismerés gyönyörét adja, amit a jövőben nem szeretnék elmulasztani.

    Ha új emberekkel ismerkedsz meg, új szokásokat vehetsz fel. Így történt ez velem is a növényekkel, vadvirágokkal kapcsolatban. Biológusként utáltam a latin neveket bemagolni. Sokáig ellenálltam, és amikor túrán megkérdezték ez micsoda nem válaszoltam. Hosszú kihagyás után újrakezdőként új ismerőseim kérdésére sem válaszoltam, de valami beugrott a virág nevével kapcsolatban. Otthon megnézte, és ami a túrán névként beugrott igaz volt, és a következő túrán már villoghattam vele. Ez azóta már egy szenvedéllyé fokozódott és elhatározássá, hogy a lakóhelyem környéki virágokat lefotózom, meghatározom, megnézem van-e gyógyhatásuk, és ha van, akkor hogyan kell begyűjteni és egyszerűen felhasználni. Egy adatbázist szeretnék ezekből a vadvirágokból építeni, de ehhez tárhelyre lenne szükségem. Régen biztos megoldottam volna ezt a problémát, de ma már nincs annyi energiám. Így egyáltalán nem biztos, hogy meg tudom valósítani ezt a tervemet.

Közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faj.

(bővebben)

További képek itt.

Felsőörs földtani kincsei, geotúra

    Az idén „Az Év Földtani Értéke a Bakony–Balaton Geoparkban” címet Felsőörs kapta meg, mert sokat tettek, hogy  hogy a Forrás-hegy Európa hírű feltárását bemutató geológiai tanösvény látogatható legyen és hogy tovább épüljön a Malom-völgyi tanösvény.  

    Ennek keretében a felsőörsi Civil Házban Dr. Budai Tamás és Dr. Vörös Attila tartott előadást Felsőörs földtani kincseiről.
    Ismeretterjesztő előadást terepbejárás követte, ahol a Szent Kereszt-hegyen található, látványos Miske-sziklához is ellátogattunk és érintettük a Malom-völgyi tanösvényt is. A túra végén megismerhettük a felsőörsi Forrás-hegy érdekességét is.

    Felsőörs K-i részét felső-perm és és alsó-triász képződmények alkotják, míg a Ny-i azoknál fiatalabb középső- és felső-triász rétegekből épül fel. A két területet egy közel  É-D-i csapású szerkezeti zóna választ el egymástól.






A katolikus templom arra a gerincre épült, amely  az alsó-triász rétegsor középső mintegy 20-30 méter vastag szakaszát alkotó Hidegkúti Dolomitból áll.

Dr. Budai Tamás a műemlék templom tövében
látható Hidegkúti Dolomit megdőlt rétegeit mutatja a hallgatóságnak.

Következő állomásunk a Malom-völgy K-i szélén levő Szent-Kereszt-hegy volt. A vörös homokkőből faragott feszület tövében a csoport egyek része megpihent, mert a Miske-sziklához nem fértünk be egyszerre. A kereszt előtt álló fiatal polgármester szóval tartott, míg várakoztunk.

Ezen a képen a Miske-szikláknál a két előadó látható:  Dr. Vörös Attila akadémikus és Dr. Budai Tamás térképező geológus, akik a ma élő tudósok közül a legtöbbet tették Felsőörs és környékének geológiai értékeinek feltárása, tudományos feldolgozása és népszerűsítse terén.

A feszülettől mintegy 30 méterre meredek sziklaborda emelkedik a Malom-völgy fölé, amelyet az Iszkahegyi Mészkő közel függőleges szerkezeti mozgások hatására élükre állított rétegei alkotnak. A sötétszürke , kalapálással bitumenszagot árasztó kőzetet örülök, hogy nekem is volt szerencsém megismerni.

Utunkat a Malom-völgyi tanösvény érintésével folytattuk, majd Felsőörsre visszatérve a sportpálya mellett megtaláltuk a Forrás-hegyi geológiai tanösvény bejáratát.

A Forrás-hegyi geológiai lelőhelyet földtani  térképezés során Böckh János az egyik legnagyobb magyar geológus 1810-ben fedezte fel. Két évvel később megjelent művének köszönhetően a feltárás nemzetközi hírnévre tett szert.
Lépcsőn juthatunk le a Felsőörsi mészkőhöz, melyet sötétszürke tűzkőgumókat tartalmazó mészkő építi fel.
Ammonitesz-maradványokat sajnos nekem nem sikerült találnom a mészkőben.

A Felsőörsi Mészkőre települő vulkáni tevékenység következtében keletkező vulkáni hamuból keletkező szürke és zöldszínű tufa. A tufa mállékonysága miatt a szelvénynek ezt a szakaszát tető védi az időjárás viszontagságaitól.








A kutatócsoport sokat tett azért, hogy a felsőörsi szelvényben az anizuszi és ladin emelet határába beüssék az "aranyszöget" Ez a határ jól bizonyítható volt az itt található őslény-maradványok segítségivel. Ezt a határszöget végül is szomorúan mesélték, hogy olaszok kapták meg. Ennek a veszteségnek a jelentőségét még nem értem, de együtt érzek a kutatókkal.



További képek itt.

Tihany

Képek itt.

Vonyarcvashegy, Pad-Kövi Kilátó, Kitaibel Pál Kilátó

Képek itt.

Gyenesdiás: Festetics kilátó, Berzsenyi kilátó

Aranyfürt vagy arany gerebcsin (Aster linosyris) fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó faj

 (bővebben...)














További képek itt.
 

Fenékpuszta

Képek itt.