Marika már nagyon várja, hogy a Flóra-hegyi ellenőrzési ponthoz felszállítsanak bennünket és a szódavizet.
Készül az Áldos
Megérkezett a taxink!
A Flóra-hegyi geodéziai torony tövében pihenő túrázók.
Néha a birkák is felkerestek bennünket.
Indulás hazafelé!
További képek itt.
Ságvár - Löszölő,
Megalöszölő, TTT - pontőr
Minden
rosszban van valami jó:
Segítségemet
felajánlottam egyesületemnek és ismerőseimnek. Egyesületem nem élt vele, mert egyedül
tettek egy „veszélyes” helyre pontőrnek. Amikor társat kértem elzárkóztak tőle,
mert kiderült nem is pontőri feladatot kaptam. Ha nem akarok egyedül lenni,
hívhatok párt magamnak, ajánlották. A környezetemben nem ismerek senkit sem,
aki túrázna így közös listára tettem fel kérésemet. Jött is a segítség, de
egyedül vállalta, úgy hogy én nem lehettem ott. Nem tudom, ki lehet az, aki
ennyire nem szeretne a társaságomba lenni. Persze, hogy rosszul esett a dolog. Az
élet azonban megoldotta problémámat, mert úgysem tudtam volna elmenni a kocsim
meghibásodása miatt, így a pontőrködést nem kellett lemondanom. Ez a jó hír ebben
a szomorú történetben.
A Ságvári
teljesítmény túra vezetőjének is felajánlottam még régebben a segítségemet.
Betegség miatt a régi tagok nem tudtak jönni, örültek a segítségnek. Így a
Flóra-hegyi ellenőrzőpont egyik pontőre lettem. Félve kérdeztem lesz-e párom, de
a válaszból éreztem micsodakérdés ez, természetesem lesz. A megbeszélt időre
megérkeztem és talán a szokásos zűrzavar fogadott, most voltam itt pontőrként először.
Az egyik számítógép elromlott, a nyomtatás akadozott, pontőrök hiányoztak és a
sár. Már vagy három napja esett az eső és az előzőnap szinte egyfolytában.
Álomba is az ablakon kopogó esőcseppek ringattak el. A túra napján egész nap
verőfényes napsütés volt nagy széllel, csak éjszaka hallottam újra az
esőcseppek kopogását az ablakomon. Az időjárás nagyon kegyes volt a szervezőkhöz
és a 340 indulóhoz.
Flóra-hegyre
való feljutás sem volt zökkenőmentes. Az előttünk levő pontőrök késtek. Mi csak
átszállással tudtunk az ellenőrzési pontunkat megközelíteni, Feri egy
terepjárós kocsin vitt a Virágmányi kunyhó ellenőrzési ponthoz. Az úton felfele
néha sártengeren mentünk keresztül, a kocsi nagyon csúszott és teljesen
beborította a sár, aminek nagy része már az előző fuvarból származott. Innét
egy terepverseny autó vitt egyenként a Flóra-hegyre, ami stabilitása nagyobb
volt és kezdtem bizakodni, hogy épségben megérkezem. A Virágmányi kunyhónál,
míg társamat vitte a szuper autó én sok már ismerős túratársakkal találkoztam,
akik indultak a teljesítmény túrán. Sajnos sokat nem tudtam velük beszélgetni,
mert megérkezett a szállító kocsim.
Flóra-hegyen
első ténykedésünk a takarítás volt, Az állomáson mi csak vizet szolgáltattunk
szódavíz formájában. Úton felfele a kerekektől felcsapódó sár teljesen
beborította a szódás palackokat és a felvitt székeket. A legrosszabb az volt,
hogy nem volt rongy, amivel meg lehetett volna takarítani a sáros holmikat.
Ahogy végeztünk a takarítással éreztem, hogy fázok, gyorsan felvettem a meleg
pulóveremet. A geodéziai L7-es torony melletti árnyékban helyezkedtünk el.
Társam fején, mert az erős széltől fázott egy nejlon zacskó volt. Eszembe
jutott, hogy én két sapkát is hoztam, rögtön odaadtam neki az egyiket, így már
kezdtük komfortosan érezni magunkat az erős szélben. Hamarosan megjött az első
túrázó. Talán egy kicsit ügyetlenül, de nekifogtunk a regisztrációhoz, és a pecsételéshez.
A napot már kiforrott pontőri partnerként zártuk. 79 Löszölő és 39 Megalöszölő
közül csak 2 ember adta fel a túrát. A többiek különböző stílusban és kedvel
mentek végig. Az energikusabbak még a veszélyes toronyban is felmásztak a
kilátás kedvéért. Volt olyan, akinek a továbbindulás már nehéz volt, de az
erdőbe menő utón már gyorsan haladtak. A rendszeres visszalátogatók még
emlékeztek, hogy ezen a ponton ennivalót is kaptak, és finom pogácsát. Mi
egyszerű pontőrök a vezetőségre hárítottuk a felelősséget. Az utolsó „söprögető”
a Löszölős 79-es félórával a többiek után nagy nyugalommal és boldogan
érkezett, még a toronyba is felmászott. Útját sűrű botozással folytatta
látszott, hogy azért igyekszik. Mi leadtuk az infót, hogy állomás bezár és gondolataink
már az „áldos” vacsorára gondolva teltek.
Lefele
menet társam Marika ragaszkodott, hogy ő ül ki a platóra, vállalva a sarat,
amit nem sokat, de kapott. A szódás rekeszeket is sikerült elhelyezni. Lefele
menet döbbenetemre a sár nagy része felszívódott csak egy pá óriáspocsolya
maradt meg. Lent az iskolánál a beérkező túrázókkal mi is megkaptuk az
ellátmányt. Az áldos egy olyan levesforma étel, amiben sok hús, sok káposzta, zöldbab,
zöldség és kamilla is van. Evés közben ennyit tudtam meg az összetételéről.
A
túrázók, melyek messze földről is érkeztek, elmondták azért is jönnek, mert
ennek a teljesítmény túrának nagyon jó híre van a világban. Pontőrnek is nagyon
jó volt lenni, mert egy jó, összetartó társaságot ismerhettem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése