Siófok - Lídó utca

Vadmurok (Daucus carota) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj. 

A latin nevében is szereplő 'carota' szó utal rá, hogy a kerti sárgarépa elődje. A sárgarépa azóta rengeteg nemesítésen ment keresztül, számtalan fajta létezik-de mindegyik a vadmurok leszármazottja.

Egyenes szára nem vagy alig ágazik el. Levelei többszörösen összetettek, szárnyaltak. A száron szórtan helyezkednek el. Virágzata sok kicsi ernyőcskéből összetett ernyővirágzat. A virágok színe eleinte halvány rózsaszínű, de a virágzás előrehaladtával fehérek lesznek, csak az ernyő közepén marad egy sötét bíbor virág. Elvirágzás után az ernyő összecsukódik, ebben találhatók meg az apró ikerkaszatok. Június és november hónapokban virágzik, réteken, legelőkön, utak szélén gyakori. Megdörzsölve erős illatot áraszt-ez az ernyősök sok fajára jellemző.

   Molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus) a tátogatófélék (Scrophulariaceae) családjába tartozó növényfaj.
 
Gyógyhatása:
Az ökörfarkkóró több különböző gyógyhatását sikerült kimutatni. A növényben található nyálkaanyag csökkenti az enyhe gyulladást. A szaponinoknak köszönhető gyulladáscsökkentő és felületaktív hatása a savós hártyákon. A szaponinok és a flavonoidok együttes hatására, amelyek gátolják a hisztamin kiválasztását, gyulladásgátló és antihisztamin tulajdonsággal rendelkezik.
Felhasználása:
Az ökörfarkkórót hagyományosan hasmenés és hasfájás, illetve sebek, szemölcsök, köszvény és aranyér gyógyítására használták. A népi gyógyászat a belőle készített szirupot légúti megbetegedések esetén alkalmazta. Ma elsősorban légzőszervi problémákra (gégehurut, légcsőhurut, hörghurut), valamint emésztési zavarokra (hasmenés, gyomorhurut, bélhurut, vastagbélgyulladás) javasolják. Külsőleg hatásos sebek, a lábon lévő fekélyek kezelésére, enyhíti a bőr irritációit.
A molyhos ökörfarkkórónak semmilyen mérgező vagy káros hatása nem ismert.

Borzas füzike (Epilobium hirsutum) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó faj.
A 15 - 25 milliméter átmérőjű virágok élénk bíborszínűekA sziromlevelek száma 4, a csészeleveleknél kétszer-háromszor hosszabbak. A bibe 4 hasábú, csillag alakban szétterülő cimpákkal. A termés 4 rekeszű, keskeny és hosszú tok. Éréskor felülről lefelé 4 keskeny kopáccsal nyílik fel, ezután a fehér szőrüstökkel ellátott magokat a szél hordja szét.

Tekintélyes magasságot elérő, felálló, finoman szőrös szárú növény. Levelei hosszúkás lándzsa alakúak, szélük változékony (fűrészes vagy fogas), a szárra lefutnak. Néha örvösen vagy keresztben állnak. Virágai bíbor rózsaszínűek, szárvégi fürtben nyílnak, a szirmok kicsípettek. A virágok között levelek is láthatóak. A fürt nem keskenyedik el. Termése hosszúkás tok, mely fehér repítőszőrrel ellátott apró magokat rejt. Július és szeptember között virágzik vizenyős területeken: mocsarakban, patakok, folyók, tavak partján, nádasok szélén.

Lómenta (Mentha longifolia)

A menták- az ajakosvirágúak túlnyomó részéhez hasonlóan- illóolajokat tartalmaznak, például mentholt. Gyógy-és fűszernövényként is használják őket, kellemes ízű tea készül belőle.

Szára elágazó, a többi mentához hasonlóan szögletes. Levelei tojásdadok szélük fűrészes, ülőek, a száron párosan, keresztben átellenesen állnak. A növény bármely részét megdörzsölve érezhető a jellegzetes mentolos illat. Az egész növény fehér szőrök borítják, amitől puha, molyhos tapintású. A halványlila ajakos virágok tömött szárvégi fürtben virágoznak. Termése makkocska. Olyan helyeken virágzik, ahol a talaj mindig vizenyős-nedves valamennyire: patakok partján, mocsárréteken.

Indás pimpó vagy kúszó pimpó (Potentilla reptans) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó növényfaj.
Gyógyító hatását cserzőanyag tartalma biztosította, melyet a nép orvoslásban használtak fel. Vékony, elágazó szára a földön heverve kúszik-magján kívül így is terjed, egyszerűen legyökeresedik. A levelek hosszú nyelűek, tenyeres összetettek öt kis levélkéből , melyek fűrészes szélűek, alakjuk pedig tojásdad. Virágait öt fényes, sárga alkotja. A szirmok szív alakúak. Aszmag termése van, mely éretlen szamócára hasonlít. Májustól akár szeptemberig is találkozhatunk vele nedves talajú réteken, szivárgó vizek mellett.
















 
 



Bojtorjános tüskemag (Torilis japonica) az ernyősök (Apiaceae) családjába tartozó faj.

30-120 cm, elágazó szárú, rányomottan szőrös egy- vagy kétéves. A levelek 2-3-szorosan szárnyasan összetettek, a végső cimpák hegyesek és keskenyek. Az összetett ernyő 4-12 ernyőcskéből áll, hegyes gallérkalevéllel. A virágok fehérek vagy rózsaszínűek. A termés 2-3 mm-es, hajlott tüskés ikerkaszat. Virágzás VI-IX, termésérés VII-X. Fényigényes, tápanyagigényes, nedvesség szempontjából tág tűrésű, bolygatástűrő. Száraz, zavart talajú tölgyesekben, kultúrállományokban.
Rokon fajok: A vetési tüskemag (Torilis arvensis) gallérja hiányzik vagy egylevelű. Termésén a tüskék egyenesek. Szántók, gyomtársulások meglehetősen gyakori növénye.

Réti füzény (Lythrum salicaria) a füzény növénynemzetség leggyakoribb faja a Kárpát-medencében.

Latin nevében a 'Salicaria' valószínűleg a 'Salix'-ra utal, ami fűzfát jelent-levelei valóban a füzekéhez hasonlók, keskenyek.

Szára négyszögletes, felálló, erős, némileg szőrös vagy molyhos. Levelei ülők, az alsók kettesével-hármasával, a felsők magányosan ülnek. Lándzsás alakúak, szélük ép, csúcsuk hegyes. Virágai tömött füzérben nyílnak a szár csúcsán, feltűnő szépségűek, sötét bíbor rózsaszínek. Termése sok magvú tok. Június-szeptemberben virágzik folyók, patakok mentén, mocsarakban, lápréteken, nedves élőhelyeken.

Gyógynövényként a réti füzény hajtásának felső részét (Salicariae herba) használják. Csersavat, gyantát, illóolajat, fla­von­­­származékokat, keményítőt, pektint, szalakarin gli­ko­zi­dát tartalmaz. Teáját belsőleg bélhurut, gyomor- és bélvérzések ellen használják. Csecsemők tehéntej-allergiás eredetű hasmenése is kezelhető vele. Külsőleg véraláfutást oszlat. Használható még vérző aranyérre, toroköblítésre. Összehúzó hatását a kozmetikában is értékesítik: gőzölés után összehúzza a pórusokat. A cserzőipar finom kesztyűbőrök kikészítésére használhatja. Az erdélyiek szerint elűzi az ágyi poloskát.

Hólyagos csüdfű (Astragalus cicer) a pillangósok (Fabaceae) családjába tartozó faj

Kúszó szára a földön heverve akár egy méterre is elnyúlik. A hajtásvég finoman szőrös. Levelei páratlanul szárnyaltak, a 27-63 számú levélkék ép szélűek, hegyes csúcsúak. A levél a száron ülő. Virágai zöldessárgák, a szár végén tömött fürtben nyílnak. A kocsányok a levelek hónaljából indulnak. Erdőszéleken, réteken, kaszálókon virágzik június és szeptember között.

A fejecskevirágzatból fejlődött érett állapotban fekete, gömbalakú, felületén szőrös hüvelytermések rendezetlen kusza csoportokban. A klasszikus hüvelytermésektől eltérően az egymagvú termés gyakran egyetlen hasítékkal nyílik.

Sokpettyes virágbogár (Oxythyrea funesta) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjához tartozó faj.
A sokpettyes virágbogár 10-14 mm nagyságú, zömök testű bogár. Teste fekete, fémes csillogással, testfelülete elszórtan szőrözött. Az előtor hátán 2 sorba rendezett 3-3, szegélyén 2-3 fehér folt található. Szárnyfedőin is elszórt fehér foltok láthatóak. A pajzsocska csúcsa hegyes.



További képek itt.