Kereki - Balatonföldvár

6 évvel ezelőtt, 2008. június 15-én avatta fel a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület a Balatonföldvár – Kereki vár turistaútvonalat.  Akkor vagy 50 ember vett részt a túrán. Az évfordulóról egy fordított irányú túrával emlékeztünk meg 12-en.


Útközben talált érdekes növények:                                                              



A közönséges farkasalma (Aristolochia clematitis)

a farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjába tartozó farkasalma (Aristolochia) nemzetség egyetlen Magyarországon őshonos faja. Mérgező.

(bővebben)

Az ezüstös hölgymál (Pilosella officinarum vagy Hieracium pilosella) az európai gyepek indás növénye. A őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, a katángformák (Cichorieae) alcsaládjába tartozik. Új-Zélandon behurcolt (inváziós) növényként és ellenségek, valamint konkurensek hiányában a juhlegelőkön uralkodó (domináns) növénnyé vált, megoldhatatlan gondot okozva a juhokat tartó gazdáknak.

Az ezüstös hölgymál hatóanyagai vízhajtó tulajdonságúak, elősegítik a kloridok és a karbamidok vizelettel történő távozását. Antibakteriális hatását ( mely elsősorban Brucella nemzetségbe tartozó baktériumfajokra hat ) az állatgyógyászatban használják ki.

Gyógyítás:

Az embergyógyászatban elsősorban a veseműködést serkentő hatása miatt alkalmazzák, így hatásos túlzott folyadék-visszatartás, illetve az alsó végtagok vizenyője esetén. 5-10 g szárított növényt 1 L vízzel forrázzunk le, majd 10 percig hagyjuk ázni. 1 csészével fogyasszunk reggel és 1 csészével délben. Patikákban, gyógynövényszaküzletekben kapható kivonatokat, kapszulákat az előírásnak megfelelően alkalmazzuk. A napi gyógyászatban azt tartották róla, hogy akik hosszabb ideig fogyasztják, a betegséggel szemben ellenállóak lesznek.

További képek itt.

    A Kereki - Balatonföldvár fordított megemlékező túra után itthon elgondolkodtam hogyan is érdemes túrázni. Ezen azért kellett elgondolkodnom, mert én nem teljesítmény túrára készültem. A fiuk délután evezni mentek ezért erőltetett tempóban haladtunk végig. Szüneteket beleszámítva így is az átlagsebességünk 4.2 km/ óra lett. A tempót bírtam volna, ha néha nem lettek volna fényképezési kényszereim. Ha elmegyek túrázni, én imádok fényképezni és ezt természetesnek érzem. Ennek persze az lett az eredménye, amíg a fókuszálásra vártam a többiektől jelentősen lemaradtam. Ekkor jött a gyorsmenet, hogy utolérjem a többieket. Az ötödik után kezdtem unni a megerőltető meneteket, amit a fényképezés miatti gyors lemaradás okozott. Ilyenkor jóval az átlag feletti menet tempóban haladtam azokhoz a húzó emberekhez képest is, akik evezni mentek. Az egyik kilátóhelyre is utolsónak érkeztem, fotóztam a tájat, mert a látvány gyönyörű volt és egy érdekes addig nem látott virágot is találtam. Amikor felnéztem megint egyedül találtam magam, tehát nem alkalmazkodtam a többiekhez. Az a baj, hogy én megszoktam, hogy a kilátópontokon kapok időt a hedonászásra, ami a gyönyörködésből és fényképezésből áll és talán, hogy legyen időm inni. Azt sem terveztem be, hogy ebédidőre hazaérjek. Nekem a túrázás, nem egy kényszer, amit minél előbb le kell tudni, hanem élvezet. Én a túrázás minden percét élvezni szeretném úgy, hogy ne kényszerítsek senkit se olyanra, amit nem szeret, de elvárom, hogy az élvezetet én is megkapjam. Ha tudom, hogy a megemlékezés egy teljesítmény túra nem jövök el, mert a 3 km/órás átlag menetben tudok, csak magam élvezetére fotózgatni.

    Bevallom több emberre számítottam. Talán a többiekben a nosztalgia nem is volt olyan nagy kényszerítő erő, hogy a kellemesre hűvösödött időben eljöjjenek, vagy tudták, hogy ez egy teljesítmény túra?
    A túrakiírásban szereplő útiterv: 
Útvonal: Kereki-alsó buszmegálló – Dózsa György utca – Kereki vár – Nezde szoborpark – Völgyhíd – Parkerdő – Balatonföldvár
    Talán a nagy rohanásnak köszönhető, hogy a Nezde szoborparkban sem voltunk.

    Pont 1 év 1 hónapja ezen a napon kezdtem el túrázni a Kereki várnál, újra kezdő túrázó státuszban. Bölcs túravezető mondására, hogy mindig a leggyengébbhez kell alkalmazkodni, soha sem felejtem el. Ezen a túrán sajnos azt éreztem, hogy rohannom kell és nem élvezhetem a természetben való létet.