Ilyen vacilla már rég nem volt egy túra előtt. Menjünk, vagy ne menjünk? Fog-e esni az eső? A döntés bizonytalanságát még fokozta, hogy elindulás után elkezdett esni, de akkor már az autópályán voltunk és ott nehéz megfordulni. 😕Marcalinál a szemerkélés is elmúlt, és kezdett világosodni. A felhők egész idő alatt mellénk szegültek, de hurrá, végül is jó döntést hoztunk, mert eső nem volt, a föld porzott a lábunk alatt. Mesztegnyőn egy 56 fős csoport "várt" bennünket.
A kisvonattal mentünk a tőzike tanösvény felé. Volt egy vezetőnk aki a kisvasút történetéről mesélt és a homokos talajról, mely a növényi életnek nem kedvez. Az égeres erdőben sok víz volt, ami hitvány megjelenése a régi időknek. Ez a tavasz csapadékban nagyon szegény volt. Szinte szárazság van kicsin kertemben is.
Alig vártam, hogy meginduljunk a tőzike tanösvény felé. A turista jelzés is mutatta, hogy jó helyen járunk.
Az út mellett kicsit vizenyős helyen, ahol vigyázni kellett, hogy össze ne sározzuk magunkat, rengeteg fehér virág virított. A legtöbbnek a zöld színű mintázata már halványsárgába váltott.
A képen látható
tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj.
Rengeteg fotót készítettem, de a sietség kárára többet törölnöm kellett.
Nagy élmény volt számomra a piciny alig észre vehető a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó csillagvirág (Scilla), mert ilyet eddig csak képeken láttam, és nem is sejtettem, hogy ilyen pici és törékeny.
A
bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj.
Az
aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium) a kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjában tartozó faj.
A többség kérésére, az én bánatomra, a Búsvári-tó melletti kilátót néztük meg, ahol kutyafuttában ebédelhettünk is. Állandóan ez a kapkodás rohanás, pedig a túrázást olyan élvezettel és nagy-nagy nyugalommal lehet megélni 😌, amikor nem esik az eső, mert azt nagyon nem szeretem.
Túratársammal hazafele jövet mi még a múlthéten a többiek által kihagyott niklai Berzsenyi Dániel Emlékmúzeumot is megnéztük. A bejutás kicsit kalandos volt, mert az alkalmazott a megérkezett vendégei miatt az ebédidejét meghosszabbította.
1804 és 1836 között a képen látható házban élt Berzsenyi.
"A muzsika része ugyan a poézisnek, de azt a lelki muzsikának alá kell rendelni, mert a muzsikát is egyedül a lélek teszi széppé."
A túrázás az, ami az én lelkemet építgeti, szépítgeti.
További képek
itt.
