Búsvári tó
Távolban Madármegfigyelő Kilátó.
A sulyom (Trapa natans) a füzényfélék (Lythraceae) családjába tartozó vízinövény. Mivel más hasonló növény Magyarországon nincs, nem lehet összetéveszteni más fajjal. A sulyom holtágak növénye. Amikor beérik, termése a víz aljára süllyed vagy a víz messzire elviszi. Mivel védett növény, nem gyűjthető.
forrás
Európában rendkívül ritka, Magyarországon bőséggel található. Lágyszárú, 0,5-2 m hosszú, egyéves vízinövény. Kezdetben az iszapban gyökerezik, majd levélrózsájának kifejlődése után úszó hínárrá válik. Vízfelszíni levelei rombuszalakúak, 1-4,5 cm hosszúak és ugyanilyen szélesek, elöl durván fogasak, 7-17 cm hosszú levélnyelük hólyagszerűen felfújt. Alámerült, víz alatti levelei fésűsen szeldeltek, gyökérszerűek. A szárközök hossza 5-10 cm. Fehér, 4 tagú virágai a levelek hónaljában magánosak, a szirmok mintegy 8 mm hosszúak. Július-augusztusban virágzik.
Szürkésfekete termése 2-4 cm hosszú, 2-4 szarvú, a csúcsán koronát visel. Belelépve igen fájdalmas találkozás a vízparti fövenyben megbújva. Csapdafegyvert is neveztek el róla. Latin neve is erre utal. A keményítőben gazdag termése miatt, a sulyom bizonyos időszakokban, pl. török háborúk és hódoltság idején mint ínségeledel is ismert volt az Alföldön és gyűjtötték. A sulyom gyűjtésének módja, hogy 2-3 m hosszú bot végére ruhadarabot szegeztek és ezzel kavargatták a vizet. A sulyom tüskés termése beleragadt a ruhadarabba, amelyről fakéssel kaparták le. A sulymot nyersen, főzve, sütve ették, az alföldi falvakban a gesztenyét helyettesítette, őrölve liszt készült belőle. A sulyom továbbá az ázsiai konyha egyik jellegzetes eleme is, olykor vízigesztenye néven találkozhatunk vele pl. wok-zöldség keverékekben. Nevezték íze után még vízidiónak és vad mandulának is. Termését nyersen, sütve, főzve, lisztként lepénybe-kásába téve fogyasztották. Mielőtt védetté nyilvánították, a Tisza-menti éttermekben finom szószával készült fogásokat lehetett enni.
Európában rendkívül ritka, Magyarországon bőséggel található. Lágyszárú, 0,5-2 m hosszú, egyéves vízinövény. Kezdetben az iszapban gyökerezik, majd levélrózsájának kifejlődése után úszó hínárrá válik. Vízfelszíni levelei rombuszalakúak, 1-4,5 cm hosszúak és ugyanilyen szélesek, elöl durván fogasak, 7-17 cm hosszú levélnyelük hólyagszerűen felfújt. Alámerült, víz alatti levelei fésűsen szeldeltek, gyökérszerűek. A szárközök hossza 5-10 cm. Fehér, 4 tagú virágai a levelek hónaljában magánosak, a szirmok mintegy 8 mm hosszúak. Július-augusztusban virágzik.
Szürkésfekete termése 2-4 cm hosszú, 2-4 szarvú, a csúcsán koronát visel. Belelépve igen fájdalmas találkozás a vízparti fövenyben megbújva. Csapdafegyvert is neveztek el róla. Latin neve is erre utal. A keményítőben gazdag termése miatt, a sulyom bizonyos időszakokban, pl. török háborúk és hódoltság idején mint ínségeledel is ismert volt az Alföldön és gyűjtötték. A sulyom gyűjtésének módja, hogy 2-3 m hosszú bot végére ruhadarabot szegeztek és ezzel kavargatták a vizet. A sulyom tüskés termése beleragadt a ruhadarabba, amelyről fakéssel kaparták le. A sulymot nyersen, főzve, sütve ették, az alföldi falvakban a gesztenyét helyettesítette, őrölve liszt készült belőle. A sulyom továbbá az ázsiai konyha egyik jellegzetes eleme is, olykor vízigesztenye néven találkozhatunk vele pl. wok-zöldség keverékekben. Nevezték íze után még vízidiónak és vad mandulának is. Termését nyersen, sütve, főzve, lisztként lepénybe-kásába téve fogyasztották. Mielőtt védetté nyilvánították, a Tisza-menti éttermekben finom szószával készült fogásokat lehetett enni.
Védett növény, eszmei értéke: 5.000 Ft.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése