BK5(2) Aszófő - Tihany

 Magas kígyószisz (Echium italicum)
Érdeslevelűek (Boraginaceae) családba tartozó faj.

Pártája fehér vagy halványlila. A virágzat alsó részén az oldalágak elágazók. Gyakran túlnövi az egy méteres magasságot. Száraz gyepekben él. Júniustól szeptemberig virágzik.

Terjőkekigyószisz
(forrás: http://gyogynovenykodex.hu/Gyogynoveny/TERJoKEKiGYoSZISZ/97) Érdeslevelűek családjába tartozó, kétéves növény. Gyökerei belül pirosak. Egyenes egyszerű, szúrós, szára, serteszőrökkel borított. Hosszú, keskeny ép szélű tőlevelei tőlevélrózsában állnak, az alsó szárlevelei nyelesek a felsők ülők. Júniustól augusztusig nyíló kék harang alakú, hosszúbibés virágai a szár végén fűzérben állnak.

Eurázsiában őshonos faj, hazánkban kőtörmelékes talajokon, parlagokon, kaszálókon, réteken, legelőkön, utak mentén elterjedt szúrós, vadon élő kétéves növény.


Hasznosítása
Antibakteriális hatása kísérletileg is igazolódott. Gyógyteája értisztító, vérnyomás szabályozó, bélrenyheség és, tejszaporító hatású. Fiatal hajtásait salátaként fogyasztjuk. Májkárosító hatású pirrolizidin alkaloid tartalma miatt, csak a vizes kivonatát használjuk házilag.
 
Hatóanyaga
Allantoin, alkaloidok, (likopszamin, helioszupin, aszperumin)baktérium ölő anyagok, cseranyag, glikozida, keserűanyag  pirrolizidin.

Gyűjtése
Virágzás kezdetén a föld feletti hajtásának a felső 40 cm hosszú részét, júniustól augusztusig gyűjtjük. Aprítva szárítjuk árnyékos, szellős helyen. Beszáradási arány 5:1. Hazánkban is mindhárom kígyósziszfaj terem a magas kígyószisz védett (Echium italicum L.) fehér, halványlilás virágú. A piroskígyószisz (Echium russicum Gmel.,syn.E.rubrum Jacq.) virága sötétpiros.

Bunkós hagyma
 (Allium sphaerocephalon)
Nyílt, száraz gyepek védett, évelő hagymaféléje. Nevét a szár végén található bunkószerűen fejecskébe tömörülő virágzatáról kapta.
Egész Európában, illetve Afrikában és Nyugat-Ázsiában honos faj. Virágzatán kívül különleges ismertetőjele az is, hogy hosszú, szálas levelei majdnem henger formára göngyölődnek össze. Valamint az, hogy a bordó-lila árnyalatú virágok között nincsenek sarjhagymák, és a porzók a lepellevek közül kilógnak. Nagy méretű virágzata miatt a kertészetekben is találkozhatunk nemesített változataival. Itt gyakran Allium descendens néven árulják. Létezik még több természetes alfaja is, ezek élőhelyükben illetve kisebb morfológiai tulajdonságokban térnek el az alapfajtól.
forrás: http://novenyhatarozo.info/noveny/bunkos-hagyma.html

 Mezei csormolya (Melampyrum arvense)

A Melampyrum nemzetség tagjai a tátogatók közé tartoznak, a családon belül a felső ajak visszahajló széle alapján ismerhető fel. A csormolyák élősködők. 

A Kéküstökű csormolyához igen hasonló faj, de színes, feltűnő murvalevelei nem kékek vagy lilák hanem bíbor rózsaszínűek. Vékony, felálló szárár dúsan borítják a szálas-lándzsás, ép szélű, ölő levelek, melyek kettesével, keresztben átellenesen helyezkednek el a száron. A szárcsúcs felső harmadában-negyedében láthatók a már említett színes, hegyes csúcsú, fűrészes szélű murvalevelek, melyek első pillantásra a virágzat részének tűnnek. A virágzatot valójában a sárga színű, fürtben nyíló, zigomorf virágok alkotják. Május ás június hónapokban virágzik nyílt, napos réteken, gyepeken. 

forrás: http://novenyhatarozo.info/noveny/mezei-csormolya.html


 
Kötelező képek:

 Apáti templomrom














Gejzír-mező

Akastó-domb (Gejzirit sziklák)














További képek itt.

 




.